I Miss You

Találkozás egy istennel

Abby szemszöge:

Flashback

New York egyik kihalt utcáján sétáltam egy könyvel a kezemben. Hatalmas esőfelhők voltak az égen így nem is csoda,hogy senki sem ténfergett az utcán. A közeli könyvesboltból jöttem éppen beszereztem néhány új regényt meg mitológiáról szóló könyvet és hamár senki sem volt az utcán így nem mehettem neki senkinek olvastam.
Nemtudom mióta téblábolhattam mikor nekimentem valaminek vagyis valakinek. Úgy pattantam vissza róla,mint egy gumilabda a téglafalról. "Jesszus ez a tag ide van betonozva?" Gondoltam mikor földetértem a nyirkos betonon.
- Ne haragudjon kisasszony, megütötte magát? - kérdezte kedvesen miközben a táskámat szedtem fel.
- Nem,semmi gond az én hibám volt ezt a hülye könyvet bújtam ahelyett,hogy figyeltem volna és... - tiltakoztam,de mikor felnéztem elakadt a szavam. Hozzá hasonló férfit még életemben nem láttam,hollófekete haja a vállát érte, sápadt arca pedig kiemelte azt a mélyzöld szempárt amiben teljesen elvesztem.
- Jól érzi magát? - lengette meg előttem egy kicsit a kézét. Addig észre sem vettem,hogy bámulom.
- Igen persze,semmi bajom - sütöttem le a szemem és éreztem ahogy elpirulok. - A francba! - nyögtem ki amikor megláttam mi van körülöttem. Mikor elestem a szatyor amiben a könyvek voltak kiszakadt és az egész tartalma a földre hullott. - Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? - kérdeztem magamtól és elkezdtem felszedni a könyveket.
- Had segítsek - gugolt le mellém az idegen.
- Ne hagyd csak,megoldom - de már késő volt szinte az összes könyvet felkapkodta emberfeletti sebességgel. - Köszönöm - mosolyogtam rá zavartam mikor mindketten kiegyenesedtünk.
- Semmiség. Skandináv mitológia? - nézte az egyik könyvet miközben átadta.
- Igen,mindig érdekeltek az ilyen dolgok. Bár akiknek ugyanez az érdeklődési körük mindig megakarnak kövezni,ha megszólalok - nevettem keserűen.
- Miért? - nézett rám furán.
- Mert nekem nem mindenem Thor. Ne érts félre,semmi bajom nincs vele,rendes tagnak tűnik meg minden...-magyaráztam már séta közben-,de sokan elfelejtik,hogy vannak rajta kívül más istenek is. Például a testvére. Nekem személyszerint a kedvencem. Mindenki kérdezi,hogy mit eszek rajta annnyira,hiszen csak bajtkever,de valakinek azt is kell. Nem igaz?
- De igen-bólintott és az arcáról semmit sem lehetett elolvasni.
- Bolondnak tűnök igaz?-tanulmányoztam a cipőm orrát.
Kiskorom óta érdekelt minden féle mitológia,de a skandináv fogott meg a legjobban és mivel lázadó is voltam és egy kicsit sajnáltam is a bajkeverés istenét,mivel mindig háttérbe szorul csak úgy,mint én kiskoromban. Szóval ő volt a kedvencem és ő is a mai napig.
-Nem egyáltalán nem Miss...
-Oh,hová lett a modorom? Itt dumál bemutatkozni meg elfelejtek. Abony Stark örvendek-nyújtottam felé a kezem,ő pedig megfogta és csókot lehelt rá. Biztosra tudtam,hogy az arcom paradicsom vörös lett.
-Részemről a megtiszteltetés Miss Stark. A nevem Loki-mutatkozott be,nekem pedig leesett az állam. "Nem létezik,hogy így hívják."
-Te most viccelsz velem-mondtam teljesen döbbenten.
-Nem nem viccelek Miss...
-Nem kell a "Miss" túl hivatalos. Hívj Abby-nek-vágtam a szavába,talán enyhén bunkó módon.
-Rendben Abby-mosolyodott el én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal. Sosem voltam a pirulós gimnazista lányok csoportjába való,de akkor egyszerűen nem is tudom mi bújt belém. Ja, igen megis van, találkoztam egy istennel.
A délután további részét egy kávézóban töltöttük,ahová én hívtam meg,amiért nekimentem. Beszéltünk a mitológiáról,na jó,csak arról beszéltünk. Nagyon sokat tudott,olyanokat is amiket én nem pedig vagy 500 könyvet elolvastam a témában. Néhány dolog teljesen letaglózott,megdöbbentett. "Bár ezzel a névvel nem csodálom,hogy ennyire jártas az ilyen dolgokban." Gondoltam akkor. Aha,persze.
-Hát-álltam meg a kocsim mellett,ahová ragaszkodott,hogy elkisér.-ez jó volt. Összefuthatnánk máskor is.
-Igen az jó lenne.-helyeselt.
-Oké akkor itt a számom-halásztam ki egy zsepit a táskámból amire felfirkantottam a számokat.-Ezen bármikor elérsz,ha nem én veszem fel ne ijedj meg csak JARVIS az a...lakáj.-hát nem hazudtam,néha ő veszi fel a mobilokat is és lakáj...szerűség.
-Nem szokásom megijedni.-vette át a pzs-t. Elköszöntünk egymásmástól,felajánlottam,hogy hazaviszem,de azt mondta sétál. Beültem a kocsimba,gázt adtam és a Stark Torony felé vettem az irányt.
Leparkoltam a kocsival a garázsba,ahol még vagy 30 versenykocsi állt,főleg Audik mivel ez apa kedvenc autómárkája. Felmentem a nappaliba,ahol egyből megláttam Pepert.
-Szia Pep-köszöntem a vörös nőnek aki anyám helyett anyám volt.
-Szia Abby-mosolyodott el,de láttam az arcán,hogy valami nem oké.
-Mi a baj?-álltam meg mellette és fürkésző tekintettel méregettem.
-Megint bezárkózott a laborba és nem hajlandó kijönni. Aggódom érte,már legalább 5 napja nem aludt.
-Oké-sóhajtottam és megráztam a fejem. Annyira makacs,nem kérdés,hogy kitől örököltem.-Majd én beszélek vele.
-Köszönöm. Életmentő vagy.-ölelt át Pep.
Lementem a laborb,vagyis mentem volna,de az ajtó zárva volt. Tudhattam volna.
-JARVIS megtennéd?
-Szivesen megtenném Miss Stark,de az apja külön kérte,hogy senkinek ne nyissam ki-válaszol a brit akcentusú hang.
-Ugyan JARVIS nemond,hogy te nem aggódsz érte. Kérlek Jar!-könyörögtem. És sikerült az ajtó félperc múlva kinyílt. A labor tele volt üres kávéspoharakkal,pizzás dobozokkal és egyéb szeméttel. Odaléptem apa mellé és puszit nyomtam az arcára.-Szia apu.
-Szia kincsem.-nyomott puszit a fejem búbjára. A szeme alatt hatalmas lila karikák voltak,nagyon sápadt volt,sosem gondoltam,hogy ilyet mondok az apámról,de nagyon ramatyul nézett ki.
-Apu mi a baj?-kérdeztem komolyan.
-Mi bajom lenne? Milliárdos vagyok,van egy cégem,szuperhős vagyok,ja és két bomba nő van az oldalomon-komolytalankodott.
-Igen,de a két bomba nő aggödik érted. Pep azt mondta 5 napja nem aludtál. Pihenned kéne.
-De...
-Apu kérlek! A kedvemért-nyöszörögtem és kiskutya szemeket meresztettem rá.
-Rendben,a te kedvedért-ölelt meg én pedig elmosolyodtam.-Milyen volt a délutánod?-kérdezte egy kis idő után.
-Csodás. Egyszerűen csodás.-mondtam mikor eszembe jutott az a gyönyörű szempár.-El sem tudod képzelni mennyire.

Második fejezet kész! Jézus el sem tudom mondani mennyire de mennyire imádom Robert Downey Jr-t!!!!! És ahogy Tony Starkot alakítja egyszerűen nem lehet űberelni kb olyan mint amikor Hugh Jackman Logant alakítja mert az se semmi ám.

Atyám mit megnem adnék ha az Alexandrából kilépve én is belefutnék Lokiba vagy Tom Hiddlestonba.
Olvasd,élvezd és írd meg a véleményed!

Jaaaa ezt majdnem elfelejtettem:semmi sem a sajátom (bárcsak :( ) csak Abby!
marvel-fangirl-01