I Miss You

Az első megmozdulás

5 hónappal később

Abby szemszöge:

A dolgok nagyjából lecsendesedtek. Mindenki megbírkózott Loki jelenlétével és félretették egykori sérelmeiket. Nagyjából. Thor nem szólt Odinnak,tudta,hogy azzal halálraítélne mindkettőnket,vagyis mindhármunkat. Nat nem nagyon problémázott a dolgon az ő elmondása szerint őt az apa hidegen hagyja,de a babát nagyon várja. A többiek,hát apa többször is megjegyezte,hogyha összetöri a szívem és egyedülhagy a gyerekkel,akkor jobb,ha elhagyja a földet különben...hát mondott szép dolgokat,amik elég kényesek voltak. Clint mindkét szemét rajta tartotta,egyfolytában,néha már egy kicsit ijesztő volt,nem is értem,hogy tudott Loki ilyen nyugodt maradni. Brucet különösképpen nem zavarta a jelenléte,sőt jól megvoltak,csak arra figyelmeztette Lokit,hogyha előjönne a másik fickó akkor szívódjon fel.
Az ágyamon ültem egy könyvet olvasva. A többiek valahol a toronyban,annyiban biztos voltam,hogy Loki Bruceszal van,mert a doktor úr néhány vizsgálatot akart végezni rajta. Én pedig ülhettem a szobámban tök egyedül.
Már majdnem végeztem a könyvel,amikor a hasamhoz kellett,hogy kapjak. Egy ismeretlen,de mégis csodálatos érzés volt. Megmozdult.
Loki pont akkor lépett be a szobába és mikor meglátott rögtön mellettem termett.
-Mi történt?
-Add a kezed!-parancsoltam rá izgatottan.
-Mi?-rázta a fejét értetlenül. Ahelyett,hogy megpróbáltam volna elmagyarázni megragadtam a kezét és a kigömbölyödött hasamra tettem. Nem telt bele fél perc sem és rugott egyet.-Ez ő volt?-kérdezte letaglózva.
-Igen ő-bólintottam mosolyogva,majd újra megmozdult.-Érezted ezt?
-Ez egy csoda-mondta fülig érő mosollyal.
-A mi apró csodánk-tettem a kezére az enyémet.-Nézd!-vettem ki egy képet a fiókból.-Nem voltál itt az ultrahangon úgyhogy Bruce kinyomtatta ez neked-nyújtottam át a fekete-fehér képet.-Mostmár jól kilehet venni,de a nemét még mindig nem tudjuk-mondtam miközben ő a képet tanulmányozta.-Tudod mire gondoltam?
-Mire?-nézett kíváncsian.
-Lehetne meglepetés,úgy értem,hogy fiú-e vagy lány,csak akkor tudjuk meg ha megszületik. Mit szólsz?
-Tetszik az ötlet-ölelt át.-Biztos képes leszel várni addig?
-Ha már öt hónapot kibírtam akkor ez már semmiség lesz-mondtam,de magam sem voltam biztos benne,hogy tényleg úgy van-e.
A nap további része hamar elrepült. Vacsoránál újra aktívan mozogni kezdett így mindenkinek volt alkalma,hogy "érezze" ahogy éppen rug. Apa és Thor nagyon lelkesek voltak. Apa még nem nagyon tapasztalt ilyet korábban,Thor pedig már alig várta,hogy a kis unokahúga vagy öccse megszülessen. Szerintem nem mondok újdonságot,ha azt állítom nem volt vele egyedül. "Négy hónap,fél lábbal is kibírjuk."-mondta mindenki,de egyikünk sem sejtette,hogy a legneheze csak ezután jön.

marvel-fangirl-01