My Hero × H.S.

8.Part:

Beballagtam,a szobámba,majd elpakoltam az üres üvegeket,s a kukába hajítottam.
Végignéztem a szobámban,újonnan felrakott poszterekre.
Volt pár rockbanda,egy ismeretlen goth fiú,és egy pirosra mázolt száj.
A freskók eltűntek,amik őszintén szólva hiányoztak.

Feltéptem az ajtómat,majd átmentem Jasmine szobájába.
A babarózsaszín falak megfelelően tükrözték,Jasmine személyiségét.
Óvatosan belépkedtem,majd megálltam a hatalmas gardrób előtt.Végigsimítottam azt,majd beszívtam a szoba jellegzetes illatát.Mielőtt kinyitottam volna,a szekrényt,Jeanna hangját hallottam meg.
-Willow kincsem,gyere le!-kiabált fel az emeletre.
Gyorsan kirohantam a szobából,majd halkan becsuktam az ajtót.
Mélyeket lélegeztem,majd mosolyt erőltettem magamra,s lementem Jeanna-hoz.
Mosolygott,majd amint meglátott arcáról lefagyott a mosoly,s helyét megsemmisült arckifejezés vette át.
-Mik ezek a cuccok?-fogta meg a pólóm szegélyét.Egy fekete szakadt szoknya volt rajtam,egy térdig érő bakancs,egy lukacsos fekete harisnya,és egy fehér "Kill me!"feliratú felső.
Külső szemmel,biztosan én is elborzadtam volna,pont mint Jeanne.
-Csak,arra gondoltam,hogy megmutatom neked,hogy miben leszek Halloweenkor.-hazudtam,majd rávigyorogtam.
-De hisz még csak,január van.-nevetett fel,s úgy tűnt elhitte.-Jaj,te gyerek!!-legyintett egyet.-Na és a hajadat,minek festetted be?-nèzett rám kérdőn.
Megvontam a vállamat.
-Mit kezdjek veled..-füstölgött.Mellé oldalaztam,majd megöleltem.
-Szeretlek,Jeanna.-fogtam át derekát.Tudtam,hogy elmosolyodott.
-Hát még,én kicsim.-simított végig a hajamon.
Elmosolyodtam,majd még jobban bújtam hozzá.Egyszerűen lehetetlen szavakban kifejezni,hogy mennyire szeretem őt,és Tom-ot!

-Kimegyek a parkba deszkázni,szerintem ne várj meg.-bújtam ki az ölelésből.
Bólintott,de mindketten tudtuk,hogy megfog várni.
Fogtam a deszkámat,majd kisiettem a házból.
Az idő este hét óra fele járt,de még világos volt.
A Nap enyhén sütött,de még így sem volt "annyira" hideg.
A deszkámat leraktam az aszfaltra,majd rápattantam.Egészen a parkig hajtottam,majd ott leültem egy padra,az ölemben a deszkámmal.
Csak néztem a hazafele rohanó üzletembereket,meg a lányokat,akik félve néztek rám.
Önelégülten vigyorogtam magam elé,mikor megcsörrent a telefonom.
-Jasmine.-feleltem vidáman.
-Szia,hugica.-nevetett,s én azonnal a fellegekben repestem.
Furcsa,hogy Jas,mennyire megtudja változtatni a hangulatomat.-Csak azért hívlak,hogy két hét múlva,haza tudok jönni.-mesélte ujjongva.
-De jó!!
-Ha nem baj,akkor jönne Adam is.-hangja izgatottan csengett.
Mosolsogva megforgattam a szemeimet,miközben felálltam a padról.
Hazafele kezdtem sétálni.
-Dehogy baj!-vigyorogtam,bár tudtam,hogy nem látja.-Úgyis megismerném.
-Nyugi,megfogod.-nevetett fel.
-Hali picúr.-üdvözölt Adam,kedvesen.
-Hé,nem vagyok picúr.-háborogtam.
-Majd meglátjuk.-nevetett.-Na és hogy van,a pöcsfej öcsikém?
-Háborog,amiért nem csókoltam meg.
-Ne is add magad könnyen.-figyelmeztetett.
-Igérem főnök.-tisztelegtem.
-Ez tetszik.-nyugtázta.-Akkor két hét múlva,picúr.-búcsúzott,majd lerakta.
Mosolyogva léptem,be a házba.
-Jeanne!Jasmine hazajön,két hét múlva!-lépdeltem be a nappaliba.Amit láttam,attól nevetnem kellett.Jeanne és Tomas,Spongyabob-ot néztek.
-Ideje volt.-mosolyodott el Tom.Jeanne is,majd' kiugrott a bőréből.
-Patrik vagy Spongyabob a favorit?
-Rák úr!-vágták rá egyszerre,nekem pedig vissza kellett tartanom a nevetést.
-De Spongyabob is nagyon,hm..a mai gyerekek szavaival élve,nagyon atom.-nevettem Tomas kijelentésèn.
-Az.Atom.-ráztam a fejemet,majd felmentem az emeletre.
A szobámba érve,az ágyamra akartam ugorni,ám egy cetli volt ott.

Bocsáss meg,a gyerekes viselkedésem miatt.Hannah-val csak téged próbállak,elfelejteni,de nem megy.Ő nem érdekel,csakis te.Mégegyszer ne haragudj!
Éjfélkor,az erkélyed alatt leszek.

Xx H. xX- állt nagy vastag betűkkel a cetlin,mire nekem automatikusan kidülledtek a szemeim.

Mégis mi a francot képzel, magáról!?
Megsértődik,majd Hannah-val répásat játszik,s utána bocsánatot kér,-amiatt,hogy megsértődött,mert nem csókoltam meg.Egy igazi felfúvalkodott seggarc,és lenne képe idetolni a seggét.
Pfu,nagyon elegem van Harryből,pont ezért fogom kikészíteni!
Szarakodjanak csak,az idegei!!
Én is tudnám,azt csinálni,amit Harry.
Semmibe vesz,majd Hannah oldalán élvezkedik,s miután megunta őt,visszatér hozzám.De álljon,meg a menet!
Nem leszek,én a kis kurvája!Se senki másé!

Pontban éjfélkor,Harry ordibálása "keltett" fel.Megfésültem a rozsdavörös hajamat,majd kinyítottam az erkélyajtót,s kiléptem.
Vak sötét volt,csak Harry hangját hallottam.
-Willow,te vagy az?-jött a hang valahonnan.
Gondolom az erkélyem alól.
-Nem,a Mikulás.-megforgattam a szememet.-Mintha valaki más tartózkodna a szobámba..-sóhajtottam fel.
-Le ne,harapd a fejemet!-kuncogott halkan,de még így is hallottam.
-Nem terveztem,még.
-Micsoda megkönnyebülés.-sóhajtott fel.
-Na jól van,Styles.Mit akarsz?
-Bocsánatot akartam kérni.-hangja egyenesen a fülem mellett csengett.
Leheletét éreztem a bőrömön.
-Hogy a..-kezdtem volna ordítozni,de befogta a számat.
-Shh,még felkelnek a szüleid.-csitított,majd elvette a tenyerét,a számtól.-Amúgy meg,ott volt egy létra.-mutatott valamerre a sötétben,de nem láttam.
-Francba.-szitkozódtam.
-Nem beszélhetnènk bent?Tiszta hideg van itt..-színészkedett.
Egyáltalán nem volt,hideg.
-Hogyne Styles.-bebukdácsoltunk a szobámba,majd kitapogattam a kapcsolót.
Amikor megtaláltam felkapcsoltam,az éjjeli lámpámat.Gyéren világított,de megfelelt.
-Mi a..-hűlt el,rám nézve.Azonnal tudtam,hogy a hajam miatt van kiakadva.-Ennyire szarok volnának a fényviszonyok,vagy tényleg vörösnek látom a hajadat!?-hitetlenkedett.
-Az utóbbi.-nevettem fel kinomban.
-Mivan!?
-Jól hallottad,vörös lett a hajam.-húztam ki magamat.
-De miért?-értetlenkedett tovább Harry.
-Mert nekem,így tetszik.-vontam vállat,majd lehuppantam az ágyamra,az alfahím mellé.
-Okééé.-húzta a betűket,ami kifejezetten az agyamra ment.
-Bocsánatot kértél,mostmár mehetsz.-intettem az erkélyajtó irányába,mert nem értettem,hogy minek is engedtem be egyáltalán a szomámba.Megint.
-Nem maradhatok?-vetette rám csábos mosolyát.
Megráztam a fejemet.
-Csak az kéne.-nevettem.-Nem Molly vagyok.-utaltam arra,hogy Mollynál ez bejön,de nálam nem.
Faarccal bámultam rá,ő pedig avval a letörölhetetlen rosszfiús vigyorával bámult rám.
-Tudom.-elmosolyodott,mire én felvontam a szemöldökömet.
Hátat fordított,majd felállt és kiment az erkélyre.A hold rávilágított Harry-re,s teljes egészében úgy tűnt,mint valami angyal.
Egy feketébe burkolózott,tisztalelkű.
Utána mentem,majd nekitámaszkodtam a korlátnak,utánozva a fiút.
-Harry.-szólítottam,mire felkapta a fejét.
-Igen?-fordult felém,édesen mosolyogva.
-Én csak,..-kezdtem zavarodottan.-Mindegy,semmi.-legyintettem,majd mosolyt erőltettem magamra.
A srác bólintott,nyomott egy puszit az arcomra,s szó nélkül ott hagyott.

Ott az erkélyen,a "hidegben".

Warning,szófosás kövezkezik!! :))

Először is,nagyon-nagyon köszönöm a voteokat,a kommenteket,és a megtekintéseket.♥
Hihetetlenül sokat jelent.

És tararalaaa
Remélem tetszett a rész! :))

XxxCamii