After Harry Styles Fanfiction Hun

11. Rész

A tekintetünk találkozik, és ekkor veszem észre, hogy zöld szeme van, eddig még nem igazán vett fel velem szemkontaktust. De ő most is gyorsan félrepillant, én pedig kisétálok mellette a fürdőszobából. Elkapja a karomat, de nem éppen gyengéden, és visszahúz.

"Ne érj hozzám!" Üvöltöm és kirángatom a karomat a szorításából.

"Sírtál?" Kérdezi kíváncsi hangon. Ha nem Harry lett volna, még el is hinném, hogy aggódik.

"Csak hagyj békén, Harry." Ő megáll előttem, felém magasodva megakadályozza továbblépésemet. Nem bírok többet elviselni a játékaiból. "Harry, kérlek. Könyörgök neked, ha van egy cseppnyi jóindulat is benned, akkor hagysz elmenni. Csak hagyd meg az undok megjegyzéseidet holnapra. Kérlek." Konkrétan, könyörgök neki. Egy pillanatnyi zavarodottság tűnik föl a szemében, mielőtt beszélni kezdene hozzám.

"Van egy szoba lent az előszobánál, ahol aludhatsz. Steph már odabent van." Egy pillanatig várok, hogy mondjon valami mást is, de nem teszi. Csak néz rám.

"Oké." Mondom, majd arrébb áll az útból.

"A harmadik ajtó balra." Eligazít és lesétál az előszobába. " Jó éjt, Theresa." Hallom, amint elköszön, majd eltűnik a szobájába. Mi a franc volt ez? Harry minden undok megjegyzés nélkül? Tudom, hogy ezt még visszakapom holnap. Valószínűleg már most kiterveli miként fog megalázni.

Az említett szoba elég egyszerű, sokkal kisebb, mint Harry két kiságyas szobája. Sokkal inkább egy körleti hálószobának néz ki, mint a nagy szoba, amit Harry birtokol. Talán ő itt a vezető, vagy ilyesmi? Ez a legvalószínűbb magyarázat arra, hogy miért is fél tőle mindenki és miért ő harcolhatta ki magának a legnagyobb szobát.

Steph már az egyik ágyon fekszik, így leveszem a cipőimet és betakarom a pléddel, mielőtt bezárnám az ajtót és ágyba bújnék. A gondolataim szétszórtan hevernek a fejemben, amikor lehunyom a szemem, miközben fecskékről és egy zöld szempárról álmodom.