Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagyjából egy héttel a jutalom után Sekina hangulata egészen javuló tendenciát mutatott, az Adrával való kapcsolatuk pedig egyre biztonságosabbnak érződött számára.
Már enni is egyre többet tudott, és aludni is egyre jobban tudott.
Bár jelen pillanatban pontosan felébredt hajnali háromkor, arra hogy borzasztóan szomjas volt.
Fáradt szemeit alig bírta kinyitni, egyre kevésbé volt hozzászokva ahhoz hogy így éjszaka magához térjen. Sokáig pislogott mire a sötétítőn átszűrődő, alapból is az álmosság miatt homályos látása kitisztult annyira hogy a sötétítőn beszűrődő hold, és az utcalámpák fényében láthasson formákat és árnyékokat, hogy legalább mikor felkel ne rúgjon bele az ágy sarkába, ahogy arra korábban egy óvatlan pillanatában példa volt.
Éppen csendesen kelt volna fel Adra mellől mikor mozgolódni kezdett a férfi és másik oldalára fordult, így ülő pozícióban megállt, és úgy döntött vár egy kicsit amíg mélyebben visszaalszik, mert nem akarta felébreszteni. Többször is említette hogy gondjai vannak a pihenéssel, így nem akarta megzavarni mikor éppen sikerült neki... Csak hát borzasztóan szomjas volt.
Néhány percet csendben várt, azonban alig telt el kis idő mikor mintha kissé nyugtalanabbra fordult volna az álma, elkezdett mocorogni a szemhéja és egyre inkább nyöszörgött. Először azt gondolta Sekina, hogy valami erotikus álma lehetett, de mikor befeszültek az izmai, remegni kezdett és egyre keservesebb hangokat adott ki a fiú aggódni kezdett.
Nem olyan volt mint amilyen lenni szokott, a vállait összehúzta a takaró alatt és egyre inkább rázkódott a teste. Mivel már komolyan megfordult a fejében hogy a férfi rosszul van és valamilyen epilepsziás rohama, vagy hasonlója van, arra jutott hogy azt biztos hogy megérti Adra ha emiatt felébreszti, így kicsit tétován először halkan szólongatta hogy ébredjen fel, minden rendben van-e, majd mikor rájött, hogy ezzel nem sokat fog érni, a takaró takarta vállát megérintve, szavakkal kombinálva kezdte ébresztgetni és minden sikertelen próbálkozás után kicsivel erősebben próbálkozott.
Komolyan aggódott, mivel ahogyan megfogta a férfi vállát, ott is érezte ahogyan remegett. Ez alvás közben nem lett volna szabad tudomása szerint.
Végtelennek tűnő, aggodalmas pillanatok, sok kétségbeejtő nyöszörgés és remegés után hatalmas megkönnyebbülés volt mikor látta hogy Adrának kinyílt a szeme, ami a semmibe révedt. A tekintetéből ítélve nem teljesen volt magánál, de ahogy jelét adta annak, hogy felébredt, Sekina elkapta róla a kezét. Ugyanúgy remegve feszültek az izmai és elég gyorsan vette a mély levegőket.
– Sajnálom hogy felkeltettem, csak úgy tűnt hogy rosszul van... – motyogta a fiú, de Adra mintha meg sem hallotta volna, csak nyitott szemmel feküdt, kétségbeesett tekintettel pislogva, összevont szemöldökkel meredt lefelé. Olyan volt, mint akit egy hajszál választ el attól hogy elsírja magát. Sőt, mint aki könnyek nélkül sír.
