Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme

11. Hozzávalók és varázslatok

Mike-hoz az est további részében nem szóltam. Olvasgattam Margaret naplóját és közben Bastetet simogattam, aki áruló módjára tök szívesen haverkodott vele.

Inkább kizártam az egészet, míg reggel hat órakor nem keltett az ébresztőóra. Bastet az ágyunk végén álmosan nyújtózkodott, majd mikor öltözködni kell szótlanul tesszük.

Ritkaság számba megy mikor nem szólok hozzá. Voltak és vannak kisebb – nagyobb veszekedéseink, de nem fogom feladni a hallgatást.

Anyu és Clarence tekintete kédőjelekkel teli. Velük váltok pár szót, majd Mike-al együtt megyünk az egyetemre.

Úgy kerülöm őt, pedig a szívem szakad bele ebbe a tettembe, mintha fertőző betegségben szenvedne.

A tanítás után, a szakadó esőben, ami totálisan olyan, mintha összhangban lenne az én kedvemmel.

Állunk a kocsi előtt és tanácstalanul nézzük a másikat. Felettünk az égen villámok sokasága cikázik. Nem félek. Inkább olyan, mintha energiával töltene fel.

Mike arca bűnbánással teli. Kapucniját totálisan eláztatta az eső, ahogy szabadon hagyott hajának kis része sötétségbe burkolózik. Régi bőrkabátja emlékszem valahol beázik és félek, hogy megbetegszik. Bizonytalanul tesz felém egy lépést, majd még egyet, míg egy lépésnyire meg nem áll felém.

– Nem bírom tovább ezt a hallgatást! Tudom ezzel büntetsz, hogy nem álltam ki érted. Sajnálom, Révencke! Nagyon sajnálom!

Szólásra nyitom az ajkamat, de nem jön ki rajta hang. Percek kellenek, mire megtudok szólalni.

– Azt akarod mondani, hogy bánod?

– Igen. Be kell látnom, hogy bevált a terved. Ügyesen megcsináltad.

Elmosolyodom és felkapaszkodom a nyakába és lehúzom magamhoz egy szenvedélyes csókra. Így vizesen egészen más ez a tevékenység. A szívverésem meglódul, Az arcomba tódul a vérem, ahogy felpezsdül Mike érintésére. Úgy ölel, mintha nem lenne holnap és ez tetszik.

********

A restaurálásra alig bírok koncentrálni.

Mike-al való kibékülésem megnyugtat, de az a tény, hogy péntek van és Chris mára biztosan meggyógyult a hétfő ijedtséggel tölt el. Mike még nem tudja és igyekezem azon lenni, hogy ne is legyen tudomása róla. Ha Janet nem szólja el magát szerencsém lesz.

********

Otthon a szobám helyet lent a nappaliba vetem le magamat a nappali kanapéjára. Val babacuccai a másik felét foglalják el, így nagyon könnyen elnyúlok rajta a laptopommal és neki állok megírni az esszét, ami beadásra vár.

– Ugye nem a nem az órámra most kezded el írni a beadandót?

Clarence jelenik meg a semmiből a fejemnél, hogy meg sem lep. Szokása így felbukkanni. Az ember egy idő után hozzászokik. Lazán járnak az ujjaim a billentyűzeten. Lementem az eddig megírt három és fél oldalamat.

– Nem nyertél. Ezt most olyan anyagok kapcsán írom, amikkel még szokásunk dolgozni.

– Választanod kellett vagy kikaptad?

– Választottam, az epoxigyantákról írok.

Clarence szemöldöke összeszalad.

– Arról lehet oldalakat írni?

Felhorkanok.

– Naná! October Slora számára nincs lehetetlen!

Elmosolyodik a kijelentésemet hallva és lassan leereszkedik a kanapé túlzsúfolt oldalára. Valami sípolósra ráül, ami hangosan ellenkezik. Ijedten keresi majd arrébb dobja mikor kirobban belőlem a nevetés.

– Mi olyan vicces?

– Bántott réged az a Donald kacsa?

– Nem, de akkor sem szeretek ráülni hangot kiadó cuccokra.

– Hogyhogy nem fent tanulsz?

– Mike elfoglalta egy beadandóhoz a szobámat. Mindenhol könyvek és jegyzetek vannak a földön, de szó szerint. Ha jót akarsz magadnak hagyod, hogy ezt a tornádót megoldja magának.

– Neked nincsenek jegyzeteid. Mármint itt körülötted.

Megvonom a vállamat. – Nincs rá szükségem. Órán mindent lejegyzetelek. A kapott tananyagból is készítek egy rövid vázlatot, majd a beadandót ezután kezdem el megírni.

– Mike-nak is megkéne mutatnod ezt a technikát.

Lemondóan felsóhajtok.

– Egy év alatt én sem tudok csodát tenni vele.

– Ez igaz! Jó eszed van, hogy így megjegyzel dolgokat!

– Köszönöm!

– Bastet? Délután óta nem láttam.

– Jelenleg Mike-nál ólálkodik fent. Kíváncsi vagyok mikor fogja leküldeni hozzám.

– Okos macska. Mindig kimegy a házból, ha piszkítania kell. Tuti, hogy Margaret macskája és szellem?

– Százszázalékig!

– Még egy valamit kérdezhetlek mielőtt folytatod az esszé írását?

– Persze. Mire vagy kíváncsi?

Őrlődik, hogy mondja-e. Sejtem miről akar ezért hagyom, hogy átgondolja.

– A naplót miután tegnap felvitted magaddal olvastál belőle? Mármint...

Egy mély sóhajt veszek és bólintok.

– Egy oldalt olvastam belőle, de elaludtam. Varázslat ül rajta.

– Hogyan? Ezt honnan érzed?

– Azt jelenti, hogy holnap este megtöröm felette a bűbájt.

– De hogyan lehetséges ez? Érted mire gondolok ugye?

– Nagyon jól tudom mire gondolsz. Rákérdeztem Callumnál és szerepel a coven naplójában egy feljegyzés, mely arról szól, hogy Margaret Cleopatra Fathy Hunt járt náluk, hogy védővarázslást kérjen a naplójára. Ami azt jeleni, hogy ...

– ... bárki akarja elolvasni annak meg kell törni a mágiát annak boszokánynak kell lennie.

– Mikor akartál róla szólni?

– Holnap reggelinél. Este pedig megcsinálom.

– Van mindened hozzá?

– Igen. Callum elküldte melyik oldalon találom a varázsigés könyvben.

– Ha anyád megtudja ...

– Mit tudok meg?

Anyu is nagy lopakodó. Nem bírom ki mosolygás nélkül mikor megjelenik és hátulról átöleli a férjét, aki a kezéért nyúl.

– Hogy mennyire csodás asszony vagy!

Szép mentés, Clarence!

A következő pillanatban meg már smárolnak.

Inkább visszafordulok a munkámhoz és remélem anyunak szépen felvezeti az este folyamán a holnap esti tervemet. Nekem meg Mike-nak kell róla szólnom. Lehetőleg még ma.