I Miss You

Légy önmagad

Abby szemszöge:

Napok teltek el és Loki azóta sem jelent meg. Kezdtem aggódni. "Mi van ha elkapták? Ha valami baja esett? Vagy neadj isten...?" Az utolsóra gondolni sem mertem.
Kimentem sétálni az utcára,mert már nem bírtam a bezártságot. Már órák óta bolyonghattam amikor valaki megragadott hátulról.
-Megvagy!-kiáltotta el magát én pedig reflexból hasba vágtam a könyökömmel amitől hátra esett.-Ezt valahogy nem így képzeltem el-mondta rekedten és csak akkor ismertem fel.
-Peter?-fordultam meg.-Úristen,ne haragudj!-gugoltam le mellé.-Nagyon megütöttelek?
-Ugyan semmiség-legyintett,de még mindig fájdalmas kifejezés ült az arcán.
-Tényleg ne haragudj. Nem akartam,csak reflex volt.
-Semmi baj. Szóval miután hasba könyököltél és nagy valószínűséggel sikeresen belsősérüléseket okoztál,megölelsz végre?-tárta szét a karját.
-Igen,persze-öleltem át szorosan.-Azt hittem még az egyetemen vagy.
-Valamelyik barom égve felejtett egy gyufát a kémia laborban az meg berobbant-engedett el.
-Jesszus!-kaptam a számhoz ijedten.
-Nyugi senki sem sérült meg. Deee...-húzta el egy kicsit.
-De mi?-tettem csípőre a kezem.
-Ez az egész hirtelen történt May néni pedig elment meglátogotni az egyik barátnőjét Floridában és nem akarom hazarángatni. Így arra gondoltam maradhatnék-e nálatok amíg rendberakják a sulit?-tanulmányozta a cipője orrát.
-Ez nem kérdés Peter addig maradsz ameddig csak akarsz-fogtam meg a kezét.-Tudod,hogy mindig szivesen látunk póksrác-mondtam gúnyos mosolyal.
-Csönd! Ne ilyen hangosan az utcán vagyunk!-toporzékolt én meg csak a szemem forgattam.-Köszönöm Abby tényleg.
-Nem kell megköszönnöd. Menjünk felhívom Happy-t,hogy jöjjön értünk.
Happy vissza vitt minket a Stark toronyba,távolabb keveredtem,mint gondoltam. Felmentünk a nappaliba és rögtön megláttuk az egyik Bosszúállót.
-Heló Clint-köszöntem derűs mosolyal.
-Szia Abby-köszönt vissza majd a tekintete átvándorolt Petere és gyanakodva méregette.-Ki a barátod?
-Ő itt Peter egy vagyis inkább az egyetlen barátom. Ide költözik egy időre.
-Peter Parker,nagyon örvendek-nyújtotta a kezét,amit Clint megfogott,(gondolom kellőképp megszorított,mindig vigyázott rám régebben ismerem őt mint apát,olyan mint egy nagybáty) majd kezetráztak.
-Clint Barton,hasonlóképpen-mondta aztán felém fordult-.Apáddal megbeszélted?
-Neeeem?
-Mit nem?-lépett be apa abban a pillanatban.-Oh,heló Peter.
-Jó estét Mr. Stark. Nagyon elegáns-jegyezte meg Pete.
-Kösz,most kaptam meg,pedig csak délelőtt rendeltem. Ezért jó világhírűnek lenni-húzta ki magát.
-Mindig mindent az utolsó pillanatra hagysz-mondtuk egyszerre Clintel.
-Ez nem igaz-tiltakozott apa.-Vagyis nem mindig.
-Hála Istennek,már azt hittem,hogy ekkora hazugságtól ránk szakad a mennyezet-apa csak a szemét forgatta.-Hová mész?
-Egy expora Párizsba. Egy óra múlva indul a gép csak goldoltam felpróbálom. Szóval mit gondolsz?-pördült meg.
-Jól nézel ki.
-Jól?-vonta föl a fél szemöldökét.
-Szuperül-nevettem el magam aztán odamentem hozzá és megöleltem.-Apuuuuu?-néztem rá boci szemekkel, Clint arcán pedig halvány mosoly jelent meg ami nagyon,nagyon,nagyon ritka volt.
-Ajaj,rosszul kezdődik. Mit csináltál?
-Miért gondolod mindig azt,hogy csinálok valamit?-kérdeztem duzzogva.
-Ahoz,hogy téged ismerjelek csak magamat kell ismernem így...
-Most nem csináltam semmit,vagyis-gondolkodtam el.-semmi olyat amit rámbírnának bizonyítani-húztam mosolyra a számat,mert megint féltem ránk szakad a plafon.-Csak azt akartam kérdezni,hogy Pete maradhat-e,amíg nem kell visszamennie az egyetemre?
-Nem lennék sokáig,csak két hét maximum.
-Addig maradsz amíg akarsz,de külön szobában ugye?
-Apaaaaaaa!-szinte sikítottam.-Csak barátok semmi tényleg.
-Láttad már a Barátság extrákkal című filmet?
-Mr.Stark ha szabad megjegyeznem van barátnőm-szólt közbe Peter.
-Rendben szóval...?
-Apa még szűz vagyok,oké?
-Jó,jó,jó! Oké,értem!-lett kicsit piros apa arca.
-Oké akkor megdumáltuk-engedtem el,aztán eszembe jutott még valami.-Apu nagybaj lenne,ha ezt az expot kihagynám?
-Nem. Maradj pihenj egy kicsit. Dumálgassatok vagy nem tudom,rátok fér. Két zseni-mosolygott mindkettőnkre.
-Volt kitől örökölnöm.
Apa elment készülődni,de előtte súgott még valamit Clintnek. Gondolom azt,hogy figyeljen ránk. Éljen a bizalom! Pfff. Miután mutattam Peternek egy szobát aztán visszamentem a konyhába valami vacsit csinálni.
-Szia Tasha-köszöntem a torony rajtam kívüli egytlen női lakójának. Őt is kábé azóta ismerem,mint Clintet,sőt régebb óta. Natasha anyám egyik régi,mostmár volt barátnője. Amikor az a némber talált magának új pasit,vagyis inkább bevételi forrást lepasszolt neki és Nat elég sokat lógott Clintel.
-Szia Ab-mosolygott rám.-Milyen napod volt?
-Zsúfolt-feleltem egyszerűen.-Nekifogtam egy újfajta reaktor tervezésének,de a feléig se jutottam és ha a tervezést befejeztem akkor is még véghez kell vinni,aztán a tesztelés,hogy biztonságos-e utána...
-Ab,állj!-tette a vállamra a kezét.-Túl hajszolod magad. Ezt csak akkor szoktad csinálni,ha elakarod terelni a figyelmed. Mi a baj?
-Semmi. Mi bajom lenne?-tártam szét a karom.
-Abby,nekem nem tudsz hazudni,pójás korod óta ismerlek. Szóval?
-Nem lehetne máskor? Elég fáradt vagyok és zuhanyoznom is kéne-néztem rá könyörgőn.
-Rendben,de még nem végeztünk-mutatott rám.
-Remélni sem mertem-indultam a szobám felé. A vacsora aznap nekem elmaradt,de ami még ez után jött. Nem hazudtan Tashának elmentem zuhanyozni néhány jó zene kíséretében. Elég sokáig állhattam a hűvös vízsugár alatt amit megis jegyeztek.
-Egy szirén nem áztatja megát ennyi ideig.
-Loki!-húztam el a függönyt,de nem annyira,hogy bámit is lásson.-Nem mondták neked,hogy nem illik bemenni a fürdőbe amíg egy lány zuhanyzik? Hol hagytad el a modorod?-kérdeztem felháborodva rákvörös arcal.
-Hogy hagyhatnék el olyat ami nem is volt?-kérdezte pimasz mosolyal én pedig nyelvet öltöttem rá.
-1 perc és kész vagyok-mondtam ő pedig el is tűnt.-Sosem fogom ezt megszokni.-Perceken belül már a szobámban álltam egy Black Sabbath logós polóban. Loki az ágyamon ült és látszott rajta,hogy valami baj van.-Miért vágsz ilyen világfájdalmas képet?-ültem az ölébe és átkaroltam a nyakát.
-Nem vágok semmilyen képet.
-Hazug-vádoltam-Látom rajtad,hogy valami baj van. Te sem hagytál békén a múltkor amikor sírtam. Szóval?
-Tudnál szeretni olyat aki más,mint te?-nézett a szemembe.
-Te isten én halandó,rémlik?
-De aki külsőleg is másabb,mint te?
-A külső egy dolog,fontos lehet,de nem a legfontosabb. Miért aggódsz te ezen? Nagyon jól nézel ki,ha az emberi mércét nézzük istenien-erre halvány mosoly jelent meg az arcán ami azután gyorsan el is tűnt.
-Ez az emberi külsőm,de ha látnád az igazit,nem akarnád,hogy itt legyek veled-mondta teljes meggyőződéssel.
-Azthiszed,hogy csak azért,mert más vagy az irántad táplált érzelmeim megváltoznának?-kérdeztem hitetlenkedve ő meg csak bólintott.-Tegyél próbára!-mondtam szinte követelve.-Mutasd meg milyen vagy igazából!-egy ideig csak hitetlenkedve nézett rám,utána nagyot sóhajtott. Egy ideig nem történt semmi,aztán a szemei elkezdtek vörösbe fordulni,a bőre kékesszürke árnyalatot vett és furcsa jelek jelentek meg rajta. Lélegzetvisszafojtva néztemrá.
-Ez vagyok én,egy szörnyeteg,egy visszata...
-Nem-tettem a kezemet az arcára ami olyan hideg volt mint a jég.-Más vagy,de nem szörny. Nem vagy szörnyeteg. Az én szememben nem-simogattam a hüvelykujjammal az arcát.-Sőt,csodás vagy-hajoltam közelebb az arcához és megcsókoltam. Az ajkai is épp oly' hidegek voltak,mint az arca.
-Te tényleg más vagy,mint a többi halandó vagy bármely asgardi nő-mindig eltudja érni,hogy másodpercek alatt elpiruljak.-Gyakran zavarban vagy.
-Csak a te közeledben,mert mindig zavarbaejtő dolgokat mondasz vagy csinálsz. Bárki más is zavarban lenne tőled.
-Nem kérdés hisz isten vagyok-mondta és már fel sem tűnt a más alakja.
-És szerény is-forgattam a szemem.-Miért gondoltad,hogy elküldenélek?
-Nem nyilván való?
-Ne érdekeljen,hogy mások mit mondanak vagy mit gondolnak rólad, ők nem tudják milyen vagy valójában,én igen. Légy önmagad,ne rejtsd el a valódi éned-még ragoztam volna,de akkorát ásítottam,hogy azt hittem kiakad az állkapcsom.
-Ideje aludni-fektetett az ágyba.
-Maradsz?-néztem fel rá álmosan.
-Egy kicsit,van még néhány elintézni valóm-befeküdt mellém,alaposan betakart és a derekamnál átölelt.-Jó éjt Abby.
-Jó éjt-suttogtam álmosan,majd szép lassan elaludtam.

6.fejezet kész! Bocsi a hosszas várakozásért de a tanárok már az első héten sem kegyelmeztek,azt sem tudod hol áll a fejem. Néhány órán azon kaptam magam,hogy a következő fejezeteken gondolkodom teljesen megfeledkeztem a tanár jelenlétéről. Dehát ez van.

Nem kaptam visszajelzéseket,de mégsem bírtam megálni,hogy kihagyjam Petert. Remélem senki sem bánja.

Semmi sem a sajátom és így tovább és így tovább.

Megpróbálok minél hamarabb új fejezetet feldobni addig is:olvasd,élvezd,szólj hozzá!
marvel-fangirl-01