Szellem a palackban

Kilencedik fejezet

- Egy-két-há, egy-két-há, gyerünk, gyerünk! - tapsolt kettőt Miss Schwartz. Nagy levegőt vettem, és spiccbe álltam. Brandon a derekam felé nyúlt, én azonban elhátráltam tőle. Nem bírom, ha hozzámér. A párom lesajnálóan csóválta a fejét, én viszont folytattam a koreográfiát ott, ahol abbahagytam a tanárnő közbeszólása előtt. Kitáncoltam Brandon hatásköréből, hogy csatlakozzak a színpad közepén összegyűlt lánykörhöz. Amikor összekapaszkodtam Celine-nel és Sophia-val, megcsináltunk mindannyian egy arabeszket, és visszapiruetteztünk a partnerünkhöz. Mindenki összekapaszkodott a társával, hogy belekezdjenek a koreográfia lezárásaként funkcionáló allegróba, én azonban nem voltam hajlandó hozzáérni Brandon-hoz. Mindenki táncolt, a zene is jóval gyorsabb lett, egyedül mi álltunk egymással szemben, mint két idegen. Brandon felém nyúlt, de összefontam magam előtt a karjaimat.

- Milli, úgy viselkedsz, mint egy megsértett kilencéves! - forgatta a szemeit Brandon. - Nem a kezedet kérem meg, csak fejezzük be a koreográfiát, és mindketten elmehetünk ebédelni! - nyúlt felém ismét.

- Milli, fogd meg a szaros kezét, és táncolj vele! - utasított Celine, amikor a koreográfia miatt a közelembe került. A hangja szigorú volt, ám eszem ágában sem volt szót fogadni neki. A zene hirtelen elhallgatott, és az osztálytársaim is abbahagyták a táncolást. Miss Schwartz cipőkopogása volt az egyetlen zaj a teremben. Összerezzentem, amikor mellettünk torpant meg.

- Beavatna, Miss Larson, hogy miért nem a koreográfiával van elfoglalva? - vágta csípőre a kezeit a tanárnő. 

- Nem táncolok vele. - böktem Brandon felé, aki nagyot sóhajtva a plafon felé emelte a tekintetét. A teremben tartózkodó hat lányból öt azonnal felkiáltott, hogy "majd én!". Én voltam a hatodik. - Remek! - mutattam a többiek felé. - Párt cserélek valakivel! - Miss Schwartz azonnal a fejét rázta.

- Nem. Mr. White és maga együtt fognak táncolni a Végzősök Gáláján. Ha még egyszer meglátom, hogy nem azt teszi, amit elvárok magától az órámon, felfüggesztetem. - fenyegetőzött. Volt már rá példa, de mindegy. Brandon öntelt vigyorra húzta bosszantóan tökéletes száját, és felém nyújtotta a kezét. Nem volt választásom.

Mint később kiderült, a Végzősök Gálája hatalmas hagyomány a Nemzeti Sportakadémián. Ekkor minden szak ünnepélyes bemutatót rendez, amit a szülők és a tanárok is végignéznek, olyan szakemberekkel karöltve, akik kiválogatják a suli legígéretesebb tanulóit, és az érettségi előtt szerződtetik őket. Szóval, olyan ez, mint valami verseny, csak a helyezések helyett szerződés a tét. Nem csoda, hogy minden táncos addig gyakorol, amíg a lábujja ki nem véresedik-sőt, a legtöbben még azután is-, az úszóknak hártya nőtt az ujjaik között, a tornászoknak tapadásgátló porréteg alakult  ki a tenyerükön. Én is jól akartam teljesíteni, szerződést akartam kapni, de egyszerűen rázott a hideg a gondolattól, hogy Brandon oldalán kellene végigcsinálnom ezt. Természetesen hibás voltam a kapcsolatunk zátonyra futásában, hiszen őrült nagy butaság volt őt megkérni, hogy feküdjön le velem, de azt már határozottan ő cseszte el, hogy hazudott a tesómnak. Claire azóta sem veszi fel nekem a telefont, Rosie pedig írt egy sms-t, hogy beszélnünk kell, de nem jutott rá időm, amiért azóta is ostorozom magam. Eldöntöttem hát, hogy tanítás után felhívom a nővéremet, és találkozót kérek tőle. 

Celine elment ebédelni, Maggie-nek pedig edzése volt, úgyhogy egyedül sétáltam fel a szobánkhoz. A telefonomon közben kikerestem Rosie számát, és rányomtam a hívásra, a telefon azonban megállt félúton a fülemhez, mert megpillantottam, hogy támasztja valaki a falat a szobánkkal szemben. Olyasvalaki, akivel a legkevésbé sem szeretnék találkozni. A viselkedésem talán gyerekes, lehet, hogy még szánalmas is, de egyszerűen nem fűlik a fogam hozzá, hogy szóba elegyedjek valakivel, aki miatt a testvéreim megutáltak. Brandon unottan nézegette a cipőjét, amikor odaértem. Előkerestem a szobakulcsot, és úgy tettem, mintha észre sem vettem volna, hogy ott ácsorog.