Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme

7. Kapucnis időjárás

A hétfő délelőtt borzalmasan hamar eltelik.

Mike-al nem nagyon sikerül találkoznunk az egyetemen. Egész nap a másikat kergetjük egy – két röpke csók erejéig a szünetekben. Az érintése ott ragad a bőrömön és a csókjai az ajkamon ott ragadnak, nem enged az érzés és a vele járó bizsergés. Ma este kezdenie kell valamit velem, mert megőrülök nélküle.

Az eső egész nap esik, hogy nem törődve az öltözékemre reggel óta az ő kapucnis pulcsijában vagyok. Az illata a legjobb drog számomra, ami ha az orromba jut hatásosabb egy cappuccino-nál.

Ahogy megyünk a múzeum felé az eső szakadatlanul zuhog felettünk. Olyan, mint ami nem akar elállni egy pillanat erejéig sem.

Autó kevesebb van az úton, így rekordidő alatt elérjük a cél helyszínt. Mike beáll a szokásos parkolóhelyére és leállítja a motort.

Nem bírom ki, hogy legalább egy gyors csókot ne adjak neki. Én sem tudom mi van velem. Rég voltam ilyen szabad. Mike arcán felragyog egy mosoly, ahogy az ajkaink elvállnak. Nagy tenyere lágyan végig siklik az arcom körvonala mentén.

– Készen vagy? – Kérdezi Mike a pulcsiján felhúzva a kapucnit.

Elmosolyodom és felhúzom a sajátomét.

– Vágjunk bele!

********

Nem gondoltam volna idáig, hogy olyan könnyen belecseppentem Chris protein csokis shakejébe a Janet által adott gyógynövény tinktúrát, hogy az egészet elfogyasztja bő egy órán belül.

Ártatlanul nézegetek és csinálom a dolgomat. Javítom a megkopott részt és közben szorgalmasan jegyzetelek róla.

– Tudod mi jutott eszembe?

A szememet forgatom Chris hangjára.

– És, ha nem akarom tudni?

– Apám mesélt édesapádról. Korán meghalt szegény, de nem tudtam, hogy ez idáig dolgoztak együtt.

Erre a vonalra felfigyelek és a vászonról elveszem az ecsetemet, mielőtt még tönkre tenném.

– Apád leukémiában halt meg.

Nehéz sóhaj hagyja el ajkamat és egy pillanatra lehunyom a szemem. Chris arcán ott ragyog a győztes vigyor.

– Tudok róla. Anyukám mesélte. 

– Apám mondta, hogy szeretett vele együtt dolgozni. Mindig sajnálta az özvegyen ott maradt édesanyád és téged, a félárvát. – Leteszem az ecsetet és lassan felállok a helyemről és elindulok felé. A restaurátor tanárunk szerencsére nincs a közelben. – Most meg teherbe esett pont a karót nyert francia Barnestól... – gonosz nevetés hagyja el az ajkát. – Ezt ugye nem gondolta komolyan anyád? Így könnyű feljebb jutni egy osztállyal...

– Te mocskos szemét láda! Hogy lehetsz ennyire szívtelen?!

Elindulok felé, mint egy dán vad. Elégedetten leteszi a kezében levő szerszámot és hátrálni kezd. A szemeiben csak úgy ég az élvezet, hogy feltudott dühíteni.

– Na, de várj! A legjobbat még nem mondtam!

– Inkább fogd be azt a nagy szádat! Egy szívtelen, undorító görény vagy! Tudod Te, hogy mennyit dolgoztam azon, hogy jelenleg itt legyek, ahol vagyok?! Rengetegszer elhanyagoltam Mike-ot! És Ő megértette! Azt a sok átvirrasztott éjszakát, amit a tanulásba öltem... Nem hagyom kárba veszni. Főleg miattad nem!

A varázserőm megpróbál a felszínre tőrni, de nem engedem, hogy átvegye felettem a hatalmat.

– Senki sem feledi, hogy csak úgy a semmiből elrabolt téged egy gyilkos, majd a barna hajú herceged megmentett téged a biztos halálodtól. Őszinte legyek veled, Slora? Vágytam arra, hogy kinyírjon téged!

– Miért? Miért éreztél volna elégtételt, ha ott elvérzem?

– Mert engem sose vettél észre!

– Mi van?! Te megvagy zakkanva!

Jesszusom Janet! Ugye nem igazság szérumot adtál még hozzá?!

– Azért, mert szerelmes vagyok beléd!

Percekre elnémulok és hangosan szedem a levegőt. Chris barna tekintete csillog az Igazság Fényétől. Elkap a hányinger, ahogy tovább nézem a fiút.

– Ezt csak most találtad ki!

– Mi okom lenne hazudni? Tudod hányszor figyeltelek benneteket mióta idejártok egyetemre? Soha senkire nem néztél úgy October, ahogy erre a gazdag seggfejre!

A jobb tenyerem nagyot csattan Chris arcán, aki hátra tántorodik. Claire jó tanárom volt a nyáron. Nagyon fáj a tenyerem és magára hagyom.

Nem figyelek merre tartok, csak megyek. Valakibe belebotlom és várom, hogy hátra essek, de erős karok fonnak körbe. Felnézve Mike arcával találom magam szemben.

Haját összefogta elegáns öltözékében. A szívem nagyot dobban a mellkasában.

– Istenem, Mike!

Átölelem mire még szorosabban ölel magához.

– Révenckém, mit történt?

Nem akarom neki elmondani. Itt nem, mert akkor abból tuti balhé lesz és röpülünk a gyakorlati helyünkről. Mindhárman.

Még jobban belefúrom az arcomat. A parfümje most olyan, mint a sós tenger. Szabadság illata van.

Kintről hallani, ahogy az esőcseppek verik a nagy ablakokat. Mike erős szívverésének ritmusára megnyugszom.

– Láttad a cicát?

– Sajnos nem.

A mobilom rezegve életre kel a farzsebemben. Üzenetem jött Clarence-től.

,, A haverom tud valamit. Holnap videochaten bejelentkezik.''