Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)

Chapter 8

Annyira sajnálom, hogy nem hoztam a részeket, de semmi időm nem volt rá. :( De most újjúlt erővel ketek neki, és próbálom tartani magam, a heti egy részhez, (csak ígyfér ki az időmből)De most itt a következő rész, szóval jó olvasást!!!

Blair szemszöge:

Egyre közeledtünk a Victoria Secret bolthoz, azt vettem észre, hogy Harry a különböző fehérneműket nézte, amik jól láthatóak voltak a kirakatban. Láttam a szemén, ahogy megfigyelte a ruhadarabokat, mielőtt a pillantása találkozott az enyémmel.

„Nem.” Mondtam gyorsan.

„Miért nem?” Kérdezte, ahogy a szája összehúzódott.

„Nekem nem kell semmi onnan” Hagytam abba. ”Nem szorulok rá, néhány újbugyira.” Viccelődtem,próbálva megszabadulni a kínos helyzettől.

Amint elérte a boltot, tudtam mire gondol. Éreztem a kezét, ahogy az ujjai ez enyém köré fonódnak,megszortva azt. Kísérletet tettem, hogy kiszabaduljon a kezem a kezéből, de igyekezetem hiábavaló volt. Nem zavarta a szorításaelleni kzdelmem, nyilvánvaló volt, hogy ő fog nyerni, nem számít milyen erősen kűzdök.

Amikor elindultunk gyalog a boltba, megérkezésünket egy meglehetősen ápolt arcú nő ismerte el. Küldött felénk egy hamis mosolyt, megkérdezte, hogy szükségeünk van evalamire, de Harry durván leintette, mielőtt esélyt kaphatott volna, hogy beleavatkozzon.

„Tehát, mitveszel magadnak?” Kérdeztem tőle. „Néhány harisnyát, esetleg?” Felvontam a szemöldököm, mikor rámutatott a különböző típusokra, amiket kinézett. A megjegyzésemre, a szemét forgatta, felvett egy fekete csipke melltartót és a fehérneműt hozzá, átadta nekem, és nyengéden a vállamnál fogva a próbafülke felé lökött.

„Harry, mit művelsz?”

„Próbáld fel nekem.” Húzódott ajka egy vigyorba.

„Nem tudom, hogyföl kellene próbálnom, Harry.

„Nem tudod vagy nem fogod.” Kérdezte.

„Mindkettő.” Válaszoltam őszíntén.

„Talán tudok segíteni benne?” Ugratott.

Úgy  tűnik nem érti. Nem akartam fehérneműben nézegetni magam, nemhogy még bárki más is lássa. Harry volt már lányokkal, akik soványabbak, mint én, és akik sokkal jobban néztek ki. És ez valóban idegesített engem.

Harry belépett a pbafülkébe, figyelmen kvül hagyva a tiltakkozásomat, becsukta az ajtót, ezzel csak egy hüvelyknyi távolságot hagyva nekünk egymástól. Olyan közel volt, éreztem a meleg leheletét, ésa kölniét. Mámorító volt. De ez nem változtatott a hozzáállásomon, és még mindig nem akartam, hogy közel legyen hozzám, mikor átöltözök.

„Kifelé, Harry!” Mondtam türelmetlenül.

„Komolyan! Mozgás!” Ütöttem meg az egyik vállfával.

Meg se rezzent, csak mulatott rajtam. Tudtam, hogy nem fog kimenni.

„Oké, rendben. Megpróbálom.” Hazudtam „Megforulni.” Alkudoztam.

„Eltakarom a szemem.”

„Fordulj.” Vágom rányersen.

„Tudom, hogy megpróbálod, és működni fog Blair. Nem vagyok teljesen hülye.” Mondta

Hátra dőltem a falnak. „Megpróbálom, de nem akarom, hogy nézz.”

„Rendben.”

„Most fordulj el, vagy lehetőleg menj ki a fülkéből.” Jelentettem ki, egyik kezemet  a hasára téve meglöktem.