After Harry Styles Fanfiction Hun

19. Rész

Sziasztok!:) ne haragudjatok, hogy nincsenek uj reszek csak elegge elfoglalt vagyok:/ koszonom a turelmet ❤️

Meg is találjuk azt a szobát, ahol a múlt héten  Steph-fel voltunk, de sajnos az egyik ágyat egy horkoló részeges srác lefoglalta. "Legalább az egyik ágy üres." Zayn nevet és én is kuncogni kezdek.

"Én viszont hazasétálok, ha esetleg jönni akarnál? Van egy kanapé, amin tudnál aludni." Ajánlja föl.

Át kell gondolnom ezt egy percre. Zayn, akárcsak Harry, mindenféle lánnyal kikezd. Ha beleegyezem, azt az jelentené, hogy felajánlkozom arra, hogy megcsókoljon...nos, van egy olyan érzésem, hogy amilyen jól néz ki, elég egyszerű Zaynnek megkapnia a csajokat többre, mint egy sima csók.

"Szerintem itt maradok, hátha Steph visszajön."
Arca kicsit csalódott, de egyetértően rám mosolyog. Elmondja, hogy legyek óvatos, majd egy nagy öleléssel elbúcsúzik. Az ajtó becsukódik, amint Zayn elmegy, amit én be is zárok. Ki tudja milyen alakok jönnének be? 

Vetek egy pillantást a kábult horkolóra, nem hinném, hogy egy hamar felébredne. A fáradtság, amit lent éreztem, valahogy kezd eltűnni, visszagondolok Harryre és az undok megjegyzéseire Noahról, hogy még nem feküdt le velem. Talán ez Harrynek furcsa, annak, aki minden hétvégén más lánnyal van, de Noah egy úriember. Nem kell szexelnünk, mi máshogy is jól érezzük magunkat, mint mikor...hát..moziba járunk vagy sétálni megyünk. Ezért fogadtam meg, hogy nem iszom újra, az agyam ilyenkor nem működik rendesen. A mennyezet bámulásánál kötök ki, miközben a csempéket számolom, segítve ezzel az elalvásomat.

Abban a pillanatban, hogy lehunyom a szememet, meghallom, hogy a részeg srác forgolódik a másik ágyon. Nem törődök vele és kezdek álomba merülni.

"Még nem láttalak...erre ezelőtt." Motyogja egy mély hang. Felugrom, mire a feje az arcomnak ütődik, ezzel ráharapva a nyelvemre, elég erősen. A kezét az ágyra helyezi, centikre a combomtól. Légzése egyenletlen és bűzlik a hányástól és piától.

"Mi a neved szépség?" Kifújja a levegőt, amire én öklendezni kezdek. Apró kezeimet felemelve ellököm őt a vállánál, megpróbálva elszabadulni tőle. De nem jön össze, és ő csak nevet rajtam.

"Nem foglak bántani, csak szórakozni akarok egy kicsikét." Mondja és megnyalja a száját, amivel egy nyálcsíkot húz az állára. Felfordul a gyomrom és az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy jó erősen belerúgjak. Erre megragadja a térdét és visszatántorodik, esélyt adva ezzel a menekülésre. Remegő ujjaimmal ügyetlenül a zárral bajlódik, mire az végre kinyílik. A néhány ember, akik a folyosón vannak furcsa arcot vágnak, mikor elsietek mellettük.

"Ugyan már, gyere vissza!" Hallom meg az undorító hangot, majd követni kezd le az előszobába. Nem emlékeztem, hogy a folyosó ennyire hosszú lett volna ezelőtt. A bulizókat nem nagyon zavarja meg, hogy éppen egy lányt kergetnek végig az előszobában. Már csak pár lépésre van tőlem, mikor megbotlik saját lábaiban, ezzel egy kis előnyt adva. Hova mehetnék egyáltalán? A lábam le az előszobába vezet, majd balra, az egyetlen olyan helyre, amit ismerek ebben a nyomorult szövetségi házban.

"Harry!! Harry, kérlek nyisd ki az ajtót!" Kiabálok és egyik kézzel az ajtón dörömbölök, míg a másikkal a zárat próbálom kinyitni.
"Harry!" Üvöltöm újra és az ajtó kivágódik. Nem tudom mi vezetett rá arra, hogy annyi hely közül pont az ő szobájához jöjjek, de inkább elviselem Harry szóbeli sértéseit, mint hogy az a részeg srác próbálkozzon nálam bármikor.

"Tess?" Kérdezi Harry, elég zavartan. A szemét dörzsölgeti a kezével. Egyedül egy fekete boxer alsó van rajta, és a haja is összevissza áll. Milyen ironikus, jobban meglep az, hogy mennyire jól néz ki, min az, hogy először hívott Tessnek, Theresa helyett.
"Harry, kérlek bejöhetek? Ez a srác.." Mondom és a hátam mögé nézek. Harry ellép mellettem és kinéz az előszobába. Észreveszi a részeg srácot, mire az ijesztő zaklató megriad. Mielőtt elfordul, vet rám még egy pillantást és visszasétál az előszobába. Mi a fene volt ez?

"Ismered?" A hangom remeg és halk.

"Ja,befelé." Mondja és betol a kezével a szobájába. Önkénytelenül is az izmait bámulom, ahogy a tetkói alatt mozognak, amint visszasétál az ágyához. A hátán egyáltalán nincsenek tetoválások, ezt elég érdekesnek találom, mivel a mellkasa, karjai és hasa is tele vannak vele.

Ismét megdörzsöli a szemét. "Jól vagy?" Hangja most rekedtesebb, mint valaha, mivel éppen csak most kelt föl.

"Aha...Sajnálom, hogy idejöttem és felébresztettelek." Miért kérek Harrytől bocsánatot? Neki kéne bocsánatot kérnie tőlem, de éppen hogy megmentett a zaklatómtól.

Harry kezeivel beletúr kusza hajába, majd sóhajt egyet. "Ne aggódj emiatt. Hozzád nyúlt?" Kérdezi. Minden szarkazmus és humor nélkül.

"Nem, bár megpróbálta. Eléggé hülye voltam, hogy bezártam magam egy szobába egy részeg idegennel, úgyhogy azt hiszem ez az én hibám." A gondolattól, hogy hozzám ér sírhatnékom támad, újra. Miért vagyok ennyire érzékeny minden alkalommal, amikor itt vagyok?

"Nem a te hibád, hogy ezt tette. Nem vagy hozzászokva az efféle..szituációkhoz." Hangja kedves és a teljes ellentéte a szokásosnak. Átsétálok a szobán az ágyához, csöndesen engedélyt kérve tőle. Kezével megveregeti az ágyat és én kezemmel az ölemben leülök rá.

"Nem áll szándékomban, hogy megszokjam. Ez tényleg az utolsó alkalom, hogy ide jövök, vagy bármilyen más buliba. Nem is tudom miért próbáltam meg egyáltalán. És az a srác..ő csak annyira.."

"Ne sírj, Tess." Suttogja Harry. Eddig nem is vettem észre. A kezét emeli és próbálom leküzdeni, hogy arrébb húzódjak. Mit csinál? Hüvelykujjával letörli a könnyet, mielőtt az végigfolyna az arcomon. Ajkaim meglepetten szétnyílnak a gyengéd érintésétől. Ki ez a srác és hol van az arrogáns, undok Harry? Felpillantva zöld szemeibe ütközöm, a pupillái pedig kitágultak.
"Eddig nem is vettem észre, milyen szürkék is a szemeid." Mondja oly gyengéden, hogy közelebb hajolok azért, hogy halljam. A keze még mindig az arcomon van, és a fejem kavarog. Fogai közé veszi ajak piercingjét, félig az alsó ajkát is beharapva ezzel. Harry elveszi arcomról a kezét és én még egyszer az ajkaira nézek. A józan eszem és a hormonjaim szinte harcolnak egymással, de a józan eszem veszít, ezzel az ajkaimat az övére tapasztom, ezzel teljesen ledöbbentve őt.