Sekina élete tökéletesen unalmas volt.
Bár az otthonban, ahol nevelkedett, nem volt nehézségektől mentes az élete, hiszen különleges külseje, ezüstfehér haja, félig vörös, félig lila szeme, és törékeny testalkata miatt sokszor piszkálták, ez mégis...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az éjszaka során Sekina nem sokat tudott pihenni... Bár az elalvás meglepően könnyen ment néhány könnycsepp után, folyamatosan felébredt, forgolódott és volt néhány rémálma a rá váró büntetésről... Fogalma sem volt, hogy mire számítson, de rettegett tőle. Már az előző nap fájdalmai is sokkal jobban megviselték, nem bírt volna többet elviselni ilyen hamar.
Bár remegve kelt, és ennek köszönhetően már az ébredése pillanatában szétfeszítette az ideg, a reggel meglepően nagy nyugalomban telt. Egészen keveset szólt hozzá a férfi, gyakorlatilag csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt... Az igazat megvallva, kicsit fáradtnak tűnt, reggeli közben még majdnem el is aludt. Így Sekina reggellel kapcsolatos félelmei alaptalannak bizonyultak, nap közben pedig nem sok dolga volt, így megint csak aludt nagyrészt miután megvolt a feladataival.
Az volt a napjának fő célja, hogy amíg Adra távol volt, ne stresszeljen azon, hogy mi lesz vele, ha hazajön és megkapja a büntetését az előző napiért. Délután négy-öt óráig sikerült is ehhez nagyjából tartania magát, azonban ahogy közeledett az a pillanat, amikor egyre biztosabbá vált a férfi hazatérte, a szorongás úgy vette át a hatalmat felette. Fogalma sem volt, mi fog történni vele, csak annyit tudott, hogy abban nem lesz köszönet... És utálta a saját fejét, amiért előző este úgy érezte, nem bírja visszatartani a hangját és most amiatt kell újra büntetést kapnia, ami miatt újra szenvedni fog, ahelyett hogy egyszer engedelmes lett volna és talán a démon is megdicsérte volna... De erre már esélye sem volt. Őszintén kezdett rettegni attól, hogyha így folytatja és nem tudja kielégíteni a férfit akkor hamar megutálja, és még sokkal kegyetlenebbül fog bánni vele.
Ez volt az egyik legnagyobb félelme átlagban... Abban a pillanatban ahogy fél hét környékén Adra hazaért azonban már a büntetés volt a legnagyobb problémája.
– Ma hamarabb jöttem, mert eléggé fáradt voltam – mondta a konyha felé tartva. – Csináltál vacsorát?
Persze hogy csinált, nem hiányzott neki az, hogy amiatt is büntetést kapjon.
– Igen uram – bólintott ahogy elértek a konyhába.
– Az jó. Akkor előbb eszek, aztán legyünk túl a büntetésen, utána ehetsz te is. Úgy jó? Vagy ha nagyon éhes vagy ehetsz most is, csak nem akarom hogy később rosszul legyél, de azt sem, hogy elszédülj az éhségtől.
– Jó lesz... – felelte elkeseredetten. A büntetés szó említésére teljes kétségbeesés járta át a fiú minden porcikáját. Egyre csak közelebbinek érezte a rá váró szenvedést, ami minden pillanattal vészesen közeledett felé.
A vacsora az előző napihoz hasonlóan megint csendesen telt, Sekina a férfi mellett térdelve piszkálta véresre a körömágyát mialatt minden eszébe jutó lehetséges büntetést lefuttatott az agyában, amivel várakozásai ellenére csak annyit ért el, hogy még feszültebb lett.
