Szellem a palackban

Első fejezet

Ha még mindig ugyanabba a gimibe járnék, ahová két éve, biztosan titkoltam volna, hogy ennyire várom a szeptembert. 

A nyár borzasztó gyorsan elszaladt, és kicsit - na jó, igazából homlokegyenest- másképp alakult, mint ahogy elképzeltem. Volt benne jó is, rossz is, de, azt hiszem, a mérleg nyelve inkább a rossz felé billent.

Az első hét, amit otthon töltöttem, fantasztikus volt. Kicsit szégyelltem magam, hogy tizenhét évre volt szükségem ahhoz, hogy jobban megismerjem a testvéreimet, illetve, hogy egyáltalán motivációm legyen erre. Kiderült, hogy sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mint gondoltuk, és hirtelenjében két legjobb barátnővel gazdagabb lettem. Nagyon jó érzés volt tudni, hogy van egy nővérem, akire számíthatok, aki idősebbként bármiben tud tanácsot adni, és egyengetni próbálja magánéletem rögös útjait, és egy húgom, aki felnéz rám, és kikéri a véleményemet, nagyjából mindenről. Egyszer beszaladt a szobámba két pólóval, és megkérdezte, melyiket vegye fel, pedig csak a városba készültünk fagyizni. Ez azonban többet jelentett nekem bárminél. Természetesen a szüleink is nagyon örültek neki, hogy a kis kakukkfióka végre megtalálta a helyét a családban. Szükségem volt erre az évre Londonban ahhoz, hogy rájöjjek, ki is vagyok valójában, és mit is akarok pontosan. Voltak persze elképzeléseim, és harcoltam értük, de a kis csatáim közel sem voltak olyan sikeresek, mint azok, amiket tavaly szeptember óta vívok folyamatosan. Mert már konkrétumok lebegnek a szemem előtt. Bekerülni egy társulatba, és addig táncolni, amíg lábra tudok állni.

A július csodálatosnak ígérkezett. Egy teljes hónap, körbeutazva a világot Benett Carson-nal? Még szép, hogy igen! Nagyon meglepett anya és apa engedékenysége, amikor beleegyeztek, hogy a barátommal tartsak a meccseire, de inkább nem tudakoltam meg a döntésük okát, egyszerűen csak élveztem. 

Eleinte tényleg klappolt minden, aztán egyre kevesebb időnk jutott egymásra, és Benett egyre fáradtabb volt a mérkőzések között. Napi egy-két edzésük volt, komolyabb tétmeccsek előtt még négyre is felugrott ez a szám. A köztes időket előszeretettel töltötte a csapattársaival, amiért egyáltalán nem hibáztattam, elvégre, ők a barátai, és fontos a csapatszellem, vagy mi. 

Kanadában végül nem jött össze a szülőkkel való találkozás, mert a két napot, amit mi ott töltöttünk, Benett szülei valahol vidéken. Bár azt mondta, hogy jól van, és nem érdekli a dolog, meg hogy már megszokta, láttam rajta, hogy megviseli a szülei viselkedése. Szerettem volna segíteni rajta, és jól leüvölteni az anyukáját meg az apukáját, amiért ennyire magasról tojnak az egyetlen fiuk fejére, tudtam, hogy ehhez nincs jogom. Nem szabad beleszólnom az életükbe, de a véleményem azért megvan. 

Szóval, épp Franciaországban állomásoztunk, néhány kilométerre Marseille-től, amikor elegem lett. Hetek teltek el az utolsó közös esténk óta, legtöbbször késő este esett be a hotelszobákba, általában némi alkoholos befolyásoltság alatt, mindig túl fáradt volt a közös programokhoz, vagy akár egy beszélgetéshez is, és igazából csak az éjszakákat töltöttük együtt. Mármint, egymás mellett alva. 

Szexről nem volt szó.

Ja, szó nem volt róla, ment az magától is. Nos, igen, utólag visszagondolva borzasztó elhamarkodottan döntöttem. Ha volt valami jó júliusban, akkor az az volt, hogy bebizonyosodott, Benett Carson tényleg szeret engem. Talán kissé háttérbe szorított a szezon miatt, de amikor olyan helyzetbe kerültünk, legalább hetvenszer megkérdezte, hogy biztosan akarom-e, és ha szólok neki, leáll. Nem szóltam. Nem is akartam. És most sem bánom. Egyszerűen csak az jár a fejemben, hogy mennyire spontán történt az egész, és ha kicsit jobban átgondolok néhány dolgot, talán több érvet tudtam volna felsorakoztatni a "pro" oszlopba. De nem csinálnám vissza, semmi esetre sem. Az az este volt a legjobb az egész nyár alatt.