Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Minden olyan gyorsan történt... Szinte felfoghatatlan volt. Csak cikáztak körülötte a képek, az események, az idő mintha felgyorsították volna, csak rohant mellette, míg Sekina elméje lelassult. Kínzóan nehéz volt minden pillanat, míg körülötte minden egy szempillantás alatt történt.
Fogalma sem volt mi lesz vele... Egyik pillanatban még az otthon hideg falai közt tengődött, aztán magyarázat nélkül elvitték. Kegyetlenül bántak vele, és félig tudatos állapotban tartották napokig, mint valami emberi bábot lökdösték egyik helyről a másikra, mígnem mintha valamilyen bállal kevert piacra keveredett volna maskarás, feldíszített vevőkkel... A legfeltűnőbb dolog ami nem stimmelt, hogy az áruk emberek voltak: nagyrészt esetlen, vékonyka fiúk vagy lányok, olyan alkatok mint ő, de volt egy-kettő egészen izmos is. Valamiért őt sokkal nagyobb fényben, meg hangzavarral, zavaróan nagy felhajtással mutatták be... De annyi ereje sem volt hogy ez zavarja. Egyedül annyit akart hogy végre vége legyen ennek a rémisztő parádénak és újra boldog tudatlanságba zuhanjon.
Egyedül ennyi emléke maradt fenn az elmúlt napokról.
Ahogyan lassan felébredt és érzékei kiélesedtek minden fájóan valóságossá vált.
Fogalma sem volt miért, de az egész mellkasa összeszorult ahogy magához tért és remegett minden végtagja. Az otthonban minden reggel kicsit remegni szokott, de ennyire sokkosan rettegni soha. Olyan volt, mintha minden más lenne körülötte... A takarója, a párnája, az ágya, még a szoba illata is más. Ez nem az az állott, penészes levegő. Viszonylag friss, de mintha egy kicsit nehezebb lenne.
Ahogy kinyitotta a szemét még mielőtt bármit érzékelhetett volna szörnyű fejfájás miatt összehúzta a szemeit és arcára tapasztotta mindkét kezét.
Erőt kell vennie magán és fel kell kelnie, különben a nevelője mérges lesz.
Ezzel a gondolattal nehézkesen kinyitotta a szemét... De bár ne tette volna. A pánik fagyasztó villámként rohant végig a gerincén ahogyan körbepillantott a teljesen idegen szobán.
Mi történt az otthonbeli, penészes kis lyukával amiben élt? Mikor került ide? Hogyan? És miért hozná bárki ide?
Egy egyszerű, előző szobájához képest hatalmas helyiségben volt, két ajtóval. A falak hófehérek voltak, mindössze két ruhaásszekrény, egy apró íróasztal, egy éjjeliszekrény volt, meg az ágy a sarokban amiben feküdt. Minden bútor ugyanolyan stílusú, sötétbarna, minőségi és még csak nem is hasonlítottak az otthonban lévő rozoga, karcolt, szétesőben lévőkhöz.
Ebből már bármilyen ijesztő is, biztos volt benne hogy ez nem az otthon.
A felsője és a boxere volt egyedül a sajátja, azon kívül viszont a nyakába került jókora, zavaró fekete nyakörvről semmit sem tudott, csak hogy van rajta egy nagy bumszli, meg fém karikák. Még sosem látott ilyet korábban, így ötlete sem volt hogy mire való lehet.
