I Miss You

Ne hagyj egyedül

Abby szemszöge:

-Igen,én vagyok-mondta kisebb mosolyal,aztán a mosolya elpárolgott.-Miért sírsz?
-Nem sírok-hazudtam és gyors letöröltem a könnyeim.
-Hazudsz-vágta rá azonnal.
-Nem én vagyok a hazugságok istene-vetettem oda dühösen.-Hogy szöktél meg?-próbáltam elterelni a témát.
-Elmondom,ha elmondod miért itattad az egereket. Így szoktátok mondani igaz?
-Így,de ez nem fair. Miért kell elmondanom?-duzzogtam,mint egy kisgyerek.
-Miért nem akarod elmondani?
-Miért akarod tudni?-kérdeztem vissza ingerülten.-Jó,ennyire érdekel? Miattad sírtam. Most már boldog vagy?-kérdeztem kiabálva. Egy ideig csak nézett rám,aztán valami átsuhant az arcán. Fájdalom,szomorúság?
-Azt hiszem megyek- fordult el,nekem pedig elszorult a torkom.
-Nem menj el! Ne hagyj egyedül! Kérlek!-suttogtam az utolsó szót. Úgy éreztem magam,mint egy csecsemő,mert megint könnyek csípték a szemem. Újra a térdemre hajtottam a fejem. Nem akartam,hogy lásson sírni. Egy kis idő után éreztem,hogy habozva,talán kissé ügyetlenül,de átölel.-Nem mész el többet ugye? Ígérd meg,hogy nem mész el többé!-mondtam a nyakábaborulva.
-Azt nem ígérem,de azt igen,hogy nem leszek ilyen sokáig és,hogy mindig visszajövök. Ez nem elég?
-De igen,elég. Annyira hiányoztál és nem tudtam mit tehetnek ott veled és...
-Csssssssssss-csitított.
-Maradsz velem éjszakára?-néztem fel rá,ő pedig rám pillantott azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Akár tovább is-mondta majd lejebb csúszott az ágyon,kényelmesen elhelyezkedett engem pedig a mellkasára húzott. Úgy aludtam el teljes nyugalomban a szívverését hallgatva.
***
Másnap reggel,mikor felébredtem ő még aludt és a világért sem mozdultam volna a helyemről csak vártam,hogy felébredjen,ami hamarosan be is következett.
-Jó reggelt Csipkerózsika-suttogtam fülig érő mosolyal. Nem mondot semmit csak motyogott valamit,ásított egyet és újra lehunyta a szemét.-Úgy látszik nem vagy egy reggeli ember.-nevettem majd adtam egy puszit a szájára.-JARVIS főzz le két kávét kérlek.
-Azonnal Miss Stark-felelte a mesterséges inteligencia.
-Kösz Jarv-felkászállódtam az ágyból,kerestem valami tiszta ruhát és elmentem zuhanyozni. Mire visszaértem Loki az ablakban ült és egy könyvemet olvasta. Odasétáltam hozzá és leültem mellé.
-Alkonyat?-kérdeztem visszafojtva a nevetést.
-Igen,de nem értek belőle semmit-mutatott a regényre.
-Azért,mert ez a harmadik rész,ha elolvasod az első kettőt megérted. Csináljak reggelit?
-Aha-mondta és még mindig felvont szemöldökkel tanulmányozta a könyvet,amit egy szempillantás múlva kikaptam a kezéből.-Nem felejtettél el valamit?-kérdeztem nagyokat pislogva.
-Nemhiszem. Miért?-kérdezte a könyv után nyúlva,de újra elvettem és az ajkaimra mutattam. Mosoly kúszott az arcára,majd közelebb hajolt és megcsókolt.
-Máris jobb-mondtam fülig érő vigyorral két csók között.-Megyek reggelit csinálni-álltam fel.-Az első rész ott van fönt-mutattam egy polcra az ajtóból.
Megreggeliztünk aztán Lokinak sajnos fel kellett szívódnia,mert apa hazaért az üzleti útról,de megígérte,hogy vissza jön és azt is nem hagy többé egyedül.

Most megláthattátok Loki aranyosabb oldalát is. Lehet,hogy nem a tipikus Loki,de mit tesz a szerelem?

Loki tartja a szavát? Mivel kell megküzdenie Abbynek és Lokinak,hogy együtt lehessenek? A Bosszúállók? Odin? Netán mindkettő?

marvel-fangirl-01