Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Tényleg teljesen kiütötte Sekinát a frontin. Ahogy elaludt, reggelig egyáltalán fel sem ébredt.
Amikor magához tért már javában fent volt a nap. Elsőként fel sem tűnt neki hogy nem a szobájában van, majd csak ahogyan kinyitotta a szemét és meglátta a szürke sötétítőt amin lágyan átszűrődött a fény, mellette a rettegett fekete zárható szekrényt, azonnal felismerte Adra szobáját.
Átfordult az ágyban, hogy megnézze ott volt-e mellette a férfi, de kiderült, hogy egyedül van az ágyban.
A tekintete a karján lévő kötésekre tévedt. Mindkét oldalon az alkarjától a tenyeréig beborította, és az éjszaka folyamán eléggé átütött rajta a vér... De nem is csoda.
Ahogy kicsit megmozgatta, azonnal megérezte a csípő fájdalmat végig a karjában.
Sajnálta azt amit tett... És félt hogy mit fog kapni érte Adrától. Bár előző nap egészen elfogadó volt vele a történtek után, ez még nem jelent semmit. Ugyanúgy bezárhatja valami sötét lyukba büntetésképp, vagy bármi hasonló. Ígyis már az is jó hír hogy nem bilincsben ébredt az ágyhoz láncolva.
Ekkor mintha lépteket hallott volna, majd pedig a gazdája lépett be rajta óvatosan, de mikor meglátta a nyitott szemű fiút felhagyott az elővigyazatossággal.
– Jó reggelt – mondta ahogy leült a fiú mellé az ágyba.
– Önnek is – bólintott.
– Hogy érzed magad? – kérdezte maga elé meredve.
Szépen szólva is meglepődött ezen a kérdésen Sekina. Nem tudta volna összeszedni mi minden járt a fejében. Még benne volt az előző estéből a szorongás, és a rosszkedv, de valahol viszont örült hogy reggel újra felébredhetett.
– Talán egy kicsivel jobban – motyogta a takarót piszkálva. – De a karom még eléggé fáj.
– Azt majd később átkötözöm – bólintott még mindig maga elé révedve. – Mindjárt jövök – állt fel az ágyról, majd már el is tűnt az ajtón.
Most Adra mintha kicsit zaklatott, vagy tanácstalan lett volna. Mintha nem tudta volna mit is kéne tennie. Máskor sem szokott sokszor a szemébe nézni, csak amikor az álla alá nyúlt és merengő tekintettel szemlélte Sekinát. Most viszont még azt is nagyban kerülte hogy egyáltalán felé nézzen... Vagy úgy általánosságban a padló magassága fölé. Gyakorlatilag a fiú csak a tarkóját szemlélhette meg.
Kicsit nyomasztotta hogy ilyennek látta. Nem tudta mit érezhet, vagy mi járhat a fejében. Hogy milyen... Büntetésen gondolkodhat, vagy hogyan fogja megtorolni Sekina kísérletét. Annyival egyszerűbb lett volna ha csak beleláthatna a fejébe és tudná hogy min agyal.
A viselkedésében is akkora változás történt, hogy nem tudta elfogadni, vagy teljesen megbízni abban hogy ilyen marad. Az hogy... Megkérdezte hogy érzi magát egyszerűen teljesen letaglózta. Még sosem tett ilyet korábban, és hajlandóságot sem mutatott iránta hogy bármilyen formában bármivel kapcsolatban érdeklődjön Sekina iránt. Legyen szó az életéről, vagy a hogylétéről. Legfőképp az elmúlt napokban... Amikor annyira fájdalmasan rideg volt vele. Mintha nem is lenne ember, csak egy hörcsög aminek enni ad, a feltétlen szükséges dolgokat elmondja neki, egyébként pedig csak léteznek egymás mellett. Nem tudta elképzelni hogy a férfinak is jó volt az az állapot... De akkor miért viselkedett vele olyan csúnyán? Olyan fájdalmas volt...
