Szellem a palackban

Utószó

El sem hiszem, hogy elértem idáig. Olyan régen kezdtem már el ezt a történetet! Persze, tudom, ha sűrűbben hoznék részeket, hónapokkal, évekkel ezelőtt befejezhettem volna... De talán még jót is tett a sztorinak, hogy hagytam annyit érni magamban, ezt majd eldöntitek ti :) 

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki akár egy sort is elolvasott belőle, és továbblépett azzal, hogy "ez gagyi", vagy olvasta, és azt gondolta, hogy "ez jó", vagy aki olvasta, csillagozott, és azt gondolta, hogy "ez jó", vagy olvasta, csillagozott, de mégis azt gondolta, hogy "ez gagyi", aki olvasta, csillagozott, kommentelt, és közben azt gondolta, hogy "ez jó", vagy aki olvasta, csillagozott és kommentelt is, mégis azt gondolta, hogy "ez gagyi"... Vagyis tényleg mindenkinek. :) Rengeteget jelentenek nekem azok a kis számok a fejezeteknél, óriási inspirációt és kitartást köszönhetek nektek, amiért sosem lehetek elég hálás. Szóval nagyon köszönöm! <3 Úgy motiváltok engem, ahogy senki és semmi más. 

Néhány hónapja még azt gondoltam, Milli története kifújt, nincs tovább, valahogy lezárom, és elengedem az egészet úgy, ahogy van. Csakhogy aztán jött a vizsgaidőszak, az agytekervényeim beindultak, és hát természetesen olyankor MINDEN érdekesebb, mint a tanulás, így akaratlanul is elkezdtem gondolkodni ezen a sztorin. Mindez olyannyira jól sikerült, hogy már meg is írtam a folytatás első fejezetét, amit Bármi áron címen elérhettek :) 

Összességében tehát ez nem egy könnyes, végső búcsú. Eltekintve attól, aki ezzel lezártnak tekinti Milli-ék történetét. Ők ne olvassanak tovább, semmiképp sem akarok csalódást okozni senkinek. 

Remélem, a többség azért átpártol a harmadik részhez is, és ugyanolyan nyitott szívvel fogadjátok, mint az első két történetet :) 

Minden esetre, mindenkinek nagyon szépen köszönök mindent, tényleg fantasztikusak vagytok! 

Millió puszi 

Luca