My Hero × H.S.

4.Part:

-A hősnőnek,ideje felkelni!!-orditotta egy idegesitő hang.Harry.
Az ágyamban feküdtem,a takarómat,már jócskán lerúgdostam magamról.A párnát,a fejemre húzva,orditottam ki,az erkély alatt álló,Harry-nek.
-Fogd be!Alszok!!-morogtam,majd elkényelmesedve,próbáltam visszaaludni.
Valami hideget éreztem,a hátamon,majd az egész testemen.Sikitozva ugrottam fel,az ágyból.-Hogy jöttél be!??-idegeskedtem.Harry egy vödörrel,a kezében állt,s nevetett.Rajtam!
-Az ajtón.-nevetett,s a hasát csapkodta.Az egész pizsamám,csuróm vizes volt.
Egy terv ötlött,a fejemben.
-Mindegy.-lépkedtem hozzá közelebb.Perverz mosoly terült szét,az arcán.Pár centire megálltam előtte,majd...megöleltem.
-Engedj el!!Hideg vagy!!-nyöszörgött a karjaimban.
Nevettem rajta.
-Soha!!Te pedig,meleg vagy.-húztam az agyát,s jobban szoritottam magamhoz.
Nem ellenkezett többet,átölelt,s a hajamat kezdte el simogatni.Egy furcsa érzés keritett hatalmába,Harry közelsége miatt.
-Ezt a megjegyzést sértésnek venném,ha nem jelentetted volna,ki hogy soha nem engedsz el!-suttogta higgadtan.
Pipacsvörös fejjel,néztem fel rá.
-Én..én,nem igy értettem.-dadogtam,a szemébe nézve.
-Persze,hogy nem így.-ingatta a fejét,miközben pimaszul mosolygott.
Paradicsompiros fejjel,temettem az arcomat,a mellkasába,miközben a gimi alfahímje,a hajamat cirógatta.

★★★

Elmeséltem Beccanak,és Bowie-nak a történteket.Itták szinte,minden szavamat.
-OMG!Az alfahímnek bejössz.-mondta hiperlassan Becca.Vörös fürtjeit csavargatta,miközben a rágójával csattogtatott,a suli vécéjében.
-Pont,mint a gimi többi,csaja.-nevettem el magamat,kényszeredetten.
Bowie rámnézett,majd elvigyorodott.
-Neked bejön,az alfahím.-jelentette ki,Bowie vigyorogva.
-Dehogyis!Ez badarság.-legyintettem,fintorogva.
-Biztosan?-vonta fel a szemöldökét Bowie,kétkedve.
-Mi az,hogy!!-bólintottam,majd kiszáguldottam a vécéből.
Pechemre,belebotlottam "valakibe".-Bocs.-sziszegtem,majd kikerültem,az alfahimet.
Megragadta a karomat,majd visszarántott maga mellé.
-Baj van?-kérdezte,a szemembe nézve.Keze még mindig,a csuklómat szoritotta.
-Nem,dehogy.-néztem mélyen,a szemébe,majd faképnél hagytam.Kiabált utánam,hogy álljak meg,de én csak mentem.
Kivágtam a suli ajtaját,majd elhagytam az épületet.Minden egyes mozdulatomat,az iskola összes diákja követte.Gúnyosan mosolyogva,hagytam magam mögött,az egész kócerájt,s vágattam be,a parkba,a rejtekhelyemre.

Tíz perce sétálgattam,amikor valaki elkapta a karomat,s magával szembe forditott.
-Mit akarsz,Harry?-néztem fel rá unottan.
-Ebbe,most ne menjünk bele.-ingatta a fejét,komoly képet vágva.Értetlenül néztem,az alfahímet,majd inkább ráhagytam.-Mi a bajod?-lazitott a szoritáson,majd elengedett,de mellettem maradt.
-Semmi,unom a tanitást.Nincs ma kedvem,a sulihoz.-sóhajtottam fel,majd leültem egy közeli pad támlájára.
Harry utánam jött,majd felmászott mellém a padra.
-Hát nekem sincs.-kacsintott egyet,mire egy féloldalas mosollyal ajándékoztam meg.
-Jeanne és Tom megfognak ölni,ezért.-mormogtam magam elé bámulva.
Harry néma csendben ült mellettem,amit furcsáltam,s tudtam,hogy valami böki,az oldalát.A néma csöndet,ő törte meg.
-Kik ők?
-A szüleim,vagyis a nevelőszüleim.-javitottam ki magamat,zavartan.Hazza elképedt.
-Mi történt?-kérdezte,majd megszoritotta a kezemet.Nem tudtam,készen állok-e elmondani egy idegennek,a sztorit,de úgy gondoltam Harry nem üzne gúnyt belőlem ez miatt.
Igyhát mesélni kezdtem.:
- Mialatt anya terhes volt,nagyon sokszor veszekedtek apával.Nem tudom,az okát,a mai napig sem.Miután megszülettem,a veszekedések akkor is folytatódtak.Már alig beszéltek,elhidegültek egymástól.Szerették egymást,de én elválasztottam őket egymástól.Csak ÉN voltam,a probléma.Aztán eljött,egy végzetes nap.Mindössze négy éves voltam.Azt hitték,hogy nem értek semmit,pedig igenis értettem.Beadtak egy árvaházba,s örökre magamra hagytak.Egyedül voltam,nem szerettem ott lenni,mégis évekig ott voltam.Az ablakból néztem mindent.Ahogyan az évszak,télből-tavaszba vált,ahogyan a fákról,lehullanak a megkopott őszi levelek.Nem foglalkoztam senkivel.Csak arra vágytam,hogy valaki hazavigyen.Minden este imádkoztam.Teltek,múltak,az évek,s a tizedik születésnapomon,eljött az amire vártam.Elvittek,az árvaházból.Boldog voltam,mert tudtam,hogy ahova kerülök,ott szeretnek.Vidáman akaszkodtam,Jeanne nyakába,s nyálas puszikat nyomtam,az arcára.A férje Tomas,Jeanne kiköpött mása volt.Imádtam mindkettejüket,s ez a mai napig igy van.Nem tudom,nekik megköszönni elégszer,hogy felszabaditottak.Mindig hálás leszek nekik ezért.Viszont csak,azt sajnálom,hogy a szüleimnek nem kellettem,de remélem,hogy azért ők is boldogak.-fejeztem be a történetemet,lehajtott fejjel.Nem tudtam visszatartani a könnyeimet,azok utat törtek maguknak.Harry mellém kúszott,majd szorosan átölelt.Vállára hajtottam,a fejemet,míg ö,a hátamat simogatta,s csititott.
-Teljes mértékben megértelek.-felelte rekedtes hangján.Kiváncsian fordultam felé,mire mesélni kezdett.-Apám tagja volt,a SEAL-nak,s Irakban szolgált,a születésem után is.Anyám nem tudott velem,mit kezdeni,igy félévesen eldobott magától.Amint apám megtudta ezt,engedélyt kért,a SEAL-tól,de azok csak egy pár év múlva adták meg,az engedélyt.Nagyon szörnyű volt számomra az,az pár év,s örültem,amikor végre otthon lehettem apa társaságában.8 éves voltam,amikor visszament,a SEAL-hoz,igy a nénikémhez kerültem.Apa viszont,meghalt..Nehezen dolgoztam fel,de a nénikém mindenben segitett.Vele élek,ő a támaszom.-mesélte el.Szörnyen különlegesnek éreztem magamat,hogy ezt elmesélte,viszont iszonyatosan fájt,hogy Hary ezeken ment keresztül.
-Sajnálom.-néztem fel,gyönyörű zöld szemébe.Biccentett,majd felszólalt.
-Sajnálom.

Itt ismertem meg,az igazi Harry-t.Azt hittem,hogy sohasem fogom megismerni ezt az oldalát,de megtörtént.S borzasztóan,örültem neki.Egy beszélgetés,megváltoztatta az egész kapcsolatunkat.Innentől nem,úgy tekintettem rá,mint egy arrogáns,pöcsre,hanem,mint egy melegszivű,jófej srácra.

Cs nép! Komment&vote ha tetszett. ;)
I luw ya everíbády:3