I Miss You

Csajos nap

Abby szemszöge:

Másnap Nat elkapott azzal a szándékkal,hogy együtt fogunk lógni és nem tűr semmi féle ellent mondást. Így kezdetétvette a csajos napunk. Bementünk a plázába vásárólni,shoppingolni. Egy ruházati üzletben voltunk ahol a pólók között válogattam,szigorúan csak bőfazonút,amikor csípőre tett kézzel mellém lépet. "A franc."
-Na jó Abony egyszer fogom csak megkérdezni:mi van veled?
-Hogy érted ezt?-kérdeztem vadul dobogó szívvel.
-Clint azt mondja gyomorinfluenzád van,amikor Brucet erről kérdeztem nem is tudta hirtelen miről van szó. Szóval?-nézett rám várakozón.
-Lehet,hogy csak elfelejtette,rengeteg dolog jár most a fejében-próbálkoztam.
-Ő nem szokott elfelejteni dolgokat. Kivele Abony Stark mit titkolsz?
-Figyelj Tasha esküszöm,hogy elmondok mindent mikor eljön az ideje,de most még nem lehet. Kérlek elégedj meg most ennyivel.
-Ab tudod,hogy bármiben segítsek és még az sem tart vissza,ha hazudnom kell akár Clintnek is,meg kell bíznod bennem-egy ideig hallgatott és mikor látta,hogy nem nagyon fogok válaszolni bedobta az aduászt-Ha tőled nem is,akkor megtudom Brucetól.
Gondolkodtam egy ideig,hogy mit tegyek aztán megragadtam egy fekete rövidujjú pólót.
-Szerinted ez jó lesz rám?-emelten fel.
-Ne hülyéskedj ez egy kilencedik hónapban járó terhes nőre is jó lenne,de még...-és leesett neki a tantusz. Hitetlenkedve nézett rám én meg bólintottam.-Te jóságos Isten! Abby,te,hogy? Vagyis Úristen,ha Stark megtudja...
-Éppen ezért akarom,hogy titokban maradjon csak egy kis ideig. Ugye megbízhatok benned?
-Persze,hogy megbízhatsz-mondta én pedig átöleltem.-Akkor marad a gyomorinfluenzás story?-kérdezte enyhe gúnnyal.
-Igen,de a többit kérdezt a jó doktortól,úgyis sokat lesztek együtt-mondtam fülig érő mosollyal.
-Meglehet-mondta az egyik ruha ujját birizgálva.-Rajtunk kívül akkor senki más nem tudja?
-Senki,és ez egy kis ideig így is marad.
-Rendben. Gyere nézzünk még néhány ruhát,bő ruhákat-mosolygott.
-Benne vagyok-mosolyogtam vissza.
Nézelődtünk,próbáltunk,nevettünk,vásároltunk. Imádok Nattal lenni,tényleg olyan,mintha az igazi nagynéném lenne és ő is úgy bánik velem,mint az unokahúgával.
Szóval két cinkosom volt,akikben biztos lehettem,hogy nem árulnak be. Akartam,hogy gyorsan teljenek a napok,mert minél hamarabb a karomban akartam tartani a kisbabám,de az ellenkezőjét is,mert féltem mi lesz ha mindenről lerántom a fátylat.

marvel-fangirl-01