My Hero × H.S.

11.Part:

A szerdai nap hamar elment,már csak azon kaptam magamat,hogy csütörtök van,és hogy Mr.Flecher törióráján gubbadok
.Harry a mellettem levő padsorban ült,és felém pillantgatott.
Amikor egymás szemébe néztünk,én zavartan elmosolyodtam,és inkább lehajtottam a pipacspiros arcomat.
A fejemet,a füzetembe temettem,majd a benne levő unalmas írásokat kezdtem el bámulni.
Nagyon izgalmas volt..
Óra végén kaptam Harry-től egy SMS-t.

Annyira utálsz,hogy már látni sem akarsz,paradicsom? :D

Ohh Harry,rohadj meg! :DD

Csak veled babes. ;)

Elraktam a telómat,nem válaszoltam neki.
Felesleges volt,hisz pár perc múlva,a fiú mellettem termett.
Önelégülten nézett le rám,s én kezdtem magamat utálni,a törpenövésem miatt.
Morcos fejjel néztem fel rá,majd a vállamra kaptam a tatyómat.
-Miért vagy morci,hercegnő?
-Nem vagyok,morci.-vontam vállat.
-De,pedig biztosra veszem.-vigyorgott kajánul.
Biztosra vettem,hogy bosszantani akar.
-Harry,ha nem hagyod abba,akkor leszek morci.-néztem rá bambán.
-Abbahagytam.-megadóan feltartotta a kezeit,miközben elindultunk az ebédlőbe.
Amint oda beléptünk,mindenki,aki ott volt ránk nézett.
Harry kérdőn nézett rám,mire megvontam a vállamat,és elindultam az asztalunkhoz.
Harry úgy tett,mint én;csak ő,egy másik asztalhoz ült le.
-Szia,Willow.-intett Becca,rám mosolyogva.
Viszonoztam a gesztusát,majd gondolkodóba estem.
Próbáltam nem Harry-re gondolni,de egyszerűen most sem ment.
Ez a fiú számomra egy óriási rejtély volt.Nem tudtam,mit miért tesz,mit gondol,s mièrt játsza a rosszfiút.
Ellenben,egyet az jól tudtam:hogy megkell oldanom a rejtélyt,s felszínre hozni az igazi Harry-t.Hogy mindenki tudja, valójában milyen Harry Styles,és ne csak az álarcot lássák,amit magára ölt,minden egyes nap.Hogy ne csak azt a fiút lássák,aki bunkózik mindenkivel.
Ahhoz,hogy mindenki megtudja milyen is,Harry,először nekem kell megismernem őt.
Úgy igazából.
-Willow,mész a bálba?-termett mellettem Brady.
Aranyosan mosolygott,miközben lenézett rám.
Zsebrevágott kézzel állt,mint általában.
-Öhm,igen.-bizonytalanul ugyan,de bólintottam.
Bradynek szélesebb lett a mosolya,én pedig kérdőn néztem rá.
-Eljönnél velem,a bálba?-kérdezte,én pedig reflexszerűen lefagytam.
Hogy,mi?!Brady velem akarna menni oda?
Felálltam,hogy vele szemben legyek,majd a szemébe néztem.
-Figyelj Brady!Nagyszerű srác vagy,a magad módján,de sajnos nem mehetek veled.-tekintetem egyenesen Harry-re vándorolt,aki a semmibe meredt.
Brady követte a tekintetemet,majd mikor újra a szemébe néztem,megszólalt.
-Miért,ő?
-Nem tudom.-ingattam a fejemet.-Ezt nem lehet,megmagyarázni,ezt érezni kell.Ő a tökéletesség,a tökéletlen világomban.-néztem fel Brady-re.
Szomorúság ült a szemében.
-Értem.-lehajtotta a fejét,majd menni készült.
Gyorsan elkaptam a kezét,majd a fülébe súgtam.
-Van,akinek te vagy a maga tökéletessége.-intettem a fejemmel,egy lány felé,aki minket nézett aggódva.
Beharapta az ajkát,amikor Brady ránézett,majd elpirult.
Brady elmosolyodott,majd magamra hagyott.
Boldogan ballagtam vissza a helyemre,s kezdtem el falatozni.

Öt órakkor pontban,a parkolóban várakoztam Harry-re.A motorjának támaszkodtam,és az időt nézegettem.
Pár perc múlva,megjelent Harry a suli bejáratanál,majd felém igyekezett.
Vagy a motorjához.
Amint mellém ért,megölelt.
Boldogan fúrtam fejemet a vállába,miközben átkaroltam a derekát.
Beszippantottam az illatát.
Azt a bódító,fahéjas illatát.
Meleg kezei derekamat ölelték,amit nem bántam.
-Szia.-meleg lehelete perzselte a börőmet.
Elmosolyodtam,pontosan tudtam,hogy ő is ezt teszi.
-Szia Hazza.-távolodtam el egy kicsit tőle,hogy a szemébe tudjak nézni.
Tudtam,hogy azt gondolja,milyen szörnyű egy becenév,de én imádtam!
Nevetve rázta a fejét,majd elengedett,s felpattant a mocira.Amikor felrakta a bukóját,felém fordult.
-Fuvar?-nézett rám kérdőn,mire csak szégyenlősen bólintottam.
Harry beindította a motort,majd felszálltam mögé.
Erősen szorítottam a derekát,hogy le ne essek,fejemet pedig a hátára tettem.
Szerettem Harry-vel lenni.Szerettem Harry-vel vitatkozni,s még a csöndjeinket is szerettem.Szerettem,ha húzhatom az agyát,de szerettem azt is,ha nevet.Utáltam,ha szomorú,s utáltam,hogy egyedül érzi magát.Utáltam,ha mással láttam,s utáltam,ha felvette az álarcát.
És utáltam,hogy hamarosan beleszeretek.
Őrűlten.
Gondolatmenetemből,Harry mézédes hangja húzott ki.
-Nem sétálunk egyet?-szállt le a motorról,majd levette a bukóját.
Göndör hajába túrt,mire beharaptam az ajkamat.
-Öhm,menjünk. -bólintottam leszállva a motorról.
Harry keze,automatikusan a kezem után nyúlt,majd összekulcsolta azokat.
Mosolyogva indultam utána,a parkba.
A park egyik távolabbi zugában,leültünk egy padra.
Harry folyamatosan beszélt,míg én csak néztem őt,elvarázsolja.
Egyszerűen maga Harry,gyógymódként diagnoztizált nálam.Vele nyíltan tudtam beszélni,mindenről.
S ez tetszett.
A távolban megláttam közeledni egy nagyon ismerős alakot,ezért gyorsan a fejemet Harry vállába temettem.Mikor elment sóhajtva néztem utána.
Ő volt Becca múltjának rémképe.Míg jártak rendszeresen megverte Beccát.Miután Becca sulit váltott így sem változott semmi,majd elköltöztek ide.
És most kisèrt a múlt.
Maga;Justin Bieber.
-Ki volt ez?-kérdezte Harry idegesen.
-Csak egy fiú.-hazudtam.
-A pasid!?-pattant fel Harry a padról.
Homlokán kidudorodtak az erek,a dühtől.
-Nem,dehogyis.-szabadkoztam,majd Harry keze után nyúltam,de ő elrántotta.
-Hazudsz.-felelte dühösen,majd elviharzott.
Utána iramodtam,de jóval lemaradtam mögötte,így már csak hűlt helyét találtam Harry-nek és a motorjának.
Szörnyen fájt a szívem,amiért nem hitt nekem.Pedig nem hazudtam,csak a teljes igazságot még nem mondhatom el neki.
Előtte Beccának megkell tudnia,hogy Justin felbukkant.

Hogy tetszett? :))
Eléggé eseménydús lett?:$