I Miss You

A várva várt nap

1 hónappal később

Abby szemszöge:

Két héttel a jégóriások támadása után Fury vagy a S.H.I.E.L.D tudta nélkül mind a nyolcan (Steve is jött miután felépült természetesen) átköltöztünk egy másik házba. Elég nagy volt mindannyiunknak és elég messze volt ahoz,hogy ne találjanak meg. Clint gyakran meglátogatta a családját,Nat és Bruce örültek egy kis kikapcsolódásnak,Stevenek pont kapóra jött ez az egész a gyógyuláshoz,Thor visszament Asgardba,apa itt folytatta néhány munkáját és élvezte a csendet,szereti a hírnevet,de nem árt neki egy kis nyugi,én és Loki pedig Tasha unszolására már a neveken veszekedtünk. Nem nagyon jutottunk düllőre. Neki a földi nevek nem tetszettek,nekem pedig az asgardi nevek nem jöttek be. Így ott tartottunk ahol addig. Sehol. Natasha is mondott néhány ötletet némelyik tetszett,de Loki...hát Loki. Se lány név,se fiú és márcsak napokra max hetekre voltunk helyesbítek voltam a szüléstől. De ez a mi formánk,mindent az utolsó pillanatra hagyunk. Mert miért ne? Pfff. De nem panaszkodhattunk. A környezet mesés volt csodaszép kilátással. Ha kiléptünk a teraszra gyönyörű zöld rétet láttunk virágokkal és,ha korán kelünk,elég halkak vagyunk talán még nyulat vagy őzet is láthatunk.
Annyira idili volt az egész. Apa találta a helyet és mikor meglátta,mennyire tetszik,ahelyett,hogy csak kibérelte volna megvette (álnéven természetesen). Annyira örültem neki,hogy szó szerint a nyakába ugrottam,ekkor jött az a bizonyos mondat amit velem kapcsolatban ezerszer elmond:Az egyetlen lányomnak bármit.
A napok gyorsan teltek és mindannyian egyre izgatottabbak lettünk.

Aznap megint Nat főzött. Fogalmam sincs mi volt az,de mindig amikor valami "hazait" főzött,ő mondta így,annak mindig isteni íze volt. Bruce nem volt ott,mert ő volt a soros a bevásárlásban.
-Miért nem rendelünk pizzát?-vetette hátra a fejét apa. Hiába próbálta tagadni,tudtam,hogy igazából imádja Tasha fősztjét.-A gyereknek is kikéne próbálnia-mutatott rám.
-A gyerek ehet akkor is gyorskaját ha kint lesz addig pedig be kell érnie azzal amit én eszek-mutattam felé egy kanállal ő meg védekezőn magaelé emelte a kezét.-Hol van Loki?-néztem kőrbe?
-Itt-termett mellettem majd megcsókolt.
-Valaki itt még enni szeretne-mondta Clint megjátszott undorral,mikor felé fordultam nyelvetöltöttem rá amit viszonzott.
-Na jó,elég! Két rossz gyerek asztalhoz!-parancsolt Nat.
-Igen Anyu!-mondtuk egyszerre Clinttel nyávogva,mire Natasha csak a szemét forgatta,apa viszont jót nevetett.
Az ebéd végeztével mindenki kiment egy kis friss levegőt szívni én pedig bent maradtam elmosogatni,mivel olyan lovagias férfiakkal voltam körül véve,hogy mikor megkérdeztem ki fog mosogatni,mindenhová néztek csak rám nem. Tipikus. Natra pedig nem akartam hagyni mivel ő főzött.
A fiúk kint erőfitoktattak én pedig az utolsó tányérnál jártam mikor úgy görcsölni kezdtem mint még soha. Megpróbáltam nagy levegőket venni ahogy Bruce tanácsolta mindig,de nem vált be. Néhány perc múlva éreztem,ahogy valami meleg végigfolyik a lábamon és akkor már tudtam.
-Ab nézd van itt egy...-jött be Tasha egy tállal a kezében,de amikor meglátott letette és visszakiabált az udvarra.-Fiúk hívjátok Brucet gyorsan!-mondta aztán a tekintete a lábamnál lévő tócsára vándorolt.
-Mi történt?-kiabált be apa.
-Abbynek elfolyt a magzatvize.
-Mi?-jött egyszerre több kiáltás is.-A francba.
Néhány perc múlva már az ágyamban feküdtem a homlokomon egy vizes törölközövel körülöttem pedig a pánikba esett Bosszúállók a doktor kivételével.
-Hol van már Banner?-kérdezte Loki a kezemet fogva.
-Azt mondta siet ahogy tud-mondta Clint a telefonját szorongatva.
Én már nem tudtam mit kezdeni magammal,annyira fájt. Hol Loki kezét szorítottam agyont,hol vergődtem az ágyon,máskor pedig olyan szitkok hagyták el a számat,hogy szerintem olyat ritkán hallottak a jelen lévők. Negyed óra múlva megérkezett Bruce is. Kiadta az utasításokat,hogy ki mit hozzon vagy segítsen,majd engem próbált lenyugtatni.
-Abby nyugodj meg!-mondta halk,barátságos hangon.
-Mégis,hogy a rohadt életbe nyugodnék meg?-kérdeztem ingerülten.-Bruce csinálj valamit,mert úgy érzem ketté hasadok!-könyörögtem.
-Hidd el csinálnék,de még várnunk kell.
-Mire kell várni?-kérdezte Loki.
-Egy szülés nem megy így-csettintett Bruce.-folyamata van amit ha tetszik ha nem ki kell várnunk.
Fél óra múlva a fájások egyre erősebbek lettek és az idő nagy részében az én sikolyaimtól volt hangos a ház.
-Rendben,itt az idő-mondta Bruce majd rám nézett.-Abby figyelj rám! Elfogok számolni háromig és a három után neked minden erődet össze kell szedned...
-Renben csináljuk!-szakítottam félbe.
-Minden rendben lesz-suttogta Loki a fülembe.
-Felkészültél?-kérdezte Bruce én pedig határozottan bólintottam.-Egy-kezdett számolni,mire nagy levegőt vettem.-kettő,három.
A percek óráknak tűntek,kint már sötét volt,de Bruce még mindig számolt és utasításokat adott. Loki végig ott volt mellettem és néha azt hittem,hogy tényleg eltöröm a kezét szegénynek,néha apa is meg-meg jelent a másik oldalamon,de mindig el kellett mennie vízért vagy épp törölközőért.
Másodpercek,percek,órák. A hajam a homlokomra tapadt,a szám és a torkom kiszáradt és néha már azt hittem tényleg elájulok.
-Egy-kezdett újra számolni Bruce.
-Bruce várj!-könyörögtem.
-Abby...
-Nekem ez nem megy-nyöszörögtem hátra hajtva a fejem.
-Abony figyelj rám!-térdelt le mellém Nat.-Már nagyon jól haladsz,tényleg nem kell sok. Most nem adhatod fel! Csak még egy kicsit bírd ki,rendben?-simogatta meg az arcom.
-Rendben-bólintottam.
-Jól van-mosolyodott el aztán a barátja felé bólintott.
-Kész vagy?-kérdezte Bruce,én pedig feltámaszkodtam a könyökömre.
Újra számolt,újabb fel-alá rohangáló emberek akik hol neki segítettek,hol pedig bennem tartották a lelket.
Kicsit több,mint fél óra múlva hangos sírás töltötte be a szobát én pedig fáradtan dőltem a párnámra a fejemet Loki vállára hajtva.
-Kisfiú-mondta Bruce fülig érő mosollyal miközben egy törölközőbe tekerte a síró,ficánkoló csöpséget,majd odajött hozzánk és a kezembe adta.
Nála gyönyörűbb kisbabát még életemben nem láttam,(tudom,minden anya ezt mondja,de akkor is) ugyanolyan hollófekete haja volt mint az apjánk és mint minden újszülöttnek,kék szeme.
-Istenem,milyen gyönyörű vagy-mondtam és az örömtől sírni tudtam volna. Tudtam volna? Sírtam is.
-Mint az anyja-nyomott Loki egy puszit a homlokomra és megfogta a fia apró kezét.
-Köszönöm-néztem fel Brucera aki csak mosolyogva bólintott,majd átölelte Tashát.
-Had nézzem az unokámat-furakodott oda apa.-Az normális ha kékül?-kérdezte egy kis idő után és Bruce rögtön ott termett. Egy kis időn belül már úgy nézett ki mint Loki rendes formájában.
-Tony,hogy a kérdésdre válaszoljak-kezdte a doktor-az apát ismerve,igen normális.
Még néhány ilyen színváltás után,ahogy apa mondta,újra olyan lett mint egy emberi újszülőtt.
-Tudjátok mire gondoltam?-kérdezte apa.
-Ajajj!-mondta Nat gúnyosan,de apu nem törődött vele.
-Úgyis bajban vagytok a nevekkel és így bele gondolva,hogy ő-mutatott Loki felé-a káosz,bajkeverés,hazugságok,csalás...sorolhatnám itt napestig. Szóval ezeknek a dolgoknak az istene vagy mi a rák.
-Kibököd még ma Stark?-türelmetlenkedett Tasha.
-Damien.
-Damien?-kérdezte Steve felvonva a fél szemöldökét.
-Hát nem épp szorványos egyik világban sem-néztem fel Lokira.
-És van valami abban amit az apád mond.-Szóval Damien?
-Damien-mosolyogtam.-Lokison.
-És a Starkkal mi lesz?-háborodott fel apa.-Úgyértem valakinek utánad is örökölnie kell a céget és az iskolában is megnéznék egy ilyen névvel. Már megbocsáss-mondta Lokinak az utolsót.
-Mert azzal,hogy Stark nem fogják mi?-tette karba a kezét Clint.
-Kapja meg mindkettőt,a suliban a Starkot használja,de a többi papíron meg ilyesmin mindkettő szerepel. Így jó?-nézett körbe Bruce.
-Jó ötlet-bólintott Loki.
Mindenki megfogta Damient,simogatta,ringatta. Mindannyiukat elbűvölte az apróság,nem is csoda.
Nehéz nap volt,be is sötétedett,az egyik pillanatban még ébren voltam és azt néztem ahogy Clint próbálja kiszabadítani az ujját a fiam pici kezének szorításából,a másikban már se kép,se hang.
Életem egyik legcsodálatosabb napja volt,ez nem vitás. Nyugodt voltam és nagyon,nagyon boldog. A melegség a mellkasomban folyamatosan áradt szét,olyan volt mindha lángra lobbantottak volna valamit odaben,de nem fáj nem égetett,hanem átmelengetett,csodálatos érzés volt. Semmihez sem fogható.

marvel-fangirl-01