Szellem a palackban

Tizenkettedik fejezet

- Ha így forogsz, az életben nem tudlak elkapni. - motyogta Brandon. Alig értettem, mivel a zene kábé tizennyolc hangfalból szólt egyszerre. 

- Így tanultuk, nem tehetek róla, hogy balfasz vagy. - válaszoltam neki halkan. Brandon megeresztett egy grimaszt, majd eleresztette a derekamat, hogy megcsinálhassam a közös sautté-t a többi lánnyal. A körből kipiruettezve érkeztem vissza a kiindulási helyemre, ahol Brandon-nak azonnal meg kellett volna tartania a következő lépés miatt. De elkésett. Nem tartott meg. Kibicsaklott a bokám, és a fekete padlóra zuhantam. 

- Zene leáll! - kiáltotta el magát Miss Schwartz. A táncosok azonnal körém álltak, Celine le is guggolt mellém.

- Te idióta! - üvöltött rá Brandon-ra, miközben megfogta a kezemet, és felhúzott. - Fáj? Nagyon megütötted? - érdeklődött Celine, jóval nyugodtabb hangszínen. Miss Schwartz ekkorra ért fel a színpadra, így nem volt időm megnyugtatni a barátnőmet, hogy minden rendben. 

- Larson, tud spiccelni? - vágta csípőre a kezeit a tanárnő. Eleresztettem Celine kezét, és spiccbe álltam. A szokásos kellemetlenségen kívül, amit már megszoktam, tompa fájdalom hasított a bokámba, de nem volt olyan mértékű, hogy ne tudtam volna folytatni a próbát. Miss Schwartz biccentett egyet, majd Brandon felé fordult, és dühösen kiabált rá. - White, maga nem gyakorolta eleget a koreográfiát? Ez nem közmunkaprogram, az isten szerelmére! - háborgott a tanárnő, majd levonult a színpadról. - Kezdő pozíció! - rikkantotta, mire mindenki elfoglalta a helyét. 

- Sajnálom. - suttogta Brandon, amikor odaálltam elé. Nem válaszoltam semmit, mert a zene elindult. Soha nem bántam meg még ennyire a korábbi tetteimet, mint most. Ha tavaly nem pattogok annyit, még mindig Josh lenne a partnerem, és attól sem kellene tartanom, hogy elveszítem Celine-t. Néha nem ártana végiggondolni a következményeket, mielőtt cselekszünk. 

- Hallom, eltaknyoltál. - nyitott be Josh jókedvűen a szobánkba, kopogás nélkül. Bár tudtam, hogy hamarosan érkezik, írt egy sms-t, amikor belépett az épületbe. Celine épp a zuhany alatt áztatta magát, már vagy egy órája. A legjobb barátom levágta magát Celine ágyára, és az ölébe vette a szobatársam kispárnáját. Ha erről Celine tudna, Josh elbúcsúzhatna a férfiasságától. 

- Az az idióta nem tartott meg. - forgattam a szememet. Becsuktam a törikönyvemet, és félredobtam. Amúgy sem kötött le túlságosan a gazdasági világválság. Josh elképedve meredt rám.

- Brandon miatt estél el? - bólintottam, mire Josh arca dühössé vált. - Hogy lehet ekkora balfasz? Nagyon megütötted magad? - kérdezte. 

- Dehogy. - ráztam a fejem. - Nem volt kellemes, de túlélem. - legyintettem. - Nem értem, miért nem tudja megjegyezni, hogy pontosan akkor kell nyúlnia értem, amikor elindulok kifelé a körből. - ráztam a fejemet. Hirtelen elállt a fürdőben a vízcsobogás, úgyhogy Josh elhajította Celine kispárnáját, és átvágódott az én ágyamra. Pechemre épp úgy sikerült becsapódnia, hogy gyomorszájon könyökölt, amitől felnyögtem. Josh kuncogni kezdett. 

- Bocsi. - suttogta. Celine egy szál törölközőben rontott ki a mosdóból, fején egy turbánnal, szintén törölközőből, amibe a vizes haját csavarta. Az elé táruló látványtól lefékezett. Én félig-meddig hanyatt, félig-meddig ülő pozícióban feküdtem az ágyamon, Josh pedig rajtam hasalt, méghozzá úgy, hogy a könyöke a gyomromnál volt. 

- Te már megint itt vagy? - fintorgott Celine. Josh hátrafordult, és angyalian elmosolyodott. 

- Nem kell már sokáig elviselned. - Celine kinyitotta a szekrényét, és kikapott belőle egy pólót, meg egy jóganadrágot. - Bár, azon gondolkodtam, hogy a nyáron ellátogatok egy hónapra Olaszországba... - vigyorgott Josh. Celine a ruháit magához szorítva sietett vissza a fürdőbe, miközben válaszolt.