Sorinne Mallory, a festőnek készülő lány éjszakánként sohasem álmodott, de a tizenhetedik születésnapján ez megváltozik, és jelenetek bontakoznak ki előtte a régmúltból.
Szeptembertől az a srác, aki évekig észre sem vette, hirtelen közeledni kezd fe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Több óra hossza is beletelik, mire Cedric és Betsy visszatér. Ki vannak fulladva, látszik rajtuk, hogy siettek.
– Megtudtatok valamit? – kérdezem.
– Mire odaértünk a kikötőbe, a Sellő már kihajózott – feleli Betsy, és lehuppan a faládára.
– Ez nem lehet igaz – eresztem le a vállamat.
– De beszéltünk egy matrózzal, aki lekéste a hajót – veszi át a szót Cedric. – Azt mondta, a foghíjas sem szállt fel rá.
– Miért nem? – vonom fel a szemöldökömet.
– Állítólag üzleti ügyek miatt.
– Ami azt jelenti, hogy talált magának egy lányt – teszi hozzá Betsy féloldalasan vigyorogva. – A matróz elmondta, hogy egy fiatal és nagyon erényes cselédlányról van szó. Tökéletesen megtalálta benne a számítását. Most ez a Marietta Finney a szíve hölgye, annál is inkább, mivel úri háznál szolgál, és mint tudjuk, foghíjasunk maga is úrrá szeretné egyszer kiverekedni magát. Így minden, amit csak megtudhat a felsőbb osztályok életéről, igencsak érdekli, Marietta pedig nem rest megosztani vele. Foghíjas már a bátyjával is összebarátkozott, és a házasság is szóba került.
– Hol van most? – kérdezem.
– A Vasmacska nevű fogadóban szállt meg – feleli Cedric.
– Odamentek?
– Előbb még kitalálok valamit, hogyan szerezzem meg tőle a nyakéket.
– Állítólag nagy kártyás – jegyzem meg. – Megpróbálhatnád elnyerni tőle.
– Vagy esetleg a kisasszony.
Rámeredek.
– Hogy én?
– Ön jobban kártyázik, mint én. Amikor játszottunk, mindig megvert. – A hangjában érzek némi bosszúságot.
– Nem mindig.
– Majdnem mindig. Élek a gyanúperrel, hogy nem akkor játszott életében először, amikor leült velem az istállóban.
Látom, szorul a hurok, és melegem lesz hirtelen.
– Foghíjas Johnny nem kedvel engem – vallom be. – Volt egy kis összetűzésünk.
– Akkor most alkalma lesz revansot venni. Ez igazán jó csali lehet.
A mellkasomba költözik a félelem, és úgy sejtem, ez a vállalkozás nem lesz fáklyás menet, de eszembe jut az ima, amit pár napja Szűz Máriához intéztem. Amiatt bánkódtam, hogy az életem értelmetlenül ért véget, mielőtt még tehettem volna bármit az emberekért. Hát most alkalmam nyílik cselekedni.
