I Miss You

Minden perc

Abby szemszöge:

Mikor reggel felébredtem Loki nem volt ott. Nagyot sóhajtottam,kikászálódtam az ágyból és a nappali felé vettem az irányt. Mikor kiléptem minden szempár rám szegeződött,mindenki engem nézett:apa,Tasha,Clint,Bruce,Steve és Thor. Apán azért lepődtem meg mert az expon kellet volna lennie Párizsban. Azt gondoltam végem van,hogy rájöttek. A szívem ezerrel kalapál és alig kaptam levegőt.
-Valami baj van?-kérdeztem nyugodtam. A színészi teljesítményemmel nincs semmi baj.
-Gyere ide!-mutatott maga mellé apa. Nagyot nyelve elindultam és mikor odaértem leültem mellé.-Abby nem akarunk megijeszteni,de Loki megszökött.
-És...és miért ijednék meg?-dadogtam egy kicsit. "Nyugi Abony! Nyugalom! Nem tudnak semmit."
-Mert a testvérem megesküdött,hogy bosszút áll rajtunk és oda fog ütni ahol a legjobban fáj-mondta Thor folyamatosan engem kémlelve.
-Mindannyian kedvelünk téged,szoros kapcsolatban vagy velünk így...-kezdte Steve.
-Engem akar majd felhasználni ellenetek? Veszélyben vagyok?-színészet ötös.
-Nem engedem,nem engedjük,hogy bajod essen-karolt át apa.-De lehet,hogy a toronyban kéne maradnod egy ideig. Vagy,ha ki is mész akkor ne egyedül.
-Nem nagyon terveztem menni sehová max ha Peter akart volna valamit csinálni,de egyébként semmi nem volt betervezve-hajtottam a vállára a fejem.
-Nem tart sokáig,ígérem elkapjuk-mondta Thor.
-És akkor mi lesz vele?-csúszott ki.
-Odin megbünteti.
-A legjobb lenne,ha megölné-mondta ki Clint kíméletlenül. Abban a pillanatban felpattantam a kanapéról és a szobámba futottam. Már nem bírtam tovább. Becsaptam magam mögött az ajtót,aztán neki háttal egyszerűen lecsúsztam a földre. Nem bírtam tovább hallgatni azt,hogy mit akarnak tenni vele. Nem érdemelte meg. Azt mondják az érzelmei elvakítják az embert,de akkor is nem tehették ezt vele.
-Ab-kopogott be Clint.
-Nem vagyok itt-szóltam ki gyerekesen. Na jó,több mint gyerekesen.
-Azt hittem tíz éves korod óta nem játszod ezt. Be mehetek?-nagyot sóhajtottan,felálltam az ajtó elöl majd leültem az íróasztalomhoz.
-Gyere be!-Clint tétován kinyitotta az ajtót és bejött.-Ha tovább akarod ecsetelni,hogyan kéne kivégezni Lokit,így hívják igaz?-színleltem kisebb tudatlanságot.-Akkor nem leszek túl jó hallgatóság bocsi.
-Túl érzéketlen voltam. Tudom neked sem könnyű ez,de hamarosan vége,nem kell foglalkoznod vele.
-De igen kell-mondtam suttogva.
-Tessék?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Úgyértem,ti vagytok a családom ami titeket érint az engem is-találtam ki gyors valamit,ami nagyrészt igaz volt.-Nem akarlak titeket elveszíteni,egyikőtöket sem-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Nem fogsz egyikünket sem-lépett közelebb és mikor elég közel ért átöleltem.
-Ígérd meg Clint Barton! Ígérd meg nekem!-furtam az arcom a vállába.
-Megígérem-suttogta aztán elengedett és letörölte a könnyeim. Nagyon kevesen ismerik Clint gyengéd oldalát, Tashán,rajtam és a családján kívül senki,egyáltalán senki.-Mostmár jobban vagy?
-Igen,sokkal köszönöm-bólintottam.
-Ha ki akarsz menni csak szólj valamelyikünknek vagy a Peter gyereknek,de ne menj el egyedül.
-Oké-mosolyodtam el halványan.
-Egy időre el kell mennünk, Fury akar valamit. Addig...
-Clint nem vagyok már kislány,megleszek ne aggódjatok.
-Rendben,vigyázz magadra-azzal kiment a szobámból.
Néhány óra múlva a torony elcsendesedett,mindenki elment kivéve Pete aki még mindig aludt. Vártam. Beszélnem kellett Lokival,hiába szeretem nem hagyhattam,hogy ártson a családomnak.
-Nyugtalannak tűnsz-szólalt meg mögöttem és ugrottam egyet ijedtemben. Megfordultam és ott állt előttem teljesen emberi öltözetben,egy fekete farmert és egy sötétzöld pólót viselt.
-Ezt ne csináld többet!-a hangom egy oktávval feljebb ugrott.
-Miért?-kérdezte ártatlanul.
-Mert a szívbajt hozod rám azért-kifújtam a levegőt és összeszedtem a gondolataimat.-Loki beszélnünk kell.
-Miről?-ült le az ágyam szélére.
-A családomról. Meg akarod ölni őket-inkább kijelentés volt mint kérdés.
-Talán-felelte rám se nézve.
-Loki,tudod,hogy nem hagyhatom.
-És mégis mit akarsz tenni? Elmondod nekik? Szerinted,hogy néznének rád ezekután?-állt fel és szinte kiabált.-Megölnél mindkettőnket,Odin mindkettőnkel végezni fog!
-Ne mond ezt!-ráztam a fejem.-Biztos van más megoldás.
-Nincs!-mondta már tényleg kiabálva.-Nincs,hát nem érted? Ha kiderül mindketten meghalunk. Egy olyan mint én és egy olyan,mint te soha sem lehetnénk együtt!-már elvesztette emberi formáját és valódi alakjában állt előttem.
-Akkor miért vagy még mindig itt,hogy fájdalmat okozz? Leakartad igázni a világom,megakarod ölni a családom!-kiabáltam teli torokból.-Ha ennyire nagy gond vagyok miért vagy itt velem?! Miért nem öltél még meg?!
-Mert szeretlek!!!-kiabált vissza. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Hallottam tisztán és érthetően de akkor sem hittem el,hogy kimondta. A feszültség amit addig érezni lehetett a levegőben elpárolgott és Loki is visszatért az emberi alakjába.
-A bosszúd fontosabb,mint én?-kérdeztem végül.
-Tessék?
-A bosszúd fontosabb,mint én?-kérdeztem újra.
-Nem-suttogta alig hallhatóan.
-Akkor ne tedd! Ne bántsd őket! Kérlek!-könyörögtem.-Ez nem te vagy.
-Láttad milyen vagyok.
-Nem az határoz meg,hogy milyen a külsőd,hanem az,hogy mi van itt-tettem a kezem a mellkasára ahol a szíve van.-Hányszor mondjam még el,hogy elhidd? Loki kérlek,ha tényleg szeretsz,ahogy mondtad akkor hagyd a családom életben-kérleltem és magamban imádkoztam,hogy sikerüljön meggyőznöm. Lehajtotta a fejét és egy hatalmasat sóhajtott.
-Csak azért,mert te kéred,senki más kedvéért nem tenném ezt jobb ha tudod-már nyitottam a számat,hogy mondjak valamit,de felemelte a mutató ujját.-De mivel ez egy szívesség az adósom vagy.
-Ez nem fair!-háborodtam fel.
-A csalás istene is vagyok,nem várhatod el,hogy fair módon játszak-gúnyolódott. Megint nyitottam volna a számat,de most a kopogás fojtotta belém a szót.
-Abby,bent vagy?-jött Pete hangja az ajtó túloldaláról.
-Igen itt-válaszoltam hadarva.
-Nincs kedved sétálni egyet,gondoltam bemehetnénk a McDonald's-ba.
-Ööö,figyelj Pete talán majd legközelebb,most eléggé fáradt vagyok. Nem haragszol ugye?-haraptam az alsó ajkamba és reméltem annyiban hagyja.
-Oké,persze pihenj csak,de én azért le megyek-mondta kicsit csalódottan.
-Jó,tényleg bocsi.
-Semmi baj majd máskor. Akkor lépek,szia-köszönt aztán hallottam ahogy elsétál. Hatalmas kő esett le a szívemről,nagyon örültem,hogy Peter nem nyit be soha,ha nem hívják.
-Ki volt ez?-szinte el is felejtettem,hogy mögöttem áll.
-Peter,volt osztálytárs és a legjobb barátom-fordultam szembe vele és az az arckifejezése nagyon nem tetszett.
-Miért akarta,hogy el menj vele?
-Mondom,mert a barátom és...álljon meg a menet! Te féltékeny vagy?-kérdeztem nevetve.
-Ne gúnyolódj velem!-lökött a falhoz és megragadta a csuklómat.
-Loki ez fáj!-rángattam a karom,de nem tett semmi mást csak bámult.-Loki megijesztesz.
-Nincs mitől félned.
-Akkor eressz!-mondtam remegő hanggal.
-Jobb ötletem van-terült szét az arcán egy olyan mosoly ami a frászt hozta rám. Aztán megcsókolt,de nem úgy,mint máskor,az a csók heves volt és vad,nem pedig gyengéd. Akkor kaptam észhez amikor az ágyhoz kezdett hátrálni és engem is húzott magával. Abban a pillanatban esett le,hogy mi az ötlete. Nem voltam tapasztalt az ilyen dolgokban sőt olyan barátom nem is volt még az előtt,ártatlan jó kislány voltam. A kezét a pólóm szegélye alá csúsztatta én pedig levegő után kaptam. Az egész annyira új volt,nem tudtam mit tegyek,de mondhatni megkaptam a kezdő löketet és elengedtem magam. Nem gondoltam arra,hogy hol vagyunk,honnan származunk,mennyire különbözünk csak rá,ránk.
A pólóm után a többi ruháink is hamar lekerültek és gyorsan az ágyban találtuk magunkat. Mint mondtam nem voltam épp az akit a suliban mindenki "elvitt egy körre",így először tényleg kellemetlen volt és fájt is de utána...azt nem lehet szavakba önteni. Szokták mondani,hogy valaki "isten az ágyban",de ha valaki tényleg egy istennel van egy ágyban,hát az tényleg minden perc isteni,nem tudom máshogy kifejezni.
Loki a hátán feküdt én pedig a mellkasán és mindketten kapkodva vettük a levegőt.
-Loki-néztem fel rá.
-Hm?
-Szeretlek-mondtam ki. Kinyitotta a szemét és lenézett rám.
-Én is szeretlek Abony Stark-húzott közelebb magához.-Soha,senki nem választ el tőlem-mondta és újra lehunyta a szemét. Néhány perc múlva a légzése egyenletes és lassú lett. Elaludt.
Fél éve,ha valaki azt mondja nekem,hogy találkozni fogok Lokival a bajkeverés,csalás és hazugságok istenével,beleszeretek és ő is belém utána itt kötünk ki,hátulgombolós kabátot veszek neki ajándékba. Most pedig nézzetek rám!
Nem sokkal utána én is lehunytam a szemem és mély,békés álomba merültem.

marvel-fangirl-01