My Hero × H.S.

15.Part:

A könnyek patakokban folytak le az arcomon,s üveges tekintettel néztem a semmibe.
A telefonom még mindig a földön hevert,de nem érdekelt.
Pár másodperc múlva,anya és Harry rohantak be a szobába.
-Mi a baj..-rohant Jeanne a szobámba,majd azonnal magához szorított,ahogyan Harry is.
-Anyaaaa..-ordítottam Jeanne nyakába,mire meglepődött.
Nekem is szokatlan volt,mivel ebben a lelkiállapotban jutottam arra,hogy ő igenis az anyám.
Mégha nem is az igazi,ő az anyukám.-Miért???-ordítottam fájdalmasan,majd Harry-re néztem,aki engem fürkészett,aggodalommal a szemében.
-Kicsim beszélj!-kérlelt anya,mire csak szomorúan ráztam a fejemet.
Nem hittem el,egyszerűen lehetetlennek tartottam.
Nagyokat szipogtam,mielőtt megszólaltam.
-Jas..Jasmine meghalt.-mondatom végére újra sírásban törtem ki.
Miért velem történik ez!?
Nem lehet.
Nem lehet,hogy Jasmine meghaltAz életvidám Jasmine,aki előtt még ott állt az egész élet.
Az én nővérkém,nem halhatott meg.Nem!Nem!!
Anya szemét is könnyek áztatták,de még talán Harry-ét is.
-Hogyan?-nyögte ki anya nagy nehezen.
Szemében óriási könnyek csillogtak,amitől elszorult a szívem.
-Ide tartott hozzánk,de karambólozott egy kamionnal,aminek következtében lesodródott az útról,egyenesen egy mély árokba.-hitetlenkedve rázta anya a fejét,majd összeszedte magát,miattam.
Miattunk.
-Értesítem Tomast.-állt fel,de előtte megszorította,s csak ezután hagyott magunkra Harry-vel a szobámban.
Csendben néztük egymást,míg én csak könnyeztem.
Harry mellém kúszott,majd szorosan átölelt.
Viszonoztam az ölelését,majd vállába temettem a fejemet,s csak keservesen sírtam.
-Chh,szerelmem.Nem lesz semmi baj.Megoldjuk.Együtt.-óvatosan eltolt magától,hogy a szemébe tudjak nézni,ami szomorúsággal volt tele.
Bólintottam egy aprót,majd visszabújtam a karjai közé,s kiadtam magamból mindent.

***

Anya egész hétre igazolta a hiányzásomat,na meg Harry-ét is.
A tegnap éjjelt,végig üvöltöttem.Néha arra ébredtem,hogy sírok,máskor meg Jasminnel álmodtam.
A hiánya egyszerűen mindenhova beette magát.
Anya lebeszélte a temetést,ami röpke 3 hét múlva lesz.
Az ágyamban feküdtem,Jasmine ruhájában,miközben sírtam.
Már napok óta ezt tettem.
Az orrom óriási volt,úgyszint az egész arcon felpuffadt,de nem érdekelt mert Jasmine elvesztés ezeknél a semmiségeknél,százszorta rosszabb volt.
-Hé.-szólított meg egy rekedtes hang.Harry.
Az ágyam széléhez baktatott,majd leült oda.-Hogy vagy?
-Szerinted?-kérdeztem szipogva.
-Jogos.-tette fel megadóan a kezét.Hosszú percekig csak nézett rám,majd bemászott mellém.
-Mit csinálsz?-vontam kérdőre,amikor mellém huppant,s átölelt.
-Nem azt mondtam,hogy együtt megoldjuk?-kérdezte,majd egy kis szomorkás félmosoly jelent meg az arcán.
Félénken bólintottam,majd fejemet Harry mellkasára raktam.
Az alfahím a hátamat simogatta,miközben mindenféle gyerekkori élményéről mesélt.-És képzeld kergettem egy rendőrautót is.-mesélte büszkén,mire felkuncogtam.
-Minek is?-grimaszoltam egyet,mire elmosolyodott.
-Olyan kedvem volt.-vonta meg a vállát egyszerűen,mire fejcsóválva néztem rá.
Felültem,majd sóhajtva mesélni kezdtem.
-Mi Jasminnel,mindig a csillagokat néztük az erkélyemről.Megálmodtunk magunknak egy világot,amelyet csak mi irányítottunk.
Minden úgy volt,ahogy mi akartuk,sosem volt egy probléma sem az életünkben.-egy könnycsepp hagyta el a szememet,amit Harry letörölt.-Tudod,még csak két napja,hogy elment,de mintha évszázadokkal ezelőtt tette volna.Csak azt szeretném,hogyha visszajönne.-megráztam a fejemet,majd felkeltem az ágyból,de Hazza elkapta a kezemet.
-Figyelj,minden rendben lesz Willow.-mondta a szemembe nézve.-Minden.-suttogta maga elé.
Úgy éreztem,hogy ezt a megjegyzést nem csak nekem szánta,hanem magának is.
Megszorítottam a kezét,majd félve,de megszólaltam.
-Csak..csak kérlek te ne hagyj el!-mondtam ki,majd lesütöttem a szememet.
-Soha nem hagynálak el.-emelte fel az államat,s összekulcsolta ujjainkat.
Szagatottan lélegeztem,majd a fülébe suttogtam:
-Igéred?-álltam egyik lábamról,a másikra.
Nem mertem Harry szemébe nézni.
Féltem,hogy elhagy.Nagyon.
-Igérem.-bólintott egyet,majd magához rántva,szorosan megölelt,én pedig viszonoztam.
Megkönnyebülve hajtottam fejemet vállára,s próbáltam visszatartani  a sírást.Megint.

Heyyo,guys! :)) Hogy tetszett,ez a rész? :$
Igen tudom,hogy rövid lett,és ez miatt ezer bocs. :((

Ha szeretnétek kérdezz-felelek részt irjatok nyugodtan❤