After Harry Styles Fanfiction Hun

25. Rész

Egy szavam sincsen. Harry hangszíne és piszkos szavai gyengévé, sebezhetővé és zavarodottá tesznek. Én lettem a nyúl a róka csapdában.
"Nem kell beismerned, én tudom." Mondja, hangja oly arrogáns, de mégis mást sem csinálok, csak a fejemet rázom. A mosolya kiszélesedik és a falhoz hátrálok. Ő tesz egy lépést felém, mire én hátrálok. Ne többet.
"A szívverésed felgyorsult, ugye? A szád száraz, és érzel..ott lent. Ugye Theresa?" Minden, amit mond igaz, és minél tovább beszél hozzám így, annál jobban akarom őt. Fura érzés ennyire kívánni és utálni is valakit egyszerre. A vonzalom, amit iránta érzek szimplán csak testi, ami furcsa, beleszámítva, mennyire különbözik Noah-tól. Noah-n kívül nem is emlékszem, hogy vonzódtam volna bárkihez.
Tudom, hogyha most nem mondok valamit, akkor ő nyer.
"Nincs igazad." motyogok és ő csak mosolyog. Még a mosolyától is borzongás fut végig rajtam.
"Mindig igazam van." Mondja és elmozdulok a faltól, mielőtt újra nekilökhetne.
"Miért hajtogat azt folyton, hogy rád mászom, ha most te vagy az, aki sarokba szorít engem?" Kérdezem, és a düh kezd felülkerekedni szenvedélyes sóvárgásomon eziránt az eszement kitetovált srác iránt.
"Mert te tetted meg az első lépést felém, már megbocsáss én is ugyanolyan meglepett voltam, mint te." Mondja nevetve.
"Részeg voltam és hosszú éjszakám volt, mint ahogy azt már elmondtam. Össze voltam zavarodva, mert kedves voltál hozzám, vagyis a kedves oldalad." Mondom és leülök a járdaszegélyre, mielőtt a falnál kötnék ki. A vele való beszélgetés elég kimerítő.
"Nem vagyok olyan durva hozzád." Mondja, ami sokkal kérdésnek hangzik, mint sem kijelentésnek.
"De igen, az vagy. Jóval ellenségesebb vagy velem, mint alapjáraton. De nem csak hozzám, mindenkihez. Csak olyan, mintha velem még inkább az lennél." Nem hiszem el, hogy ilyen őszinte vagyok vele. De tudom, hogy percek kérdése, mielőtt átkapcsolna.
"Ez egyáltalán nem igaz. Semmivel sem vagyok veled ellenségesebb, mint az átlaggal." Vigyorog és én felállok. Tudhattam volna, hogy nem lehet vele normálisan elbeszélgetni.
"Nem tudom miért vesztegetem rád az időmet!" Üvöltöm, miközben elsétálok tőle.
"Hé, sajnálom. Csak gyere ide vissza."
Morogva, de a lábam már mozdul is, mielőtt az agyam felzárkózhatna. Néhány lépésnyire megállok tőle, és ő leül oda, ahol az előbb én ültem.
"Ülj le." Követeli és én megteszem.
"Szörnyen messze ülsz." Mondja, mire én a szemet forgatom. "Nem bízol meg bennem?"
"Nem, persze, hogy nem, miért tenném?" Arckifejezése halványan megtörik, mikor szavaim hozzá érnek, de gyorsan visszanyeri önmagát. Miért érdekelné, ha bíznék benne?
"Nem tudnánk megegyezni, hogy távol maradunk egymástól vagy csak barátok leszünk? Nem vagyok képes veled tovább vitatkozni." Sóhajtom, mire ő egy kicsivel közelebb jön.
Mély levegőt vesz, mielőtt beszélni kezd. "Nem akarok távol maradni tőled." Mi? A szívem majd kiugrik a mellkasomból.
"Úgy értem..nem hinném, hogy távol tudnánk maradni egymástól, mivel az egyik legjobb barátom a te szobatársad, meg ilyenek. Így azt javaslom, próbáljunk meg barátok lenni." Próbálom elrejteni a szavai iránt érzett csalódottságomat, de ez az, amit akart, nem? Nem csókolgathatom Harryt tovább és csalhatom meg Noah-t.
"Oké, akkor barátok?"
"Barátok." Egyez bele és kinyújtja felém a kezét.
"De nem barátság extrákkal." Emlékeztetem és érzem ahogyan a vér az arcomba szökik.
Kuncogni kezd és közben a szemöldök piercingjével játszik, majd rákérdez. "Miért kérdezel ilyet?"
"Mintha nem tudnád, Steph már mesélt róla nekem."
"Mi van velem és vele?"
"Te és ő, és te meg az összes többi lány." Próbálom nevetéssel tettetni, de köhögés lesz belőle. Mire ő felhúzza a szemöldökét, de nem veszek róla tudomást.
"Nos én és Steph...az jó buli volt." Mosolyog, mintha visszaemlékezne valamire és én lenyelem a gombócot, ami torkomban egyre csak nő.
"És hát ja, vannak lányok, akiket megdugok, de miért aggaszt ez téged?" Olyan közönnyel van az egész dolog iránt, míg én le vagyok sokkolva. Hallani beismerni, hogy lefekszik más lányokkal, nem kéne, hogy zavarjon, de mégis zavar. Ő nem az enyém, Noah az. Noah az enyém. Noah. Emlékeztetem rá magam.
"Nem aggaszt, csak nem akarom, hogy azt hidd, hogy egy leszek azon lányok közül."
"Aww...féltékeny vagy Theresa?" Kifiguráz, mire én meglököm őt. Ki van csukva, hogy ezt valaha beismerjem.
"Nem, dehogy. Sajnálom azokat a lányokat." Mondom és ő nevetni kezd.
"Oh, nem kellene. Élvezik ők, hidd el nekem.
"Oké, oké. Felfogtam.Váltsunk témát, kérlek." Nyögöm, majd az hátra hajtott fejjel az égre bámulok. Ki kell vernem Harryt és azt a rengeteg lányt a fejemből. " Szóval, akkor megpróbálsz kedvesebb lenni velem?"
"Persze. És te megpróbálsz nem lenni olyan feszült és mogorva egyfolytában?"
"Nem vagyok mogorva, te vagy utálatos." Nevetni kezdek és ő csatlakozik hozzám.
Elég szép váltás a teremben lévő az egymásra való üvöltözésből. Tudom, hogy nem igazán oldottuk meg a fő problémát,  az érzésekről, amit lehet érzek nem iránta, de lehet nem, viszont ha le tudom állítani, hogy folyton megcsókoljon, akkor koncentrálhatok Noah-ra és vége lehet ennek a szörnyű körnek, mielőtt rosszabbra fordulna.
"Nézz ránk, két barát." Az akcentusa annyira vonzó, amikor nem goromba.
Francokat, még akkor is az, de mikor a hangja ilyen gyengéd az akcentusától még inkább olyan lesz, mint a bársony. Ahogyan a szavak elhagyják a száját, azokon a rózsaszín ajkain át.. Nem gondolhatok a szájára. Elkapom tekintetemet az arcáról és felállok. Lesöpörve a szoknyámat.
"Ez szoknya komolyan förtelmes Tess, ha barátok leszünk nem hordhatod többet."
Egy pillanatig bánt, de amint felnézek rá, látom, hogy mosolyog. Nyilván ő így viccelődik, még mindig bunkón, de ezen is túlteszem magam, mint az általános rosszindulatú viselkedésén.
A telefonom rezegni kezd, ez a figyelmeztető kacsolt be. "Vissza kell mennem tanulni."
"Figyelmeztetőt állítottál be, mert tanulnod kell?"
"Sok mindenre beállítok egyet, ez olyasmi, amit csak én csinálok." Remélem elengedi végre a témát.
"Csinálnunk kéne valami bulisat holnap az órák után." Javasolja.
Ki ez és hol van Harry?
"Nem hinném, hogy az én fogalmam a bulisról, ugyan az lenne, mit a tied." Nem is tudom elképzelni, hogy mi az, ami Harry szerint "buli".
"Nos, csupán feláldozunk néhány macskát, aztán felégetünk egy pár épületet.." Nem tudom abbahagyni a feltörő kuncogásomat, amire ő egy mosollyal válaszol.
"De most komolyan, szórakozhatnál kicsit és mivel új barátok vagyunk, csinálnunk kéne valamit." Szükségem van néhány perc egyedüllétre, hogy megfontoljam, mielőtt válaszolok neki.
Mielőtt válaszolnék, ő már el is fordul. " Helyes, örülök, hogy belementél. Holnap látlak." Mondja és már el is tűnt.
Nem reagálok rá semmit, csak visszaülök a padkára. Szédülök az utolsó húsz perctől, amit Harryvel töltöttem. Gyakorlatilag felajánlotta nekem, hogy szexel velem, taglalva, hogy milyen jót éreztethetne velem.Aztán pár perccel később beleegyezett, hogy megpróbál kedves lenni hozzám, nevettünk, viccelődtünk és kellemes volt. Még mindig annyi kérdés van hozzá, mint például miért olyan, amilyen, de tudom, hogy minél többet tudok meg róla, annál rosszabb lesz. Lehetek Harry barátja, ahogyan Steph-é is, na jó nem úgy, de mint mondjuk Niall barátja vagy bármelyik másik haverjuk. Valóban ez a leghelyesebb, nincs több csók, nincs több testi közeledés tőle, csak barátok. Miközben a szobámhoz sétálok, próbálom kiverni azt a gondolatot a fejemből, hogy csak belesétáltam az újabb csapdájába.