My Hero × H.S.

3/2.Part:

Már vagy kettő teljes órája,ültem elzáráson.A tanár fél órája eltűnt,de ez nem érdekelt senkit.
Engem sem.
-Hella Thompson.-kiabált hátra nekem,T.J.Elmosolyodtam,majd felvettem a tatyómat,és előre mentem,a padjához.Kihalásztam,a táskából,a jegyeket,majd átadtam neki.
Vidáman vigyorgott.
-Tudod,Willow Thompson,te vagy a legjobb.-pillantott fel rám.Elvigyorodtam,majd legyintettem.
-Ugyan.-vontam meg a vállamat.
Körbenéztem a teremben.A sarokban,az ablak mellett,üres volt a pad.Harry padja.-Nem megyünk ki?-vetettem fel.Mindenki izgatottan pattant fel,a helyéről.Az ajtóhoz léptem,majd mielőtt kinyitottam volna,az teljes erőből,nekem csapódott.Vagyis a fejemnek.Odakaptam,majd az ajtóban megláttam,az alfahimet.Önelégülten vigyorgott,egy szőke cicababára.Hannah Berch-ra.A gyomrom felfordult,ahogy elképzeltem,mik játszódhatnak le,az alfahim fejében.
-Kösz.-morogtam magam elé.Harry azonnal rámkapta,a fejét.T.J.átkarolt,hogy nehogy elessek,mert megszédültem.
-Bocs liliom.-felelte lesajnálóan.Gunyorosan mosolygott,majd megragadta a lányt,s beoldalazott vele,a terembe.Liliom!??

Kint az udvaron,felültünk a padra.
-Mekkora fasz,ez a Harry.-röhögött Clark nagyokat.A szemébe sohasem mondta volna,-mivel Harry,valószinűleg félholtra verné,s addig szivná Clark vérét,mignem,az elnem menekül innen,-inkább csak a háta mögött,ugatott.
-Az.-húztam összébb magamon,a kabátomat.Már január végén jártunk,de eső csak esett,s nem hagyott alább,s mindemellett nagyon hideg volt.
T.J.közelebb jött hozzám.Hirtelen közelsége megrémitett,igy leugrottam a padról.
-Jól vagy?-nézett rám aggódva.T.J.Benett aggódik?Na,nee!
-Persze,nem kell aggódni.
-Én,nem aggódok,csak kiváncsi voltam.-nevetett fel kinjában.
-Köztünk marad,haver.-nevettünk fel Clark-kal.T.J.elszégellte magát,majd az arcát,a tenyerébe temette.

★★★

-Mesélj már róla!!-nyaggatott Jas,a telefon túlsó feléről.
-Egy alfahim.Elég ennyi?-kérdeztem unottan.Semmi kedvem,nem volt Harry kibaszott Stylesról dumálni,mellesleg Jas összeboronálna vele.
-Naa,mesélj már!Mi a neve?Kor?Külső??Mondj már valamit.-sürgetett.
-Jó,oké.-nevettem fel.-A gimiben ő,az alfahim.Tudod minden lány álma.A külső,khm..hát elég jóképű.Gúnyos,arrogáns,felvágós,paraszt,mégis megvan benne,a jóság.Csendes,megfigyeli a dolgokat,és ha beszél,ha komolyan beszél akkor elkápráztat vele mindenkit.Szinte mindig feketében van,nem fordult befelé meg semmi.Ő az egyéniségével tűnik,ki a többiek közül.18 éves,és a neve Harry Styles.-csacsogtam,Harryre gondolva.Felidéztem,a tegnapi beszélgetésünket.Elmosolyodtam,hacsak rá gondoltam.
-Harry Styles!???-sikitotta.-Mi a..?!Te szereted!??Uramisten..-akadt ki.
-Mi,mi a baj!?Dehogyis,nem,nem szeretem.-szabadkoztam.
-Barna göndör haj,zöld szemek,tetkók?-kérdezte hadarva.
-Igen,ő.-bólintottam,bár tudtam,hogy nem látja.
-Ő Adam,öccse.-felelte Jas,én pedig lesápadtam.Még nem találkoztam,Jas szerelmével,csak mesélt róla.Nem is gondoltam volna..
-Uh,hoh.-nyeltem egy nagyot.A háttérből férfi nevetést hallottam.
-Szia,Willo,hallom tetszik,az öcsikém.-kuncogott Adam.
-Dehogyis!!-háborogtam.
-Nyugi,no para.-nyugtatott Jasmin.
-Rohadt dög,ugye hallotta az egészet!!??-utaltam Adamra.
Jas és Adam is,felröhögött,a felkiáltásomon.
-Igen.-köhincselt nevetve Jas.
-Menj a francba!-nevettem fel.
-Igenis.-csengett határozott hangja,s tudtam,hogy katonaállásba vágta magát.-Most megyek,majd dumálunk.Szia.-búcsúzott.
-Szia.
-Ja,és Willie,szerintem ő,lesz a te hősöd.-vetette oda,majd mielőtt válaszolhattam volna lerakta.
Elgondolkozva meredtem magam elé,majd Jeanne "berontott"a szobámba.Haja feltűzve volt,ruhája fölé,pedig kötényt húzott.
-Szia.
-Szia.-mosolyodtam el.Megállt az ajtóban,s nekitámaszkodott,az ajtófélfának.
-Valaki keres.-intett a fejével,a földszint felé.
Szemöldökömet felhúzva,furcsán néztem rá.
-Ki?
-Egy fiú.-felelte vigyorogva.Feltápászkodtam,majd kikerülve Jeanna-t leballagtam,a földszintre.Clark netán T.J.van itt??

A nappaliban megláttam Tomast.Ott terpeszkedett,a tévé előtt és bámulta a focimeccset.Az a csapat,akinek szurkolt,rúgott egy gólt,mire felkiáltott.:-Igeeen!!-orditotta a levegőbe öklözve.
Magamban kuncogtam egy jót.
-Köszönöm.-hallottam Jeanne hangját,a konyhából.Odakaptam,a tekintetemet,mire a lábaim,földbe gyökereztek.Harry ott állt,kezében egy tállal,amit átnyújtott Jeanna-nak.Ő mosolyogva elvette,majd a konyhába sietett.Harry-n egy szürke bő trikó volt,amin egy "Shut up!"felirat diszelgett,a szakadt fekete csőgatyája,és a nélkülözhetetlen bakancsa volt rajta.
Harry megfordult,s szembetalálkozott a tekintetünk.

Pimaszul elmosolyodott,majd intett egyet.Kérdőn néztem rá.Közelebb lépkedett,majd pár centire megállt elöttem.
-Hells!-mosolygott kajánul,az arcomba.Hátrébb hőköltem.Mindenki idiótán beszél/köszön,mostanában?
-Szia.-suttogtam halkan,a szemébe nézve.Tomas felénk fordult,és köhögött párat,mire Hazza arrébb ment tőlem.Idegesen fújtam,ki a bent tartott levegőt.-Fent leszünk!!-orditottam el magamat,majd felhúztam az emeletre.Azért nem,Jeanna-ék előtt akarom,kikérdezi,hogy mégis mi az anyukámat,keres itt.A Styles gyerek elkapta,a kezemet,majd igy jött tovább utánam.Megálltunk,a szobám ajtaja előtt,majd megszólaltam.-Mostmár elengedheted,a kezemet.-néztem erőteljesen rá.A szabad kezemet csipőre vágtam,s unott képpel meredtem,Stylesra.
-Jó,igy.-mosolygott önelégülten.
-Hogyne.-forgattam meg a szememet,majd kitéptem a kezemet,az övéből.A vigyor lefagyott az arcáról,s helyét átvette a döbbenet.Tűrtöztetnem kellett magamat,hogy ne vegyem fel videóra,az alfahímet.
Beléptünk,az én birodalmamba.A kék falak,megnyugtatóan hatottak rám.A fehér iróasztalomon,egy kép diszelgett Jeanna-ról,Tomról,Jasről,és rólam.Az ágyam,a fal mellett állt,bevetve,a fehér-kék-piros festékmintás lepedőmmel.Könyvespolcok,meg freskók,na meg a gitárom.Ennyiből állt,a szobám.Na,meg ott van az erkély is.
-Ez aztán,a fiús szoba.-intett az ajtómon diszelgő,kocsis poszterek irányába.
Megvontam,a vállamat.
-Nekem,igy jó.-feleltem végigpásztázva,a szobámat.-Nos,miért jöttél?-fordultam Harry felé.
Pimaszul elmosolyodott.
-Barátkozni.-vonogatta a vállát,vigyorogva,majd közelebb lépett hozzám.Tudtam,hogy nem barátkozni akar,hanem ágyba vinni.Hát,kedves Styles,ez nem fog bejönni!!
Pár centire,megállt tőlem.
-Ilyet,nem játszunk.-nevettem az arcába,majd kikerülve őt,az ágyamra ugrottam.
-Miért?Én szeretem ezt a játékot.-vakargatta a tarkóját.
-Mert,nem szokásom ilyet játszani,főleg nem veled.-forgattam meg a szememet.
Harry fogta magát,és levágódott a földre.
-Ohh,pedig azt hittem,hogy majd nem fogsz tudni ellenállni,a hősödnek.-szinészkedett,majd fancsali képet vágott hozzá,miközben a padlót bámulta.
-Tudod,az a különbség közted,és köztem,hogy én lennék az,aki előbb megmentene téged,-és csak utána foglalkoznák,az egommal-,mitsem te engem.-kezdtem el bámulni,a plafont.Harry tekintetét éreztem,a mellkasomba fúródni.
-Ne vegyél rá,mérget.-ingatta a fejét,majd felállt,s kisétált,az ajtón.

Kiballagtam az erkélyre,s néztem a távolódó Harry-t.Fekete alakját,hamarosan elnyelte,a világ.
"Ne vegyél rá,mérget."-visszhangzottak a fejemben,Harry szavai.
Hitetlenkedve néztem magam elé,s elképzeltem,hogyan lehetne Harry a hősöm.Egy másik világban.Ott ahol,nem ő,az alfahím.Egy olyan világban,ahol kitárja előttem,az igazi énjét.Az igazi Harry-t.