After Harry Styles Fanfiction Hun

2. Rész

"Itt is volnánk!" Sipítozik édesanyám, mikor behajtunk az egyetemi területre. Épp oly jól néz ki, mint ahogyan a katalógusban és az interneten. Az épületek régiek, de elegánsak is egyszerre. Az egyetem nagysága megfélemlítő, de remélhetőleg pár hét után már otthon fogom érezni magam. Az eligazítás nem tart soká, míg én most is egyedül ücsörgök, csakúgy mint általában. Egy látszólag kedves középkorú nő odaadja a kulcsomat,majd utamra ereszt. Már most sokkal szabadabbnak érzem magam,mint az elmúlt tizennyolc évben.

"Látni akarom a szobádat mielőtt elmegyek édes. Egyszerűen nem hiszem el, hogy főiskolás lettél! Az egy szem lányom, főiskolai tanuló, és a saját életét éli. El sem hiszem." Szipogva törölgeti szemeit óvatosan, ügyelve a sminkjére. Noah a táskáimat cipelve követ minket végig a folyosón.

"B22...mi a C részen vagyunk." Mondom,mikor meglátom a nagy,festett B-t a falon. "Erre!" Mutatom, majd követni kezdenek. Mázli, hogy csak pár ruhát, egy takarót és néhány kedvenc könyvemet hoztam, így Noah-nak nem kell sok mindent utánunk hurcolni.

"B22" Puffogja anyám. Rettentően magas sarkú cipője nem a legmegfelelőbb ehhez a hosszú úthoz, amit megtettünk. Mikor a kulcsot becsúsztatom az öreg fa ajtóba,az nyikorogva kinyílik, majd édesanyám hüledezve felhorkant. A szoba kicsiny, két apró ággyal és íróasztallal. Majd tekintetem anyám kiakadásának tárgyára téved. A szoba egyik fele zenés poszterekkel van betakarva, főként olyan tetkókkal és piercingekkel díszített bandákéval, akikről még sosem hallottam. A lány, aki az ágyon fekszik, csillogó vörös haja van, szemei erősen kihúzva fekete szemceruzával, és mindkét karja tetkókkal tele.

"Hey" Üdvözöl, miközben rám mosolyog. Mosolya szinte mélyre ásó, számomra túlságosan is. "Steph vagyok" Mondja,miközben felül.

"H..Hey..Én Tessa vagyok" Nyöszörgök. Mire ő kuncogva föláll.

"Isten hozott a WSU-n,ahol a körletek aprók és a bulik óriásiak."

Hátra hajtott fejjel nevet. Anyám pedig tátott szájjal mered rá, míg Noah kényelmetlenül toporog. Steph közelebb sétál hozzám, megszüntetve köztünk a távolságot, majd átölel. Megdöbbent a hirtelen mozdulat, de azért visszaölelem. Kopogtatnak az ajtón, épp mikor Noah ledobja a táskáimat a földre.

"Gyere!" Kiáltja új szobatársam. Az ajtó kinyílik, majd két fiú sétál be rajta. Fiúk a lány körletben az első napon? Talán a WSU nem volt jó választás. Anyám pedig úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet.

"Hey, te vagy Steph szobatársa?" Kérdezi a szőke, kinek nincs annyi tetkója, mint barátjának, de azért rajta is akad egy pár.

"Um..igen. Az én nevem Tessa." Nyögöm ki sikeresen.

"Én Niall vagyok, és imádni fogod a helyet." Mondja mosolyogva. Mosolya meleg és csábító, a kemény külseje ellenére.

"Én kész vagyok." Mondja Steph és magához ragadja kis táskáját az ágyról. Tekintetem a barna hajú fiú felé kalandozik. Haja szinte már bongyoran göndör, szemei pedig halvány feketével kihúzva. Szemeimmel fekete pólójára, majd tetkókkal fedett karjaira nézek. Hiába várom, hogy bemutatkozzon, nem teszi meg. Határozottan nem olyan barátságos,mint a szőke barátja.

"Majd látjuk egymást Tessa." Int Niall, majd mindhárman elhagyják a szobát.

"Azonnal egy új szobába költözöl!" Üvölti anyám azonnal, amint az ajtó becsukódik.

"Nem, nem lehet. Rendben lesz anya, lefogadom, hogy alig lesznek itt."

"Teljességgel kizárt, megyünk és szerzünk egy másikat, most. Nem leszel együtt egy olyannal, aki fiúkat enged a szobájába, ráadásul punkokat!" Mondja.

"Anya..kérlek..lássuk meg hogyan alakul. Kérlek." Könyörgöm, mire ő felsóhajt.

"Rendben." Sziszegi beleegyezve, legnagyobb meglepetésemre.