My Hero × H.S.

2.Part:

Másnap(Kedd)"kicsit" késve  èrtem be a suliba. Tegnap Jasminnel fél háromig beszélgettünk mindenről. Igazán jó volt, hogy kiönthettem neki a lelkemet màr sokadszorra.
A büfében leültem a szokásos helyemre, mire a csapat többi tagja követte a példámat. Amikor mindenki elhelyezkedett az asztalnál, Rebecca felszólalt.
-Kár, hogy tegnap nem jöttél ki.-bigyesztette le a száját, szomorúan.
-Sajnálom.-sütöttem le a szememet.
-Ugyan, majd máskor.-kacsintott egyet, legyintve. Féloldalasan elmosolyodtam, mert örültem ,hogy nem haragszik rám emiatt.
-Hiányzik a Mekis kaja.-sóhajtozott Caren. Lemondóan nézett az előtte elterülő salátára.
Többen nevettek.
-Nyugi erős vagy kibírod.Jusson eszedbe a cèlod.-buzdítottam a lányt, aki hálásan bólintott. Sohasem szerettem, ha bàrki is szenved. Ez bennem volt mindig. Szerettem vigasztalni az embereket, mosolyt csalni az arcukra, s érzékenyen érintett, ha valaki bánatos volt. Imádtam látni a boldog pillanataikat. Thomas állítása szerint nagyon érzékeny vagyok, s mindenki sorsàt a  lelkemre veszem.
Bátran adok neki igazat.
Viszont ott van a kemény oldalam.
Ha valaki tapló, akkor engem sem kell félteni.

-Nem azért Willow, de AZ a srác téged bámul.-kezdte Bowie. Az éppen rágott, melegszendvics megállt a számban.
Ledöbbenve meredtem, hol a félig megevett ètelre, hol Bowie-ra.
-Mii?-kiáltottam teli szájjal, egy kicsit hangosabban a kelleténél. Bowie az arcát a tenyerébe temetve, nevette el magát èrtetlensègemen. Bevallom külső szemmel, elèg béna összképet nyújthattam.
-Azt mondta, hogy az alfahím téged bámul percek óta.-artikulálta nekem Becca, úgy tève, mintha nem lennèk normális.
Óvatosan fordultam meg, s néztem rá a fiúra.Egy kerek, piros asztalnál ült csapatostul. Karját, vállát, egyaránt tetkók borították. Fekete öltözéke,  magára hívta a figyelmet. Barna, bongyor hajában egy USA zászlós bandana díszelgett. Hatalmas zöld szemei, engem pásztáztak. Na igen,a gimi alfahímje! (Mindenki csak AZ alfahímnek hívja, s talán senki sem mondja neki az igazi nevét. Őszintén szólva,én nem is tudom.)
Pár percig némán néztük egymást, majd elmosolyodott, mire én gyorsan előre fordultam.

-Willo,itt vagy?-zargatott fel Becca spanyolon. Ez volt az utolsó órám, vagyis utána következett az  elzárás. A gimiben már mindenki tudta, hogy 2 hónap elzárásom lesz."Mindenki" azt hitte, hogy én tettem, szinte csak a csapatunk tudta az igazat.
-Persze.-törölgettem fáradtan a szemeimet.
-Nem,úgy látszik.-nevetett gúnyosan.
-Na maradj!-böktem oldalba, mire elhalkult.

A tanár végigdumálta az órát spanyolul, amiből én sajnos minden egyes szót èrtettem.

★★

-Köszöntsétek az új tagot, Willow Thompsont.-felelte gúnyosan, a pocakos felügyelő tanár. Magamban nevettem rajta, nem is kicsit.
-Már törzsvendég vagyok.-javítottam ki a tanárt. Igaz, is volt.Annyiszor voltam, már elzáráson, hogy már nem is számolom. Persze szívesen jöttem ide, mert itt volt a legtöbb "lázadó,huligán"haverom.
A tanár feje főtt, a beszólásom hallatán. A többiek nevettek, csak egy valaki hallgatott némán, és lesett rám.
A fiú. Egy nekem legtávolabb eső helyen ült, pont az ablak mellett. Zöld iríszeit, még így is tisztán láttam megcsillani. Elfordult, nem fírtatva tovább az érkezésemet.

Hátraballagtam a helyemre. Ledobtam a cuccomat, majd bevágódtam a padba. Végignéztem mindenkit magamnak. Volt rajtam kivűl még pár, 11./b.-s a többiek mind 9. vagy 10.-esek voltak.

Azon kaptam magamat, hogy szemezek a fiúval. Édesen mosolygott, s közben beharapta a szájában levő piercingjét. Azonnal sejtettem, hogy ez a "vadászat"része, így inkább szégyenkezve máshova néztem.
Az elzárás végén, odajött hozzám T.J. a nagymenő, ultra laza 12.-es srác. Szőke felnyalt haj,bkisfiús báj, olvadozó lányok sokasága. Ezek a tényezők,kisérték őt a gimi folyosóján.
-Hella Willow Thompson. -üdvözölt nyájas, gusztustalanul szerelmetes hangján. És a csajok ettől döglenek..
-Mit akarsz?-tértem a lényegre. A Benett fiú arcáról, lefagyott a mosoly, helyét komolyság vette át. Végre rájött, hogy engem nem vehet meg a kisded játèkaival.
-Tudod lesz Szombaton Red Socks meccs. Arra gondoltam..-hablatyolt.
-Meglesz. Legalább nem igazolás kell!-mondtam nyugodtan. Na igen, én igazoltam neki a lógásait. Jeanne, tonna számra hordja haza az igazolásokat, mivel ő orvos. Igy könnyű volt. Mondjuk sohasem fírtatta, hova gabalyodhatott el. Úgy dondoltam, hogy tudhatta, èn vagyok a dolgok háttere mögött.
T.J.fülig érő mosollyal, nézett rám.
-Isten vagy, Willow.-ölelt magához.
-Hé, hisz úgyis imádod őket.-mosolyogtam rá, vállon veregetve. T.J.tudott normálisan viselkedni, ha akart, de a csajfaló imidze nagyobb hatással volt rá. Így legalábbis közkedvelt lett.
-Igen, de hidd el ezt meghálálom!Ha kell valami csak szólj!-intett,majd eltűnt.

Egyedül ballagtam haza, s a hüvős Londoni időjárás, csak úgy csípte az arcomat. Kipirult arccal, robbantam be a házba fél hatkor.
-Hol voltál ennyi ideig?-annyira imádom, amikor dühösnek próbál látszani. Olyan anyukás.
-Elzárás.-feleltem. Jeanne arcán nyugodtság terült szét, majd bólintott.
-Meddig?
-2 hónap.-fintorodtam el. Tomas mellé kuporodtam, akivel az amerikai focit kezdtük el izgatottan bámulni, a TV-ben. A félidőben tartottak egy 15 perces szünetet, így volt időm lecsapni Tomra.
-Tomas.-néztem az őszülő férfire. Sportriporter a szakmája, amit imád is.
Neve hallatán felkapta a fejét.
-Igen?-támaszkodott neki, a kanapé támlájának.
-Tudnál nekem szerezni,pár Red Socks jegyet?-kérdeztem félve. Az egyik párnát kezdtem, el gyűrögetni.
-Persze.-kacsintott,nekem pedig leesett az állam.
-Komolyan?-virultam. Tomas csak bólintott, mire én a nyakába ugrottam.-Köszönöm.Tudod egy barátomnak, nagyon fontos ez a meccs, mivel imádja őket.-suttogtam a fülébe. Tomasnak mindent elmondtam, az efféle "hősködéseimről". Ő mindig mosolygott azon, hogy mindenkinek segítek, s azt állította mindig, hogy ezt egyszer, majd visszakapom.
-A Red Socks-ot, ki nem?-szinlelt háborgást,amikor elváltunk. Nevettem rajta,mire ő finoman, oldalba bökött.-Miért kaptál elzárást?-érdeklődött. Egész testével felém fordult, várta a beszámolómat.
-"Hősködtem".-ironizáltam jazz kézt mutatva, mire felnevetett. Mosolyogtam rajta, majd felmentem a szobámba leckét írni.

Köszönöm annak,aki olvassa ezt a blogot/könyvet. :) Sokat jelent nekem. :D