I Miss You

Egyszer minden jónak vége szakad

Abby szemszöge:

Teltek a napok és minden nyugodt volt,minden Damien körül forgott,ha sírt mindenki ugrott,ha aludt mindenki őt nézte,ha ébren volt mindenki őt akarta pesztrálni. Szóval nagyon jó dolga volt,mint egy kis hercegnek.
Loki nagyon jó apa,folyton ott volt körülötte és ha nála volt alig akarta kiengedni a kezéből,egyszerűen nem tudott betelni vele. Az egyik esete amikor ő altatta ő is elaludt a kanapén ülve.
Egy reggel a teraszon ültem és a kávémat ittam és néztem,ahogy Loki kint a réten Damiennel sétálgat. Némelyik lépésénél a virágok között pillangókat zavart fel amik repkedni kezdtek körülöttük a fiúnk legnagyobb örömére aki a színes rovarok után nyújtogatta a kicsi kezét, Loki felém nézett és rám mosolygott én pedig integettem neki.
A többiek vagy a házban voltak,vagy a körül valahol és tették a dolgukat. Az ajtó kinyílt és Nat lépett ki rajta,aki leült mellém. Egy ideig ő is nézte a réten játszódó jelenetett aztán felém fordult.
-Tudod sosem hittem,hogy ilyet mondok,de Loki nem is olyan rossz ember vagy isten,mint amilyennek kezdetektől fogva hittem.
-Ne itélj meg mást amíg meg nem ismerted-mondtam a "bölcsességet".
-Még én is kezdem megkedvelni a tagot-lesett le Clint a tetőről.-De meg ne mondjátok neki!
-Te végig ott voltál fent?-kérdeztem hitetlenül.
-A sólyom a fészkében érzi jól magát-mondta Nat,hátradölt a széken és lehunyta a szemét.
Néhány percig még ültünk ott egészen addig amíg megláttam a távolban egy porfelhőt ami egyre csak közeledett.
-Clint az mi?-mutattam az irányába. Clint elővett maga mellől egy látcsövet és azzal kezdett körül kémlelni. Hiába Sólyomszem a neve a végtelenségig ő sem lát el.
-A S.H.I.E.L.D!-ugrott le mellénk,mire Tasha is felpattant a helyéről.
-Szólok a többieknek,ti hívjátok be őket!-ment be a házba.
-Loki!-kiáltottam neki mire felém nézett,én meg az egyre közelebb lévő porfelhő felé mutttam.-A S.H.I.E.L.D!-kiabáltam és ő rögtön mellettem termett. Damien mintha csak megérezte volna,hogy baj van hangos sírásba kezdett. A kezemett nyújtottam Loki pedig átadta.-Csssssss! Semmi baj kincsem. Minden rendben lesz-öleltem magamhoz.
-Most mit csináljunk?kérdezte Loki a fiúnk hátát simogatva.
-A lenti fürdőben a polc mögött van egy pince lejáró ott elrejtőzhetsz te meg a kicsi amíg mi ezt elintézzük-mondta Clint. Átadtam Lokinak Damient.
-Menjetek!
-Veled mi lesz?-kérdezte még mindig próbálta nyugtatni a síró babát.
-Elintézzük ezt ne aggódj rendben?-tettem a kezem az arcára.-De most menj!
Loki és Damien elrejtőztek,mi többiek pedig a ház előtt vártuk,hogy Fury és a bandája odaérjenek,ami rövid idő múlva be is következett. Az igazgató kiszált a telepjárójából,a szél baljósan lengette fekete kabátját és az arckifejezése sem kecsegtetett túl sok jóval.
-Hol van?-vágott rögtön a közepébe,mikor hozzánk ért.
-Mi vagy ki?-kérdezte apa a mellkasán összefont karral.
-Pontosan tudja,hogy kiről beszélek. Hol van Loki?-kérdezte Fury egyre türelmetlenebbül.
-Miből gondolja,hogy az öcsém itt van?-lépett előre Thor és Fury fölé magasodott.
-A kémek jelentéséből,akik arról is tájékoztattak,hogy az öccse valakivel igen szoros kapcsolatba került-nézett rám fél szemével. A hangja nyugodt volt,de mégis volt benne valami baljós.
-Semmi köze hozzá,hogy milyen kapcsolatban vagyok vele-léptem közvetlenül elé és a szemkötös arcába bámultam. Apa elkapta a karomat és egy kicsit hátréb húzott tőle.
-Ha most beengednek nem kell majd vizsgálat alá vonnom magukat,ellenkező esetben viszont...
-Egy nem is létező szervezet,hogyan tudna minket vizsgálat alá vonni?-kérdeztem és próbáltam lehámozni magamról az apám kezét.
-Remélem a saját érdekükben,hogy sosem kell megtudniuk-mondta és két kommandós kíséretében az ajtó felé vette az irányt. Mindannyian csak álltunk,mint a faszentek,egyikünk sem mozdult.
Minden gondolkodás nélkül az egyik kísérő övéhez nyúltam,kikaptam belőle a fegyvert,kibiztosítottam és Furyra céloztam.
-Egy lépést se!-a fülemben dobogott a vér,az ereimben süvített az adrenalin,de a kezem mégsem remegett,olyan biztosan fogtam a fegyvert mintha csak egy játékpisztoly lenne. Akkor ott Loki és a fiam élete volt a tét,úgyéreztem bármire képeslennék,hogy megvédjem őket,akár ölnék is. A családom döbbenten nézett rám és vártak,hogy mi lesz a főnökük reakciója.
-Le akarsz lőni Stark?-kérdezte nyugodtan.-Nem lenne bölcs döntés,mert az embereim rögtön utánad tüzelnek és akkor a gyerek szülőnélkül maradna.
-Kivéve,ha előbb iktatjuk ki az embereit-mondta Nat fegyverrel a kezében. Mindannyian felfegyverkeztek,apán rajta volt a vasember kesztyűje,Stevenél a pajzsa,Clintnél az íjja,Thornál a pöröj és Bruceon látszott,hogy bármikor kész szabadjára engedni Hulkot.
Mindenki fegyvert fogott mindenkire és várta,hogy mit lépjen amikor Fury adóvevője megszólalt:Megvannak uram.
-Hozzák ki őket!-adta a parancsot.
Olyan gyorsan kapkodtam a levegőt,hogy már azt sem tudtam mikor szívom be és mikor fújom ki. Az egyik S.H.I.E.L.D. ügynök kivezette Lokit megbilincselve,egy másik pedig Damient hozta a karjaiban. Az utóbbi átadta nekem a fiamat,az előbbi pedig az egyik terepjáróhoz vezette Lokit. Átadtam Damient apának és Lokihoz szaladtam.
-Nem lesz semmi baj-súgta a homlokát az enyémnek támasztva.
-Ha ezt mondod mindig valami rossz történik-mondtam a könnyeimmel élet-halál harcot vívva.
-Vigyáz Damienre!
-Loki...-tettem az arcára a kezem.
-Az istenért! Legalább addig vegyék le róla a bilincset amíg elbúcsúznak-mondta Bruce. Az ügynök Furyra nézett aki bólintott. Lokiről lekerült a bilincs aki abban a pillanatban át is ölelt.
-Kifoglak hozni onnan-mondtam a vállába temetett arcal.-Esküszöm,hogy kifoglak szabadítani-enyhén eltolt magától,két ujját az állam alá tette én pedig megemeltem a fejem,hogy a szemébe nézzek,ő lehajolt és megcsókolt. Pont olyan volt,mint az első csókunk,a jobb kezem az arcán,az ő kezei a derekamon,ahogy közelebb húz és az elválás gondolata.
-Rendben ennyi elég volt-választott szét minket az ügynök.
-Szeretlek-suttogtam.
-Szeretlek-csókolt meg mégegyszer,mielőtt elvitték.
Csak néztem ahogy a fekete autók elhajtanak,porvihart hagyva maguk után. Mikor már nem láttam őket térdre rogytam és a vállaim rázkódni kezdtek a zokogástól.
Minden jó volt,mondhatni tökéletes,de egy reggel alatt minden darabjaira hullott,minden szétesett.

marvel-fangirl-01