Szellem a palackban

Ötödik fejezet

- Ne felejtsék, ez az év már nem kizárólag a táncolásról szól! Le kell érettségizniük, könyörgöm, tanuljanak egy kicsit! - szegény matektanárnő tehetetlenül temette a tenyerébe az arcát, amikor kicsöngőkor mindenki kivonult a teremből, se szó, se beszéd. Celine és én maradtunk utoljára, mert én kicsit lemaradtam óra közben, és gyorsan befejeztem a feladat másolását a tábláról.

- Őrület. - forgatta a szemét a barátnőm, amíg rám várt. - 3 évig egyáltalán nem érdekelték a tanárainkat, hogy mi a francot csinálunk, most meg hirtelen elvárják tőlünk, hogy függvényeket meg logaritmusokat elemezzünk.

- A logaritmust nem kell elemezni. - böktem a tollammal az ominózus feladat felé. Celine rám öltötte a nyelvét, és sarkon fordult, jelezve, hogy magamra hagy, amennyiben nem iparkodom. Gyorsan összecsuktam a füzetemet, és a táskámba hajítottam, majd követtem a szobatársamat a folyosóra. Még a táskám cipzárjával bajlódtam, így nem nagyon figyeltem előre. A következő emlékképem az, hogy erősen nekicsapódok Celine hátának, és az orrom belenyomódik a gerincébe. Felszisszentem, és pont levegőt vettem, hogy számon kérjem őt a hirtelen fékezése miatt, amikor léptem egyet oldalra, és megláttam, ami miatt satut nyomott. A folyosó túlsó oldalán ott támasztotta a falat Benett Carson. Az akadémia pólóját viselte egy egyszerű, fekete melegítőnadrággal. 

- Szerintem hozzád jött. - súgta oda nekem Celine.

- Tényleg? - tekintetem találkozott Benett-ével. A barátom óvatosan elmosolyodott, és ellökte magát a faltól. - Ugyan miből gondolod? - mielőtt Celine reagálhatott volna kissé szarkasztikus megnyilvánulásomra, kikerültem őt, és odaléptem Benett elé. - Szia. - magamra varázsoltam a leghihetőbb mosolyomat.

- Szia.

- Hogyhogy itt vagy? - fordultam körbe. - Azt hittem, csak jövő héten jössz vissza Londonba. - értetlenkedtem. Elvileg a világkupa sorozat idei meccsei csak hat nap múlva érnek véget, így nem volt logikus, hogy Benett itt van, Londonban.

- Kikaptunk Magyarországtól, kiestünk. - vont vállat. Mintha a legkevésbé sem rázta volna meg, hogy gyakorlatilag veszítettek.

- Sajnálom. - mondtam őszintén. 

- Megesik. - legyintett. - Ellenük ráadásul maximum gólt lehet szerezni, nyerni nem nagyon. - nevette el magát. Hát jó. - Mit tervezel délutánra? - tért gyorsan a lényegre.

- Szabad vagyok. - feleltem.

- Már nem. - vigyorodott el. Oké, hát ezt megbeszéltük. - Két londoni csapatnak lesz mérkőzése, és tiszteletjegyet kaptam. Kettőt. Szeretném, ha eljönnél velem. - pillanat. Csak egyetlen pillanat. Benett azt akarja, hogy vízilabda-meccsre menjek vele? Azok után, ami a nyáron történt? Nem volt neki elég világos, hogy többek között az volt az egyik problémám, hogy belerángatott a saját világába, ahol nem éreztem jól magam? Ami közel sem olyan, mint az enyém? Észrevehette, hogy kissé lesápadtam, mert a kezem után nyúlt. - Mondd csak, ha nincs kedved. Megértem, tényleg. Kitalálunk valamit. - közelebb lépett hozzám, és magához ölelt. A magasságkülönbség elég aggasztó volt, én ugyanis nagyjából a válla alsó vonaláig értem, így amikor magához húzott, leginkább a szegycsontját leshettem meg közelebbről. Átkaroltam a derekát, és beszívtam az illatát. Szerettem Benett-et. Tényleg. Nem mentem volna bele a kapcsolatba, nem mutattam volna be a szüleinknek, nem töltöttem volna vele a karácsonyt, és legfőképpen, nem feküdtem volna le vele, ha nem így lenne. De mindig eljön egy bizonyos pont. Egy olyan gát, amit ketten építettek meg, és amibe mindketten belehalhatnak. Nem akartam szakítani vele, nem akartam kevesebb időt vele tölteni, mégis megrémisztett, hogy az időszak, amikor nem volt velem, nem a kínzó fájdalomról és hiányról szólt. Nélküle is boldogultam, és éltem az életemet. Persze, az a normális, ha a párod csak egy része az életednek, nem pedig az egész, de valamelyest nagyobb darabkát szeretnék szánni a pasimnak az életemből, még akkor is, ha csak egy szánalmas kis katyvasz az egész. Felemeltem a fejem, és megcsókoltam Benett-et, teljesen megfeledkezve arról, hogy hol vagyunk. Az akadémia folyosója nem az a hely, ahol a titkok titkok is maradnak.