Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)

Chapter 6

Kis késés után, de itt a 6.fejezet. Jó olvasást!

Harry szemszöge:

Tudhattam volna, és reméltem, hogy túlságosan is akarom Blairt. Most ebben a pillanatban, úgy éreztem, jobb ezt megtennem.

Arcon csókoltam, közel az ajkaihoz, szinte engdélyt kérve. Nem tudtam megmondani mint gondol, de a szíve egy kicsit gyorsabban vert. Mielőtt átgondolhattam volna, ajkaimat az övéire préseltem.

Gyengéden csókoltam néhány pillanatig, de nem adott választ, kezeimmel közre fogtam azarcát, ezzelbíztatva őt.

A lány habozott egy kicsit, mielőtt vissza csókolt, nem tudtam mit tenni, bele mosolyogtam a csókba. Ajkaink tökéletesen illeszkedtek egymáshoz, és ahogy atestünk válaszolt egymásnak, tökéletes szinkronban. Blair keze felcsúszott a nyakamba, és körbeölelte azt, ezzel egy időben, az enyém a csípőjére esett,finoman megszorítottam.  Kaptam a lehetőségen, hogy elmélyítsem a csókot, a nyelvem végig futott az alsó ajkán. Ez volt az mikor elhúzódott tőlem.

„Nem tudom megtenni Harry. Tesem tudod. Van egy barátnőd.” Dadogott, szaporán véve a levegőt.

„Ő egyáltalán nem törődik velem. Két másodperc alatt dobom őt, és ezt te is tudod. Sphie csak a hírnevemet akarja.”

„Honnan tudjam, hogy nem hazudsz Harry?” Kérdezi.

„Nem lehet.” Mondom őszintén. „De nem hiszem, hogy ez megér egy próbát?” Kérdezem.

Megmondtam volna neki azt, hogy semmi veszteni valója nincs, de az hazugság lenne. Minden veszítenivaló lenne, tényleg.  „ Tudom, hogy a bizalom olyan dolog, amiért meg kell kűzdeni, és én kűzdeni akarok érted.”

„Hogyan is mondjam el, hogy ez nem valami gyerekes vesztegetés?”

„Nem lehet.” Ismételte meg ugyanazt a választ, az ajkam felrántódott, ahogy befejezte.

Blair szemszöge:

„Menjünk moziba.” Nem volt igazán kérdés, mint inkább egy parancs. Tiltakoztam volna, de félbeszakított. „Menjünk, ez felvidít.”

Mielőtt bármit is mondhattam volna, bement a fürőszobába. Megforgattam a szemem, de felmentem a szobámba, megigaztítottam a hajam,és fogat mostam. Egy hosszú farmert, és egy pulcsit húztam fel. Már reggel megcsináltam a sminket, így azt úgy hagytam.

Nem tudtam elhinni, hogy Harry megcskolt.

Ha azt mondanán nem élveztem, azt azt jelentené, hogy hazudok magamnak, mert egyáltalán nem bántam meg.  Oké, ez is hazugság volt. Én igazán nagyon élveztem.  Az ajkai olyan puhák, az érintése szelíd volt,és ígéretes, amit őszintén megvallva, nem néztem volna ki belőle.  Tényleg majdnem meglepett a róla alktott képem, de megcsókolt.

„Blair, kész vagy?” Hallottam Harryt ordítani a földszintről.  Nem különösebben éreztem, hogy elhagyjam a házat, de a merész, kíváncsi részem, égett a vágtól, hogy tudja, Harry hogyan viselkedik velem nyilvánosság előtt.

Nem válaszoltam neki, csak nagyon lassan mentem le a lépcsőn, ügyelve, hogy huzzam az időt, kicsit játszva a türelmével. Csakis a móka kedvéért.