I Miss You

Kiforgatott szavak

Abby szemszöge:

Reggel,mikor felébredtem Loki nem volt melletten,de a riadalmam hamar elmúlt,mert meghallottam a zuhany hangját. Felszenvedtem magam az ágyról és elindultam a fürdő felé. Bent minden tiszta pára volt,az orromig sem láttam. Kinyitottam a zuhanyfülke ajtaját és beléptem rajta,mikor a nagy "ködben" ki tudtam venni Loki alakját átöleltem.
-Hideg a kezed-jegyezte meg.
-Bagoly mondja-forgattam a szemem,amit egy mosolyal díjjazott.
-Hogy aludtál?-kérdezte miközben szembe fordult velem utána végig nézett rajtam,nekem pedig szerintem még a fülem is piros lett.
-Jól,csodásan. És te?-néztem rá lányos zavaromban.
-Istenien.
-Morbid vagy-nevettem el magam.
-Csak az igazat mondom-ölelt át a derekamnál.
-Te olyat is tudsz?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen,tudok. Tegnap este is azt tettem.
-Mikor?-fontam a karjaim a nyaka köré.
-Amikor azt mondtam szeretlek-súgta a füllembe aztán megcsókolta a nyakam.
-Miss Stark az apja és a többiek megérkeztek-hallottuk JARVIS hangját.
-Köszi Jarv-fújtattam dühösen.-Nekem,most...-mutattam az ajtó felé.
-Menj! Nekem is van egy-két dolgom.
-De siess-csókoltam meg aztán megtörölköztem,felöltöztem és a nappali felé vettem az irányt.-Sziasztok-köszöntem fülig érő mosollyal.
-Szia kicsim-ölelt át apa.
-Valaki nagyon boldognak látszik-jegyezte meg Tasha.
-Csak jó kedvem van. Már az is bűn?
-Natasha nem úgy értette,csak tényleg kivirultál-mondta Steve.-Szóval elárulod mi történt?-kérdezte kíváncsian.
-Talán máskor. Mit akart Fury?-váltottam témát,hogy ne kérdezősködjenek.
-Csak a szokásosat. Dög unalom-öntött apa magának egy pohár whisky-t.
-Igen,el is aludt-mondta Clint a kanapéról.
-Nem elaludtam csak...
-Elaludtál-zárta le Steve.
A szoba másik végébe vándorolt a tekintetem ahol Thor állt és folyamatosan az ablakon bámult kifelé. Tudtam,hogy Loki jár a fejében,rajta gondolkodik. Nem gondoltam jó ötletnek,hogy oda menjek hozzá,hisz a körözött testvére szeretője lettem. Csak hagytam hátha feloldódik.

Napok teltek el,de Lokinak nyoma sem volt. Megint. Mindenki elvolt valahol, Pete elment találkozni néhány ismerősével,apa megbeszélésre,Nat bevásárol,Steve olvasott vagy rajzolt valahol,Bruce a laborban,Thor Janenel, Clint pedig az ég tudja.
A konyhában tettem-vettem mikor elkezdtek beszálingózni Clint kivételével. Az arckifejezésükről sütött az aggodalom,letettem mindent ami a kezemben volt és odamentem hozzájuk.
-Apa mi történt?-kérdeztem,de nem válaszolt.-Nat? Bruce? Az ég szerelmére válaszoljatok! Steve?
-Clint kórházban van-mondta alig hallhatóan.
-Mi?-kérdeztem pánikolva.-Hogyan? Mi történt?
-Loki történt-mondta Thor.
-Nem-leheltem. Nem hittem a fülemnek,hisz' megígérte.-Oda akarok menni!
-Abby nem hiszem,hogy...-fogta meg apa a kezem.
-Látni akarom! Most!
Happy öt perc alatt elvitt a kórházba. Nat megmondta,hogy melyik szobában van úgyhogy még a recepción sem álltam meg,csak végigrohantam a kórházon amíg el nem értem a kórtermét. Az ajtóban lesokkoltam a látványtól. Ott feküdt az ágyon,törött karral,lélegeztető gépre és infúzióra kötve. Lassan odasétáltam az ágyához és megfogtam az ép kezét.
-Annyira sajnálom Clint-suttogtam.-Nem kellett volna bíznombenne,bocsáss meg!-mikor ránéztem a szemei nyitva voltak és bágyadtam nézett rám.-Szia-mosolyodtam el halványan.
-Szia-köszönt rekedten.
-Jól vagy?
-Ha leszeded rólam ezt az izét jobban leszek-mutatott az arcán lévő maszkra. Óvatosan levettem róla ő pedig fellélegzett.
-Sokkal jobb. Mennyi ideig voltam kiütve?
-Őszintén nem tudod. Nekem a többiek szóltak róla,hogy mi történ-magyaráztam.
Dumáltam vele még egy kicsit,de a fájdalomcsillapítók elég hamar kiütötték ezért leléptem és visszamentem a toronyba,beszélnem kellett Lokival. Ott is volt ahogy sejtettem,a kanapén feküdt és olvasott.
-Mégis mi a farancot képzeltél?!-kérdeztem megsem próbálva visszafogni a hangom.-Megígérted,hogy nem bántod őket.
-Azt kérted,hagyjam őket életben,Barton él-mondta tök természetesen.
-Kiforgattad a szavaim,hogy megnyugodjon a lelkiismereted?-érdeztem hitetlenkedve.-Hihetetlen vagy-fordultam ki a szobából,be a liftbe és ki az utcára.
-Abby!-hallottam ahogy utánam kiabál,de nem álltam meg,ahoz túl dühös volta és csalódott.-Állj meg!-kapta el a karom.
-Hagyj! Becsaptál,hazudtál nekem az önös érdekeid miatt. Mégis,hogy bízzak meg benned ezután? Clintnek családja van,felfogtad,hogy majdnem megölted őt?-kiabáltam és akik elmentek mellettünk csak néztek ránk-Maguk meg mit bámulnak? Nincs jobb dolguk?-förmedten rájuk.
-Abby...
-Te ne Abbyz nekem!-mutattam felé.-Földkörüli pályára kéne,hogy állítsalak! Megbíztam benned!-ordibáltam tovább és visszatartott könnyek csípték a szemem.

Loki szemszöge:

Muszáj volt megmutatnom a "hősöknek",hogy mi lesz,ha megaláznak,ígéret ide vagy oda és végülis Barton nem halt meg. De ahogy ott állt előttem,dühösen és szomorúan könnyekkel a szemében,nem mondom,hogy megbántam,mert nem és azt sem,hogy nem csináltam volna,de bármit megtettem volna,hogy a visszatartott könnyek ne follyanak le az arcán.
-Tudom. Ez csak vissza riasztás volt a többieknek,ha nem csinálnak semmi meggondolatlanságot nem esik bajuk.
-Most hinnem kéne neked,ezek után?-mutatott körbe.-Honnan tudjam,hogy most nem versz át?
-Mert a szavamat adom-mondtam közelebb lépve.-és az asgardiak azt sosem szegik meg. Lehet,hogy nem vagyok asgardi,de a nő aki felnevelt,az anyám az és mondhatjuk,hogy jól nevelt-erre a kijelentésre felnevetett.
-Akkor a szavadat adod,hogy nem bántod a többieket és többé Clintet sem?-nézett rám tágra nyitott szemekkel.
-A szavamat adom-bólintottam,mire nagyot sóhajtott.
-Annyira...-kereste a szavakat-nehéz eset vagy-bökte ki végül mosolyogva.-Mért tűrlek meg még mindig?
-Azt nem tudom,de hálás vagyok érte-csókoltam meg a homlokát.
Vissza sétáltunk a Stark toronyba vagyis mostmár nem ez a neve,de a szokás nagy úr. Abby megmutatta a laborban,hogy min dolgozik éppen és egy kicsit folytatta is,addig pedig engem leültetett egy könyvvel. A történelmükről szólt,meg a vallásaikról. Azt mondta,hogy ő katolikusnak van megkeresztelve így azt néztem meg elsősorban. Az egész arról szólt,hogy van egy Isten aki egyszerre harom személy:az Atya aki kábé olyan mint Odin,a fiú akit leküldött a földre és az emberek megölték,de feltámad és a Szentlélek aki elméletben egy fehér galamb.
-Ez nevetséges. Te ebben hiszel?-csaptam össze a könyvet.
-Nem,csak megvagyok keresztelve,de ez nem kötelez arra,hogy higyjek-mondta még mindig a gépezettel babrálva.-Ha úgytetszik ateista vagyok. Nem hiszek max a tudományban, de nem itélem el a más vallásúakat. Egyéb kérdés?-fordult felém.
-Nem vagy álmos?
-Nem-felelte ásítva.
-Nem vagy túl meggyőző. Irány az ágy!-tette le a könyvet,majd odasétáltam hozzá.
-Amíg ezt be nem fejeztem addig nem-felelte makacsul.
-Ó,dehogy is nem-emeltem fel és a vállamra vettem.
-Loki Laufeyson,tegyél le most rögtön!-vergődött.
-Majd az ágyban leteszlek.
-Loki sikítani fogok-fenyegetőzött.-Megteszem.
-Nem nem fogod,mert mindketten bajba kerülünk. Bár ha jobban belegondolok én könnyedén eltűnök,te pedig itt maradsz mint a...hogy is mondjátok,farkast kiáltó lány?-kérdeztem öntelten. Nem válaszolt semmit csak megütötte a hátamat amitől nevetnem kellett. Mikor felértünk a szobájába letettem az ágyba és betakartam,aztán levetkőztem és mellé feküdtem.
-Most dühös vagyok rád-mondta duzzogva és elhúzódott.
-Nem gondolhatod komolyan-néztem rá hitetlenkedve.
-De igen és hidd el,engem nem könnyű megbékíteni.
-Hogyan engesztelhetnélek ki?-simogattam meg a kezét.
-Szerintem van ötleted-harapott az alsóajkába.-Nem kéne ennyi ruhában aludnom nem gondolod?
Az este további része elég élvezetesen telt. Sikerült megbékítenem és rávenni,hogy aludjon,ebben a sorrendben. Fogalmam sincs,hogy mi fogott meg ebben a midgardi lányban és,hogy ő miért fogadott el azok ellenére amit tettem meg ami vagyok,de nem panaszkodom. Épp ellenkezőleg.

Ez egy kicsit sokáig tartott,de a suli kikészít ahogy gondolom titeket is. Próbálom minél hamarabb feltölteni a kövit. Addig is:Olvasd!Élvezd!Szólj hozzá! (Az utóbbit kezdem hiányolni)
marvel-fangirl-01