After Harry Styles Fanfiction Hun

14. Rész

Végre péntek van, és az első fősulis hetemnek is mindjárt vége.Elégedett vagyok azzal, ahogyan ez a hét lezajlott, ma estére viszont félreteszem a tanulást és filmkölcsönzést tervezek, mivel Steph valószínűleg egy buliban lesz. Eléggé megkönnyíti a helyzetemet, hogy az összes órámról megvan a tanmenet, így jóval előre feltudok rá készülni. Fogom a táskám és korán elindulok, hogy megálljak egy kávéra, amivel extra löketet adok a napnak.

" Tessa, igaz?" Egy lány hang szólal meg mögöttem, amíg a sorban várakozom.Megfordulva a buliról, a rózsaszín hajú lánnyal találom szembe magam. Molly, azt hiszem Steph így hívta őt.

"Ja." Válaszolok, majd visszafordulok.

"Jössz a ma esti bulira?" Kérdezi. Sóhajtok, majd ismét megfordulok, és a fejemet rázom. "Pedig kéne, elég király lesz." Mondja, miközben mosolyog. Vékony ujjaival végigsimít egy hatalmas kusza tetkón, az alsókarján.

"Milyen kár, pedig tudom, hogy Zayn látni akart téged." Mondja, és nekem muszáj nevetnem. "Mi van? Zayn tegnap végig rólad beszélt."

"Képzelem...de még ha így is volt, nekem barátom van." Magyarázom, amitől neki még nagyobb mosolyra görbül a szája.

"Milyen kár,dupla randizhattunk volna." Vigyorog, és hál' istennek a rendelésem készen van. Túl gyorsan kapok a pohár után, így a kávé egy kicsit kilöttyen, megégetve a kezemet. Az orrom alatt szitkozódok, majd kisétálok. Dupla randi, mégis kivel? Ő és Harry, természetesen. Fúj, Zayn kedves volt meg minden, de Noah számomra minden. Nem beszéltünk valami sokat ezen a héten, de ez csak a zsúfolt órarendem miatt van. Küldök is neki egy gyors üzenetet, amiben leírom, hogy hiányzik, majd a tanterem felé indulok.

A nap eddig remekül telt.  Liammel a könyvesboltnál találkozunk, hogy együtt mehessünk be irodalomra. A téglafalnak támaszkodik, mikor odaérek, majd egy hatalmas mosollyal üdvözöl.

"Ma fél órával előbb elmegyek az óráról, mivel hazarepülök a hétvégére." Meséli.

"Ez remek." Mondom, talán valamikor nekem is haza kéne mennem hétvégére. Anyám háza csak két órányira van innen, de még mindig nem vettem kocsit, úgyhogy ez várat magára.

Ahogy Liam ígérte, úgy el is ment harminc perccel az óra vége előtt, és hirtelen leesik, hogy Harry mellettem ül. A fősulin oda ülhetünk,ahova csak akarunk, akár minden nap egy másik székbe, de Harry mindig mellém ül le, az első sorba. Tudom, hogy csak azért csinálja, hogy engem idegesítsen, de egész héten sikerült figyelmen kívül hagynom.

"A hetet Jane Austen, Büszkeség és Balítélet c. könyvének megvitatásával fogjuk kezdeni." Jelenti be Hill professzor az óra végén. Nem tudom eltakarni óriási mosolyom, azt a novellát legalább tízszer olvastam. Az egyik kedvencem.

"Hadd találjam ki, oda vagy Mr. Darcyért." Gúnyolódik Harry, mikor kifelé sétálok.

"Valójában igen, szeretem." Elérjük az útkereszteződést, majd mindkét irányba körülnézek, mielőtt átkelnék az úton.

"Hát persze, hogy szereted." Nevetve jön utánam.

"Biztos vagyok abban, hogy képtelen vagy megérteni Mr. Darcy vonzerejét." Gondolatban arra a hatalmas novella gyűjteményre gondolok, ami Harry szobájában voltak. Azok nem lehetnek az övéi, vagy mégis?

"Egy goromba és kibírhatatlan hapsi egy romantikus hősnek beállítva? Nevetséges. Ha Elizabethnek egy csepp esze lett volna, meg mondta volna neki, hogy húzzon a francba."

Nevetnem kell a szóhasználat, de letakarom a számat, hogy leállítsam magam. Igazából nagyon is élvezem vele a heccelődést, de ez csak egy kis ideig tartana el, percekig, ha szerencsém van, egészen addig, amíg hozzám nem vág valami bántó megjegyzést. Gödröcskés mosoly villan fel az arcán, és nem tudok mit tenni, csodálni kezdem a külsejét. A piercingekkel, meg mindennel.

"Tehát egyetértesz, hogy Elizabeth egy idióta?" Húzza fel a szemöldökét.

"Nem, ő az egyik legerősebb, és legösszetettebb karakter, akiről valaha írtak." Védekezem. Erre ő újra nevetni kezd, és én is csatlakozom hozzá. Valami átsuhan a tekintetén, mire abbahagyja a nevetést.

"Később találkozunk Theresa." Mondja, majd sarkon fordul.Mi ütött belé? Mielőtt nekiállhatnék analizálni a viselkedését, megcsörren a telefonom. Noah az. Egy furcsa bűntudatos érzés tör rám, amikor felveszem.

"Hello Tess, épp vissza akartam írni, de gondoltam akkor már fel is hívhatlak." Noah hangja ziláltnak tűnik.

"Mit csinálsz? Elfoglaltnak tűnsz."

"Nem, csak találkozom néhány haverral a grillben." Magyarázza.

"Oké, akkor nem tartalak föl. Annyira örülök, hogy péntek van. Jól jön a hétvége."

"Megint elmész egy buliba? Az anyukád még mindig csalódott." Miért említette meg anyámnak? Imádom, hogy ilyen közel állnak anyámmal, de néha az, hogy randizok vele, olyan mintha lenne egy idegesítő kisöcsém, aki folyamatosan beárul. Most éppen egy testvérhez hasonlítottam őt? Hosszú hét volt ez.

"Nem, nem megyek bulizni. Hiányzol."

"Te is hiányzol, Tess. Nagyon. Hívj fel később, oké?"

Rábólintottam, majd egy "Szeretlek"-kel elköszöntünk egymástól, és letettük.

Amikor visszaérek a szobába, Steph már a bulira készülődik, feltételezem ez is Harrynél lesz. Bejelentkezem a Netflix-re, majd a filmek között keresgélve próbálok dönteni, melyiket nézzem meg ma.

"Olyan jó lenne, ha jönnél, ígérem ezúttal nem maradunk. Csak gyere egy kis időre. Filmet nézni egyedül, ebben a kis szobában, olyan szánalmasan hangzik!" Nyafog, mire nevetni kezdek. Folytatja a könyörgést, míg a haját igazgatja, és három különböző ruhába bújik bele.Végül egy kis fehér ruha mellett dönt, ami elég keveset hagy a fantáziára. Be kell ismernem a fehér szín meglehetősen jól mutat a világos vörös hajához. Irigylem a magabiztosságát. Tudom, hogy megfelelő testalkatom van,kellő domborulatokkal, de egyszerűen nem érzem olyan magam olyan kényelmesen a bőrömben, ahogyan ő. Inkább nagyobb méretű ruhákkal eltakarom hatalmas melleimet, míg ő próbálja felhívni rá a lehető legjobban a figyelmet.

"Tudom, én csak...ajj! Mi a fene?" Üvöltöm a laptopom képernyőjére, ami most már teljesen fekete. Próbálom ki-és bekapcsolni, de csak fekete marad.

"Ez egy jel, hogy el kell jönnöd. A laptopom Niall szobájában van, úgyhogy nem tudod használni." Vigyorog és újra összeborzolja a haját. Tényleg nem akarok itt ülni egyedül úgy, hogy semmit sem csinálok vagy nézek.

"Rendben, de eljövünk éjfél előtt." Morgok, mire fel-és le ugrálni kezd, összeütve a két kezét.