After Harry Styles Fanfiction Hun

17. Rész

"Miért kérded?" Pillant rám vissza.
"Nem is tudom...csak mert én mindig is kedves voltam hozzád, te pedig semmi mást nem csináltál, csak bunkó voltál hozzám. Azt hittem barátok lehetünk." Milyen hülyén is hangzik. Kezemmel az orrnyergemhez nyúlok és a válaszát várom.
"Mi? Barátok?" Nevet rajtam. " Nem egyértelmű, hogy miért nem lehetünk barátok?"
"Számomra nem."
"Nos, először is túlságosan feszült vagy, valószínűleg egy tökéletes kis otthonban nőttél fel, ami pontosan ugyan úgy néz ki, mint a többi ház, a szüleid minden valószínűséggel megvettek neked mindent, amit akartál és sosem kellett megdolgoznod semmiért. Az idióta rakott szoknyáiddal, mármint komolyan, ki öltözik így 18 évesen?" Mondja, mire az állam is leesik.
"Semmit sem tudsz rólam! Az életem egyáltalán nem ilyen! Az alkoholista apám elhagyott minket, mikor 10 éves voltam és az anyám a belét is kidolgozta, hogy főiskolára mehessek, épphogy 16  voltam, amikor az először dolgozni mentem, azért, hogy besegítsek a számlákban, és történetesen  szeretem ezeket a ruhákat. Bocsánat, ha nem úgy öltözködöm, mint egy ribanc, ahogyan az összes lány körülötted! Valaki, aki minden erejével próbál kitűnni és más lenni. De te persze, hogy előítéletes vagy." Üvöltöm, mire ő ökölbe szorítja a kezét. Érzem, ahogyan a könnyek a szemembe gyűlnek, így elfordulok, hogy letörölhessem, mielőtt észreveszi.
"Tudom mit?! Nem akarok már, hogy barátok legyünk Harry." Mondom, majd az ajtókilincsért nyúlok. A vodkától elég bátor lettem ahhoz, hogy üvöltözzek Harryvel.
"Hova mész?" Kérdezi. Annyira kiszámíthatatlan és morcos.
"A buszmegállóba megyek, hogy visszamehessek a szobámba és soha,soha ne jöjjek ide vissza újra. Végeztem azzal, hogy bármelyikőtökkel is próbáljak összebarátkozni."
"Túl késő van ahhoz, hogy egyedül buszozz."
"Ugye nem próbálsz meg komolyan úgy tenni, mintha érdekelne, ha bármi is történne velem." Nevetek. Nem tudok lépést tartani vele.
"Nem mondom azt, hogy igen...csak figyelmeztetlek.  Ez egy rossz ötlet."
"Nos Harry, nincs más lehetőségem. Mindenki részeg, engem is beleértve." A könnyeim csorogni kezdenek. Megalázó, hogy Harry, az összes ember közül, pont ő lát engem sírni, megint.
"Mindig sírsz a bulikon?" Kérdezi egy halovány mosoly kíséretében.
"Nyilvánvalóan,mivel ezek az egyedüli bulik, amiken eddig voltam." Ismét az ajtóhoz érek, majd kinyitom.
"Theresa." Olyan halkan mondja, hogy szinte nem is hallom. Arcáról semmit sem tudok leolvasni. A szoba forogni kezd és az ajtaja melletti ruhásszekrénybe kapaszkodom. "Jól vagy?" Kérdezi. Bólintok, habár eléggé émelygek. "Miért nem ülsz le pár percre, aztán elmehetsz a busz megállóba."
Újra bólintok. Kifelé sétálok, mire ismét a nevemet szólítja. "Azt hiszem..leülhetsz idebent." Mondja, majd egy nagyot sóhajt.
"Azt hittem senkinek nem engedett, hogy a szobádban legyen?" Kérdezem, majd leülök a földre.
"Nem fordul elő többet." Förmed rám. És ismét visszatért önmagához. Csuklok, mire egy kisebb mosoly bújik meg arcán. "Ha ide hánysz a szobámba.." Figyelmeztet.
"Szerintem csak szükségem van egy kis vízre." Mondom, majd megmozdulok, hogy felállhassak.
"Tessék." Mondja, azzal a  kezembe adja a poharát. A szememet forgatom rá és arrébb lököm.
"Vizet mondtam, nem sört."
"Ez víz, én nem iszom." Mondja, mire a meghökkenés és nevetés hangja keveredve hagyják el a számat.Ki van zárva, hogy Harry nem igyon. Nem emlékszem, hogy ivott volna a vodkás üvegből, de akkor is. " Meg vagy lepve?" Kérdezi, amire csak bólintok.
"Nem fogsz itt ülni és bébicsőszködni, ugye?" Ebben a részeges állapotban, csak egyedül akarok lenni. Kezdem rosszul érezni magam, amiért üvöltöztem Harryvel. "A legrosszabbat hozod ki belőlem." Mondom ki nem szándékosan.
"Ez erős." Mondja komoly hangon. "És igen, itt fogok ülni és bébicsőszködöm. Életedben először vagy részeg, és szokásod a cuccaimhoz nyúlni, amikor nem vagyok itt." Mondja, és leül az ágyára. Fogom a vizes poharat és beleiszom, érzem a mentolt a szélen és csak arra tudok gondolni, milyen íze lehet Harry ajkainak. Istenem, soha nem iszom újra. Emlékeztetem magam ismét, miközben visszaülök a földre.