After Harry Styles Fanfiction Hun

5. Rész

Harry szerencsére távozik, így Steph és én beszélhetünk a buliról, mivel minden részletre szükségem van.

" És hol van ez a buli? Gyalog mennénk oda?"  Kérdezem, miközben a könyveimet rendezgetem ABC sorrendbe. Ez már szokás nálam.

"Igazából ez egy szövetségi buli, az itteni egyik legnagyobb diákszövetségi házban. Az egyetem területén kívül van, ezért nem gyalog megyünk, de Niall majd felvesz minket." Mondja és én hálás vagyok, hogy nem Harry lesz,mmég ha tudom is, hogy ott lesz, egy autókázás kibírhatatlan lenne vele. Miért ennyire goromba? Ha van valami, amiért hálás lehetne az az, hogy nem ítélem el, amiért így elrontja a testét mindenféle lyukakkal és tetkókkal. Egy kicsit talán elítélem, de legalább nem egyenesen az arcába. Ez is csak amiatt, mert egy olyan házban nevelkedtem, ahol a tetkók és piercingek nem elfogadott dolgok. Az én hajamnak mindig szépen fésültnek kellett lennie, a szemöldökömnek szépen szedettnek és a ruháim mindig tiszták és vasaltak voltak. Úgy, ahogy lenniük kell.

"Hallasz?" Kérdezi nevetve Steph.

"Bocsi..mi?"  Észre sem vettem, hogy elkalandoztam.

"Azt mondtam, hogy kezdjünk el készülődni, segíthetnél kiválasztani a ruhámat." Mondja.

A ruhák amiket kiválaszt, annyira nem megfelelőek, hogy egyfolytában azt figyelem nem-e rejtettek el valahol egy kandi kamerát, majd előugrik valaki és elmondja, hogy ez csak egy vicc. Minden egyes darabra összerezzenek, mire ő csak nevet rajtam, egyértelműen nevetségesnek találja az ízlésemet. A ruha..uhmm..egy kis falatnyi anyag...egy fekete necc anyagú ruhának tűnik, amiből a piros melltartója átüt, de legalább az alsó része egész normális. Bár le merem fogadni, hogy akkor is hordaná, ha nem ilyen lenne. A..ruha épphogy eléri a combja felső részét és a magassarkúja is van vagy tíz centis. Lángolóan vörös haja vad kontyba van kötve, míg hullámos tincsek ölelik körbe arcát, és most a szokásosnál is jobban ki van festve a szeme.

"Fájt, amikor a tetkóidat csináltattad?" Kérdezem, miközben előveszem a gesztenyebarna ruhámat.

"Az első mondhatni igen, de nem annyira, mint gondolnád. Mintha csak egy méh csípne meg újra és újra." Vállat von. Ouch.

"Ez szörnyen hangzik." Szörnyülködök, de ő csak nevet rajtam. Nagyon úgy néz ki, hogy ő is épp annyira furának talál engem, mint én őt.

"Ugye nem ezt fogod felvenni?" Húzza el száját.

Végigsimítok az anyagon, de hiszen ez a legszebb ruhám és amúgy sem hoztam magammal túl sok ruhát. Mivel a mai nap nem mentem le az üzletbe, ezért a héten feltétlen szorítanom kell rá időt. Fel is kell írnom, mielőtt elfelejteném.

" Mégis mi a baj a ruhámmal?" Próbálom elrejteni, mennyire sértődött vagyok. A gesztenyebarna anyag puha, de mégis tartós, ugyanabból az anyagból van, mint amilyenekből az üzleti kosztümök is készülnek. A gallérja felér egészen a nyakamig és az ujjai háromnegyedesek, épphogy a könyököm alá érnek.

"Semmi..csak ez túl..hosszú?"

"Épp csak a térdem fölé ér."  Védem meg kedvenc ruhámat.

"Aranyos, csak szerintem egy kicsit túl markáns egy bulira. Kölcsön vehetnél tőlem is?" Ajánlja föl, mire fölnevetek.

"Nem köszi,teljesen jól vagyok így." Mondom, majd bedugom a hajgöndörítőt a konnektorba.