Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A napok csak úgy rohantak az elmúlt egy-két hétben. A héten már nem is zárta be Adra a szobájába mikor elment, így szabadon mászkálhatott az egész házban. Próbálkozott sütéssel, főzéssel, takarított, mosott, olvasott.
Sokkal, de sokkal több könyve volt a férfinak mint arra emlékezett még abból az időből mikor felfedezte a házat. Szabadidejében fejébe vette, hogy Adra legalább egy tudományos könyvét el fogja olvasni, ha kiesik a szeme és elfolyik az agya akkoris, így megkérdezte az egyik este a gazdáját hogy milyen művet ajánlana erre a célra, amit másnap, mikor egyedül volt neki is kezdett a küzdelemnek, hogy ne lássa a férfi ahogyan a konyhapultba beépített tableten rákeres minden második szóra.
Igazából már nem is ment át a nappaliba a kanapéra olvasni, csak takaróba burkolózva felült a konyhapultra, és ott kedvére kutathatott az ismeretlen szavak után. Nem jutott túl sokra a könyvben egy nap alatt, nagyjából tíz-húsz oldalt tudott olvasni, de már azzal is megelégedett, mi több, a férfi még azt is mondta hogy büszke rá amiért ilyen kitartó, mert ez egyetemi anyag.
Valami farmakobotanika című könyvvel kezdett, bár nem sok tartalmat értett benne. A gyógynövényekről szólt, mindenféle információt leírt róluk, és sokféle szempontból vizsgálta őket, de az internet segítségével sem értett belőle fájóan sokat.
Azt azért belátta magában, hogy nem fog egyhamar droglabort nyitni a pincében, amilyük nincs is.
Hatalmas meglepetésére, már nem várta úgy hogy egyedül lehessen. Élvezte az időt amit egymaga töltött, mi több, nagyon is örömmel töltötte el hogy végre valahára, életében először volt lehetősége némi nemű önállóságra, szabad akaratra, meg arra hogy egyedül legyen és döntsön arról hogy mit akar kezdeni az idejével. Jót tett neki hogy nem volt iskola, közösségi foglalkozások, szobatársak, akiktől soha nem maradhatott egyedül, de velük meg nem beszélt sokat így jól sem igazán érezhette magát, katonás időbeosztású étkezések, ahol ha nem, és ha túl sokat evett is megszólták a konyhások meg a nevelők, csakis ő volt. Nem kellett olyan problémákon töprengenie, amikre soha nem talált volna máskülönben választ. Mikor egyedül volt, most a szíve mélyén mégis mindig várta mikor ér haza Adra.
Bármit is akart egyedül csinálni, legyen az akár mosogatás, vagy főzés is, sokkal jobban érezte magát mikor együtt végezték a dolgukat, vagy éppen lazítottak.
Az egyetlen dolog ami miatt kissé elhúzódott az együttléttől az olvasás volt. A férfi úgy tűnt, fejébe vette hogy segít Sekinának átvergődni magát a könyvén, így mikor eszébe jutott és belement a fiú, leültek egymás mellé az ágyba, Adra átvezette az egyik karját Sekina mögött, úgy fogta a könyvet a két kezével, majd pedig együtt olvastak, és a férfi hangosan értelmezte neki a tartalmát.
Nagyon jól esett neki amit csinált Adra, és bizonyára ezt is csak törődésnek szánta, de Sekina egészen másképp élte meg. Legnagyobbrészt égett az arca a szégyentől amiért még egy szót meg kellett kérdeznie és így még hülyébbnek tűnhetett a gazdája szemében.
