Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)

Chapter 20

Már ma reggel kitettem volna a részt, de a Wattpad karbantartást végzett....

Sajnálom! Igaz, hogy csak azért fordítom a Somber, mert segít abban, hogy jobban menjen az angol tanulása. És mivel igen kezdő vagyok ebben a nyelvben, ezért természeteen vannak hibáim, eddi megkűzdöttem vele/velük, de ebben arészben akadt egy két rész, ahol nem tudtam úgy lefordítani a sorokat, szóval sajnálom, hogy kissé érthetetlen lessz benne egy-két dolog. De ha már elkezdtem angolt tanulni, és rendszeresen folytatom, jobban fog menni.

Addig is bocsánat atévedéseimrét, és jó olvasást!!

Blair szemszöge:

Fogta egy kabátot, egy pár csizmát, és kisétáltam vele a verandára, hogy megtaláljam hol ült Harry. Az álkapcsa össze volt szorítva, az ujjaival babrált, mintha elterelni akarta magát valamiről.

Kissé megköszörültem a torkomat, jelezve, hogy mellette állok. Fenézett rám a sarokból, majd elfordult.

„Leülhetek?" Kérdezem habozva.

Nem nézett rám. Leültem, keresztbe tettem a lábaimat, fontolgattam mit fogok mondani következőnek. Csak néhány választ akartam, de ő nem adta ezt meg nekem.

„Sajnálom amit mondtam neked. De ha ez működni fog Harry, akkor őszintének kell lennünk."

Felnézett, egész testével felém fordulva.

„Azt hiszem, jobb, ha nem tudom." Mondta.

„Szóval van valami, amit nem mondasz el nekem?" Estem kétségbe.

Az arckifejezése, dühös lett. „Blair, nem látod, hogy meg akarlak védeni! Az istenit, olyan átkozottul makacs vagy." Kiabálta, meghátráltam a hirtelen változástól.

Elmondhatom, hogy Harry azonnal megbánta a kitörését.

„Blair... Én."

Felálltam, és berohantam a fürdőszobába, majd bezártam magam mögött az ajtót, miközben próbáltam elfojtani a könnyeimet, amik a szemem fenyegették. Nem értem. Mi lehet olyan rossz, hogy Harry nem akarja elmondani?"

Hallottam Harry nehéz lépteit az ajtónál.

„Blair, sajnálom... Nem akartam kiabálni veled. Kérlek, nyisd ki az ajtót." Az aggodalom egyértelmű volt a hangjában. Semmit sem értettem, miért hangzik aggódónak?

Nem válaszoltam, csak ültem a fürdőben, megtörölve a szemem, és az orrom a sírástól. Hallottam járkálni Harryt az ajtó előtt, halványan motyogva, ami első sorban a 'Basza meg' volt, négyszer egy mondatban.

Körülbelül tíz perctelt el. „Blair, kérlek." Folytatta.

Még mindig nem válaszoltam, csak leültem a földre, a falat bámultam, és megpróbáltam magam összeszedni.

„Itt ülök az ajtó mellett, amíg ki nem jössz." Fújtatott Harry, hallottam a hátát lecsúszni a fa ajtónál. Elképzeltem őt, az ajtónak támaszkodva, keresztbe tett lábakkal, azzal a szűk farmerben.

Álltam a sarat, és nem szóltam semmit, éreztem Harry frusztrációját a másik szobából.

Hallottam a mély kilégzését. „Rendben, tudni akarod, mi folyik itt?2

„Igen." Mondtam egyszerűen.

„Nyisd ki az ajtót." Mondta és felállt.

Kinyitottam, elfordítottam a kilincset, oda mentem Harryhez aki az ágyon ült.