Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)

Chapter 13

Vége van az érettséginek, mármint az írásbeli részének, szóval most egy icipicivel több időt tuduk szakítani arra, hogy fordítsak...

És most itt van a következő rész, ami nagyon "cuki", személy szerint az egyikkedvencem.

Jó olvasást!!

Blair szemszöge:

Nem tudtam felismerni anya hangját, hogy kíváncsi vagy hivatalos, de az biztos, hogy nem várom a közelgő beszélgetést. Anya minden lében kanál, és mindig szerette tudni, hogy mi történik az életemben, ha tetszik ha nem.

Összezsedtem magam, felvettem egy semleges arcot, mielőtt megfordultam, hogy szembe nézzek vele.

„Mit érteszazon, hogy Harry, és én?" Kérdeztem, és meglepett a magabiztosság a hangomban.

„Ne játsz butát velem Blair, láttalak titeket, és láttam,hogy megölelt." Gúnyolódott.

„Ó, szóval valami problémád van velem, mert igent mondtam, hogy haza hozzon, ahelyett, hogy 10 tömböt sétáltam volna sötétben?" Vágtam vissza.

„Vigyázz a hangodra Blair." Figyelmeztetett. „Azt hittem, te és Harry nem lesztek jóban többé. Ő nem az a fiú, aki öt éve volt, lehet mondani, hogy sokat változott. Csak nézd meg azokat a gusztustalan tetoválásokat, és piercingeket. Ő most nagyon más."

Mikor fiatalokvoltunk, anya nem igazán kedvetle Harryt. Mindig azt mondta, hogy valami szokatan,és különös van benne, de soha nem találtam ki mi az. Ugy gondoltam, hogy a feje hátsó részébennem kedvelte Harryt, hisz nem boldogult jól az apjával, de ez nem elég ok arra, hogyutáljunk valakit. Harry mndig udvarias volt vele, de nem számított, nem kedveltette meg magát így sem. Apa ennek teljes ellentéte volt. Imádta Harryt,sőt, úgy bánt vele mint a fiával. Ha nem lett volna az a kapcsolat, taln megtiltja, hogy barátkozzak vele.

„Ez az eddigi  legszűkebb látórkürű, és ostoba dolog, amit vala mondtak nekem." Megjegyzem nehéz volt álcázni a haragomat. „Azt mondod nekem, hogy nem kedveled Harryt, mert van pár új minta a testén. Mindig ezt tanítottadd,anya. Azt hittem, mindig azt mondtad, hogy a külső nem számít."

„Nos, én..."

Az arcára csuktam az ajtót, de még hallottam, hogy felsóhajt. Nem próbált rávenni, hogy jöjjek ki,tudta milyen makacs vagyok.

Feldühödtem, azon amit az imént mondott nekem. Fogalmam sincs miért voltam ilyen védelmező Harry felé, aztán gyorsan meggondoltam magam. Mert minden amit tudtam, az az, hogyholnap utálni fog  engem. Soha nem tudnám elmondai neki.

Úgy döntöttem olvasok egy könyvet az ágyamon fekve. Körülbelül öt perc alatt bele feledkeztem, mior meghallottam, valamit kopogni az ablakomon. Felkeltem, hogy megnézzem mi az.

Harry állt a pázsiton, fekete farmerben, és fekete pólóban. Még a magasból is meg tudtam mondani, hogy reszket. Kinyitottam az ablakot, felkészülve a hidegre, ami meg fog csapni.

„Gyere le." Ordította suttogva Harry.

„Túl hideg van." Súgtam vissza. „És különben is,holnap iskola!"

„Tudom, hogy hideg van, de hoztam kabátot, idióta." Mondta öntelten.

„Micsoda hozzáállás." Mondtam, és lassan becsuktam az ablakot.

„Rendben, rendben." Fújtatott. „Blair, légy szíves kapsz egy kabátot, de gyere el velem." Mondta, ezűtal egy nem eltúlzott mosollya.

„Uh, jól van."

„És,uh, babe? Tudnál nekem szerezni valamit? Mert a gólyóimhamarosan lefagynak."

Kitágultak a szemeim anyersmegjegyzésén, fogtam a kabátot, valamint egy nagy takarót a szerkrényemből. A havazáselált, de még mindig akadályt okoz.

Halkan sétáltam a folyosón,  leggyorsabban, és halkan amennyire csak tudtam, megpórbáltam nem felébreszteni a szüleimet. Ahogy leértem a bejárati ajtóhoz, fogtam a kulcsot, és elindultam kifelé.

Amint oda értem Harryhz, oda adtam neki a takarót, mosolyogva megköszönte.

„Szóval, hová megyünk?"

„Azt hittem, szükséged van egy kis felzárkózásra, az időhöz." Kuncogott.

„Harry!... Nagyon hideg van!" Nyöszörögtem.

„Én mindig meleg vagyok..." Mondta szemtelenül. Ahogy megfórdult, kígyóként karolta át  a derekam. Közelebb húzott mgához, az orrunk összeért. „Tudod a test melege, egy másfajta melegség." Mondta a szemembe nézve.

Az ajkai elidőztek az enyémeken, és éreztem a lehelletét az arcomon.

Becsukta a köztünk lévő távolságot, és egy hosszú szenvedélyes csókot adott. Erre egyáltalán nem számítottam, teljesen felkészületlenül ért. Halványan éreztem a mentát a nyelvén, ésa kölnijét az ingén. A csók közben, még el is mosolyodott. Mindketten elhúzódtunk, levegőt kapkodva néztünk egymásszemébe.

Megfogta a kezem, és az utcán sétáltunk, a parkig meg sem álltunk, mint a gyerekek.

„Van pár emlék it, mi?" Mutatott rá.

„Ja, Az a hinta még minig az enyém." Nevettem, elengedtem a kezét, és futni kezdtem.

Leült mellém az egyikre, de már nem voltunk kisgyerekek.

„Nem fér bele a fenekem."Nevetett. „Azt hiszem akkor,csak löknifoglak."

Harry megragadta a hátam a hinta mögött, és lökött rajtam egy nagyot. Azt mondtam hagyja abba, de ő csak tovább lökött,és röhögött rajtam.

Néány perc múlva megunta, és magamra hagyott, úgy döntöttem leszállok. Eltűrtem a hajam azarcomból, mielőtt éreztem, hogy valami nyomja a hátam.

Harry a födlön kuporgott, és arra készült, hogy megdobjon egy hógolyóval.

Sikítottam, és afa mögé futottam, védelemért. Láttam, hogy a fák körbe veszikazegyik oldalamat, ezért úgydöntöttem, körbejárom, és visszavágok. Megobtam őt a háta mögött, ami teljesen felkészületlenül érte.

Miután dobtam úgy öt hógolyót,elkezdtem fázni, afülem, és az ujjaim zsibbadtak.

„Nem érzem az arcom, és az ujjaim." Mondtam, miközben összedörzsöltem az ujjaim.

„Menjünk a kocsimhoz? Nem messze parkoltam." Mondta, rámutatva az út túloldalára.

Bólintottam, és a kocsijához mentünk. Kinyitotta a hátsó ajtót, és beszálltunk. Előre tolta az első ülléseket, mert nem volt elég hely hátul. Megvolt az anyós üllés, majd Harryé,Utána za ölébe húzott.

„Hideg van, bébi?" Súgta a fülembe.

„Csak a kezem fázik, többnyire." Mondtam, miközben megragadta a kezeim. A nagy kezeivel megdörzsölte az enyémet, és időnként meleg levegőt fújt ár. Apró csókokkal hintette be a csuklómat. Egy idő után, a kezem felmelegedett, nomrál hőméréskletre. „Jobb?" Kérdezte meg,megcsókolta még egyszer, mielőtt elengedte.

„Igen, Harry. Köszönöm." Mondtam, kissé elpirulva.

„Van még valami amid fázik?..." Kérdezte, közelebb hajolva megráztam a fejem. „Lehetséges, hogy az ajkaid igen?" Az arca csak néhány centire volt az enyémtől.

„Nos, most, hogy mondod... Egy kicsit fáznak." Súgtam közelebb hajolva formás ajkaihoz.

„Nos, mit tudunk tenni akkaor?" Kérdezte, egy pimasz mosollyal, mielőtt ajkait rányomta volna azenyémekre, éhesen csókolva.

Elhúzódvaaszemeimbe nézett. „Már hiányoztál, B."

„Fogd be a szád, és melegísd fel az ajkaim. Még mindig hidegek, tudod." Viccelődtem. A vállára hajtottam a fejem, gyengéden csókolt meg, finoman huzogatta az alsó ajkam. Még egy ideig maradtunk, mielőtt végül ahátsó üllésről fogva takarót, betakarózva, aludtam el Harry erős karjai között.