Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minden perc csak egyre rosszabb volt. Mióta előző nap felébredt, exponenciálisan csökkent az életkedve Sekinának. Bár nem történt semmi különös a kis eligazítás után amit Adra tartott, mégis úgy érezte mintha azóta egy hurokban lenne a feje ami egyre csak szorul össze és csak a férfin múlik hogy mikor húzza meg a nyaka körül.
Ahogy reggel megszólalt az ébresztője is ugyanezt a szorítást érezte, amire a nyakörv csak ráerősített. Már az ágyból is nehéz volt kikelnie, amire a remegés és az iszonyatos gyomorgörcs csak rontott a helyzeten. Bár mire elkészült ezek nagyjából elmúltak, a szorítás a mellkasában nem akart engedni. Bármihez nyúlt, bármit tett, minden rémisztő volt, annak ellenére hogy még a gazdáját fel sem ébresztette, csupán kávéját főzte meg neki pontosan úgy ahogyan azt előző nap elmagyarázta.
Mindent jól csinált, fejben legalább hatezerszer eljátszotta az ébresztés jelenetét és az egész napot, hogy véletlenül se rontson el semmit, mégis ordítani tudott volna a szorongástól ahogy benyitott Adra hatalmas hálójába az emeleten.
A férfi óriási franciaágya szélén feküdt, kócos hajjal és nyakig betakarózva. Olyan mélyen és békésen aludt, hogy épphogy bárányok nem röpködtek a feje felett. Így teljesen ártalmatlannak tűnt, de a fiú mégis félt tőle. Nem ettől az állapotától, hanem attól mikor ébren van és bármit tehet vele, neki pedig esélye sem lenne ellene.
Elmondhatatlanul sokszor megfordult a fejében hogy mi történne ha hagyná a férfit aludni és nem keltené fel, de nem merte ezt megtenni. Úgy érezte sokkal nagyobb lett volna a büntetés mint amennyit nyer azzal a plusz néhány óra szorongással telt nyugalommal, így erőt vett magán és szabad kezével finoman megrázta Adra vállát.
– Uram... Most van nyolc óra – suttogta félve. – Azt mondta most kell felkelnie...
– Mhm – bólintott egy aprót ahogy elkezdett nyöszörögve mocorogni.
– Hoztam kávét is amilyet kért – mutatta meg az egyik kezében lévő fehér bögrét. Erre már kicsivel több reakciót kapott, félig ki is nyitotta a férfi a szemeit hogy megszemlélje a meleg italt. Most mintha fakóbb lett volna a szivárványhártyája, legalábbis Sekinának úgy tűnt, de betudta annak hogy a sötétítő függönyön beszűrődő kevés fény miatt tűnt úgy.
Tovább folytatta a hangosabb nyöszörgést, majd egy sóhajtással félig felült és elvette a kávéját.
Bár Adrán a teljes kábultság és félálom tükröződött összesen, Sekina görcsösen figyelte minden mozdulatát: ízlik-e neki, nem rontott-e el valamit, elfelejtett-e valamit, mi az amiért bármilyen büntetést kaphat... De nem volt semmi.
Ahogy a férfi megitta nem szólt semmit, viszont a kezét amiben a bögre volt kicsit eltartotta magától, majd az fekete tűzbe borult és eltűnt.
Ezt látva Sekina halálra rémült. Honnan jött tűz? Mi lett a bögrével? Miért voltak feketék a lángok? Ez... Hogyan?
