My Hero × H.S.

12.Part:

Másnap(Péntek)Harry a suliban,nagy ívben elkerült.
Akárhányszor hozzászóltam,s megakartam neki magyarázni,hogy mi a helyzet,nem engedte
.Nem,mivel minden egyes alkalom adtán,kikerült,majd magamra hagyott.
Szomorú voltam,csakúgy,mint Becca.Nem is.Becca sokkolva volt,tegnap este óta,ugyanis elmondtam neki,hogy láttam Justint.Miután elmondtam neki,hogy ő volt az biztosan,lefagyott.
-Tudod.-köhincselt egyet Becca,majd felém fordult.-Majd én beszélek Harry-vel.-vetette fel,majd az ebédlő másik végébe nézett,egyenesen Harry-re.
-Nem.Felejtsd el.-ingattam a fejemet hevesen.
-De miattam vagytok haragban.-csóválta a fejét szomorúan.
-Nem,hanem az idióta féltékenységi jelenete miatt vagyunk,most haragban.Nem köthető hozzád.Majd megbeszéljük.-nyugtattam meg,bár nem tudtam hogyan gondoltam,a megbeszéljük részt,hisz távol maradt tőlem.
Szó szerint,s ez fájt.
Szomorúan néztem Harry-re.
Tekintetünk találkozott pár másodperc erejéig.
A tálcámon levő kaját,csak kotorásztam,de nem nyúltam hozzá.
-Hé,minden rendben lesz.-felelte Becca,majd felkelt az asztaltól,s otthagyott engem egyedül.
Egyedül a gondolataimmal.

Az elzárás után,rögtön Harry után eredtem.
Szinte szaladt,de végül utolértem.
-Harry,Harry!-kiabáltam utána,de ő csak rohant.-Harry kérlek állj meg..-feleltem remegő hangon.
Könnycsatornáim megteltek,s tudtam,hogy hamarosan elsírom magamat.
Óvatosan megfordult,majd a szemembe nézett ridegen.
Fájt,a tekintete.Az a semmitmondó,hanyag tekintete,ami engem fürkészett.
-Mit akarsz?-kérdezte válla felett.
Fájtak,a szavai,nem is,az fájt,ahogyan mondta.Nekem.
-Én,csak..-kezdtem volna,de Harry félbeszakított.
-Ne magyarázkodj.Gratula nektek!-nevetett keserűen,majd felpattant a motorjára,s magamra hagyott,a könnyeimmel.

Hazaérve a szobámba zárkóztam,s csak sírtam.
Keservesen,mint azokban a tinifilmekben a törött szívű lányok.
Fájt,hogy meg sem hallgatott.
Fájt,hogy semmibe vett.
De legfőképp az,hogy elhajított magától,hogy kizárt az életéből.Mert rohadtul úgy éreztem,hogy ezt teszi.
A fürdőbe érve,megnéztem magamat a tükörben.Úgy festettem,mintha náthával feküdnék otthon.
Felduzzadt arc-és orr,lefolyt smink,na meg a piros szemekÚgy döntöttem,hogy visszafestem a hajamat,az eredeti szőkére,addig sem gondolok Harry-re.
Megmostam a hajamat,majd megkezdtem a beavatkozást..

1 óra múlva,már újra szőke voltam.
Éppen az ágyamon feküdtem,s Harry-re gondoltam(kire másra!?),amikor kaptam egy üzit.

Becca:Hogy vagy?

Willow:Szarul.. ://

Becca:Megölöm!!

Willow:Hagyd nem éri meg!

Ezek után Becca nem írt,és én sem,viszont 30 perccel később kaptam egy üzenetet Brady-től.

Brady:Szia. :) Ma tartok egy bulit,nem lesz akkora felhajtás,ha gondolod gyere el. ;) Szívesen látlak. :DD

Willow:Szia Brads.Még,meggondolom..

Brady:Baj van?

Willow:Dehogyis!!:DD

Brady:Fityusz nem ismerlek annyira,de azért tudom,hogy baj van.Csak gondoltam megkérdem,s nem leszek bunkó.Mit csinált megint az a gyerek?

Willow:Féltékenységiroham. :/ Mindegy.

Brady:Nyugi,ne foglalkozz vele.Remélem majd látlak.

A telefonomat az ágy másik végébe hajítottam,mélyet sóhajtva.
A plafont kezdtem el bámulni,de még így is csak a bongyor hajú fiú,járt a fejemben.
10 perc lazulás után elvánszorogtam,a gardróbig.
Úgy döntöttem,hogy elmegyek abba,a rohadt buliba,bár így is tudtam,hogy Harry végig ott lesz velem gondolatban.
Felkaptam egy piros miniruhát,majd magam elé tartottam.
Nem nézett ki rosszul.
Kikerestem a szekrényemből hozzá egy feketes tűsarkút.
Felvettem a ruhát,meg a tűsarkút,majd kisminkeltem magamat,így legalább nem látszott annyira,hogy sírtam.
Azon agyaltam,hogy hogyan tudnám én Harry-t,kizárni az életemből.
A válasz egyszerű volt;sehogyan.
Vajon neki azért ment,mert ennyire közömbös vagyok neki!?
Valószínűleg..

Ott álltam Brady-ék,hatalmas háza előtt.Az égbolt eléggé felhős volt,s tudtam pár órán belül vihar lesz.Az előkertben rengetegen tolongtak,piros poharakkal a kezükben,már el sem mertem képzelni mennyi lehet bent az ember és az alkohol.Igy itélve elég sok.
Már éppen kopogtam volna,de mielőtt cselekedhettem volna,kinyílt az ajtó.
Rámosolyogtam Brady-re,aki szintén így tett.
Beléptem a házba,ami csakugyan tömve volt emberekkel.Mire Brady-re néztem,ő eltűnt a tömegben.
Sóhajtva telepedtem le egy bárszékre,kérve egy rövidet.
Miután megittam,az agyamba még mindig csak jöttek és jöttek,a Harry-féle gondolatok.
A harmadik felesemnél járhattam,amikor egy részeg hang szólt a fülem mellett:
-Gyönyörű vagy!-nézett rám,az idegen.
Undorodva löktem el magamtól,ám az ismeretlen nem hátrált.Felkeltem,majd elindultam ki a házból,ami egy folyósón vezetett keresztül.
Mit ne mondjak,a részeg hapek ide is követett.
Egyszercsak utolért,majd elkapta a csuklómat,és a falnak lökött.
Felssziszentem,majd próbáltam ellökni magamtól,hiába.
Sörzsagú lehelete közelített a számhoz,mire én visszatartottam a levegőt,mert elkapott a pánik.Még mielőtt ajkait számra tapaszthatta volna,megszólalt egy ismerős hang.
-Engedd el,ő velem van!-felelte hidegen,mire a részeg srác azonnal elfutott.
Furcsán nézhettem rá,mert felnevetett.
Kérdő tekintettel meredtem rá.
-Meg sem köszönöd?-húzta fel szemöldökét.
-K-köszönöm.-dadogtam,majd ki-be fújtam a levegőt.
Lekellett,hogy nyugodjak,főleg most ezek után.
Elmentem Harry mellett,majd kifutottam a házból.Átvágtam a csókolózó párok között,és megálltam az utca közepén.
-Willow,Willow!!-szólt utánam egy rekedtes hang.Harry.
Csak álltam,s néztem,a csillagokat takaró felhőket.
Nem érdekelt Harry.
Na,jó ez egy kegyes hazugság,de na,a helyzet megkövetelte.Most bezzeg normálisan viselkedik,és tudomást vesz rólam.
Harry szagatottan lélegzett.
Mögöttem állt,éreztem meleg leheletét börőmön.
Szembefordultam vele.
-Mit akarsz?-kérdeztem remegő hangon.
Harry percekig csak állt,majd szólásra nyitotta a száját.
-Én csak sajnálom.-fogta meg a kezemet,miközben a szemembe nézett.
Nem szóltam semmit.
-Becca elmesélt mindent.Sajnálom,hogy nem hallgattalak meg.Igazán,sajnálom.-próbált bennem bűntudatot kelteni,ami sikerült is.
Mélyeket sóhajtottam,majd a szemébe néztem.
-Nem értelek téged.Semmibe veszel egy teljes napig,most meg ideállítasz bocsánatot kérni.-csóváltam meg a fejemet.
Tudtam,hogy nem kell sok,és ott menten elsírom magamat.
Pár percig harcoltam a könnyeimmel,majd azok potyogni kezdtek egyidőben az esővel.
Ordítani akartam,nem is,nem akartam létezni,majd eszembe jutott,hogy jobban megakarom ismerni Harry-t.
Annak ellenére,ahogyan ő viselkedett velem,a találkozásunk napjától.
-Ha azt mondom,hogy én sem értem magamat,avval nem segítek ugye?-nevetett fel kényszeredetten.
Önkéntelenül is,de elmosolyodtam.
-Nem.-ráztam meg a fejemet.-Tudod Harry megakarlak ismerni a barátod akarok lenni,de te nem engeded.
-Ohh,Willow.Engedem én,csak biznod kell bennem.-nagy tenyere végigsimított arcomon,amitől kissé megborzongtam.
Óvatosan Harry gyönyörű zöldjeibe néztem,majd elmosolyodtam.
-Harry,én bizok benned.-feleltem elfuló hangon.
Ezután valami olyasmi következett,amit a legvadabb álmaimban sem gondoltam;
Harry Styles megcsókolt.
Ott a szakadó esőben,a csillagok alatt,Harry Styles ajkait,ajkaimra helyezte.

Hogy tetszett ez a rész?*-*:3

Drága olvasók!*-*

Kérlek olvassátok el DorothyHevele-Story of my life c."könyvét."Tehetséges csajszi,de mint sokan itt,ő sem kap elég figyelmet.

Tenki 💋xxx