Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
– Uram... maga volt már szerelmes? – kérdezte Sekina.
A kérdés... Derült égből villámcsapásként hasított Adrába. Nem mutatta ki, de szinte olyan volt mintha egy hatalmas tőrt döftek volna a szívébe. Sekina csak a borongós szemszínéből jöhetett volna rá hogyan érez, de ahhoz rá kellett jönnie melyik szín mit jelent.
– Igen – bólintott semmilyen érzelmet nem mutatva.
– Tényleg? – kapta rá a fiú felcsillanó tekintetét. – Mesél róla?
Sekina izgatottan ült térdre és fülig érő szájjal, jól láthatóan nagyon izgatott lett ettől a választól, ami Adráról nem kifejezetten volt elmondható... Ő nem beszélt róla.
Soha.
Ha a szívére és az eszére hallgat, amik már egy teljes évtizede ordították neki, hogy fojtsa magába, ne is említse soha többé senkinek, akkor rávágta volna, hogy nem... nem tud róla mesélni.
Mégis, valami ismeretlen eredetű, lappangó, belső késztetést engedett előtérbe kerülni, ami azt súgta, hogy neki elmondhatja... Sekinának megnyílhat. Ha elárulja neki nem fog újra megtörténni, és nem fogja bántani.
Nem akarta felidézni ugyanazt a fájdalmat, mégsem tudott nemet mondani.
A szájába harapva bólintott.
– És tart még? Hogy ismerkedtek meg? – érdeklődött mosolyogva.
Nem értette a férfi mire fel ez a felhangoltsága. A legkevésbé sem szép történet... sőt, nagyon fájdalmas.
Tudta jól, hogy ezt a fiú nem sejthette, és nem is hibáztatta őt emiatt, mégis kissé lehangolta a reakciója.
– Nem... már tíz éve véget ért – mondta lesütött szemmel. Hiába történt olyan régen, még mindig ugyanúgy fájt a férfinak mikor csak eszébe jutott.
– Oh, sajnálom. – Már nem tűnt olyan vidámnak Sekina, leeresztette a vállait és lekonyult a szája. Bizonyára észrevette, hogy nem volt valami jó állapotban Adra. – Mi történt? Ha nem baj ha elmondja.
– Meghalt.
Borzalmasan fájt kimondania ezt az egyetlen szót. Ha maradtak volna még könnyei, egy biztos, hogy legördült volna az arcán. Helyette csak lehajtotta a fejét, és kicsivel a tarkója fölött belemarkolt a hajába. Ha egyedül lett volna biztos, hogy belemélyeszti a körmeit a nyakába, de helyette csak egy heget kezdett kaparni.
– Egy kávézóban patkánymérget kevertek az italába. Másnap reggelre három szívinfarktus után meghalt.
Szinte még mindig a szeme előtt volt ahogy rohant a kórházban, a sürgősségin. Nem akarták beengedni hozzá, azt mondták, még nem mehet be, de ő mindenkit félrelökött aki csak az útjába állt és berontott hozzá, csak hogy alig tudatos állapotban, halál sápadtan, mindenütt csövekkel és gépekkel körülvéve lássa haláltusáját.
