My Hero × H.S.

6.Part:

Szombaton extra korán keltem,s elmentem futni,de az agyam még így is túlpörgött.
Csakis Harry-re tudtam gondolni,na meg arra,hogy mit vegyek fel.De hoo..ez nem egy randi,minek törjem magamat!?
A futásról,mit ne mondjak kifulladva tértem vissza,de ami fogadott arra,nem számítottam.
Bowie a szobámban fetrengett,az ágyamon,Becca pedig a földön ült,és gitározott.
Amint beléptem a szobámba,a nyakamba ugrottak.
-Hát,ti?-lepődtem meg,miközben magamhoz öleltem őket.
-Hát,mi?Az egész suli tud,a randidról az alfahímmel.-mért végig cinikusan Bowie.
-Ez nem egy randi lesz!!-szinte sikítottam.-Csak együtt lógunk,mint a barátok.-vontam meg a vállamat lazán.Ohh,hogy mennyi tükör előtti gyakorlás,ára volt ez..
-Aha,csak lógtok..-vigyorgott Bowie.
-Mint a barátok.-szállt be Becca is.
-Na és mivan Zayn-nel és Louis-szal?-vontam fel a szemöldökömet.
A két lány fülig vörösödött,majd inkább hallgattak.Na azért!

Délután kettőre már készen voltam,bőven.Felvettem egy lila szinű csőgatyát,egy sárga testhez simuló,ejtett vállú felsőt,és a fekete acélbetétes bakancsomat.
A szőke hajamon átmentem párszor,a vasalóval,-hogy tutira szögegyenes legyen.,-egy natúr sminket raktam fel,és ennyi.
-Azta Willow,csak nem randid lesz?-húzta fel a szemöldökét Jeanne,mosolyogva.Kezében tartott egy hatalmas tányért,amin sütik voltak pakolva.
-Nem ez nem,randi.Harryvel csak barátok vagyunk.-dobtam felé,egy bájos mosolyt.
-Az a Harry,aki a múltkor segitett nekem?-kiváncsiskodott.Bólintottam.
Elmosolyodott,majd átvágva a nappalin,a konyhába ment.Már éppenhogy,elkényelmesedtem a kanapén,amikor csöngettek.Azonnal szaladtam,ajtót nyitni.
-Szia.
-Szia.
Alaposan végignéztük a másikat,s szerintem ő is leszögezte magában,hogy azok a cuccok,amik most rajtunk vannak,sokkalta jobbak,mint a megszokott feketék.Persze,ezt egyikőnk sem mondta ki.
Harry egy khaki szinű,bő farmert viselt,fekete bakanccsal,és egy fekete testhez simuló,pólóval.
-Jól nézel ki.-dicsért meg,mosolyogva.
-Köszi.-feleltem,majd becsuktam magam,mögött a bejárati ajtót.
Elindultam ki a kapun,de Harry megállitott.
-És én,nem nézek ki jól?-kérdezte fejrázva.Haja kissé kócossá vált,afféle "most keltem" hatást nyújtott.
-Ugyan,erre te is pontosan tudod,a választ.-tértem ki a válaszadás elől.
-Haladunk.-kacsintott,majd az Intrepid-hez kisért.Kinyitotta az ajtót,majd beszálltam,s miután megbizonyosodott róla,hogy minden rendben, becsukta,és átnyargalt a másik oldalra.
Bepattant,majd beinditotta a motort.Az felmorajlott,majd Harry elindult.Átszeltük fèl Londont,majd Harry leálitotta a motort,egy cukrászda elött.Bementünk a Nancy's-be,majd ahogyan elterveztük kértünk mindegyik fagyiból,egy gombócot,persze egy giga kehelybe.
Helyetfoglaltunk a sarokban,egy piros boxban.
-Ha megesszük királyak vagyunk!-nevetett,majd ránézett a kehelyben olvadozó,10 fagylaltra.
-Nem,akkor Istenek vagyunk.-emeltem égnek,a kanalamat.
Hazza arcán,egy aranyos mosoly jelent meg.
-Hé,szivi én már,az vagyok.-húzogatta a szemöldökét szexisen.
-Dugulj el,és egyél.-förmedtem rá nevetve.

-Feladom.-hanyatlottam hátra,a boxban.Egy órája szenvedtünk a fagyikkal,és hetet sikerült is elpusztitani.Harry megevett ötöt,mig én csak kettőt birtam.
-Ne már!!Megettem 5-öt,és nem adtam fel.Gyerünk kezdj,kanalazni.-bökött a fagyikra.
Sóhajtottam,majd nekiláttam.

Újabb egy òra múlva,büszkén,de szarul jöttünk ki,a Nancy's-ből.
-Soha többé,nem eszek fagyit.-mondtam,amikor beszálltam az Intrepid-be,s Harry is beült.
-Vagy legalábbis ennyit.-érvelt,én pedig bólintottam.Egy féloldalas mosoly hagyta,el az arcát,mire akaratlanul is elvigyorodtam.
-Igaz,ott a pont.-tettem a hasamra,a kezemet.-Meghalok.-nyöszörögtem.
-Még ne.-inditotta be,Hazza a kocsit,s újból elindultunk.Először azt hittem,hogy hazavisz,de teljesen más fele,indult el.
Bambán néztem rá.
-Nyugi nem rabollak el,csak mutatok valamit.-nyugtatott meg.Megkönnyebülve sóhajtottam fel,s kezdtem el kibámulni,az ablakon.
Megszűnt a közöttünk beállt csend,ugyanis az alfahim,bekapcsolta a rádiót.Fintorogva hallgattam végig,egy Selena Gomez dalt.-Nem szereted?-nézett rám,félig felvont szemöldökkel.
-Nem.-feleltem egyöntetűen,majd intettem Harry-nek,hogy inkább az utat figyelje.
-Jó,mert én sem.
Jóizűen nevetett "poénján",mire nekem muszály volt elmosolyodnom.Annyira boldog voltam,hogy a srác mellettem,jól èrzi magát,hogy nem birtam megállni,a mosolygást.
-Szeretem az,igazi Harry-t.-néztem rá félve.Pólómat kezdtem gyűrögetni,ám hamar meguntam.
-Mièrt van másolat?-kérdezte szinpadiasan,mire belebokszoltam a vállába.
Feljajdult,de azért kinyögte.:-Tudom.-fúrta szemeit,mélyen az enyémekbe.Ez volt az a pillanat,amikor azt hittem,menten meghalok.Ez a "tudom" nekem a világot jelentette.Sokkal mélyebb jelentése volt,mint ami.