Hit "Befejezett"

First Hit

Sziasztok! ^^
Nos, tudom hogy az első sztorimat nem fejeztem be, de termèszetessen azzal párhuzamosan fogom csinálni ezt.
Ez a sztori egy JiKook(Jimin x Jungkook), szóval yaoi.
Az egyik barátnőmmel alkottam meg ezt a sztorit, szóval mind Jimin szemszögèből, mind a maknae szemszögèből folyni fog a sztori :)
Jó olvasást hozzá ^^

Jungkook POV
Kèt èv. Kèt ève, hogy a BigHit-nèl vagyok ès a BTS-be ènekelek. Ezalatt a kevèsnek tűnő idő alatt sok minden törtènt velem ès a bandával. Rettentően sokat fejlődtünk a debütálás óta, ezt a sikeressègünk is alátámasztaj.
Most is egy koncert előtt vagyunk. Körülöttünk hatalmas nyüzsgès, a noonák oda-oda szaladgálnak valamelyik taghoz ès arcukon babrálnak valamit. Kezdenek idegesíteni... Nem tudom minek ekkora felhajtás egy egyszerű fellèpès miatt. Okè tudom... Mióta megjelnt az új albumumunk, ez az első fellèpèsünk, de rajtunk semmi nyoma nincs az izgalomnak. Ez is olyan mint a többi fellèpès, csak a zene ès a koreográfia más. Láttam ahogy Jimin nèha-nèha rámles, gondolom hogy ellenőrizze jól vagyok-e, így egy bátorító mosolyt küldtem felè.
-Öt perc ès kezdès!-hallottam menedzserünk kiabálását.-Aztán mindent bele fiúk!-trappolt oda hozzánk. Látszott rajta, hogy most sokkal több feszültsèg van rajta, mint az eddigi koncerteken(kivève az első fellèpèsünket).
-Rendben hyung.-válaszoltunk egyszerre, majd megcsináltuk a már jól megszokott "Fighting!" kiáltásunkat ès felindultunk a lèpcsőn, ami egyenesen a színpadra vezetett. Mèg felsem èrtünk, de már hallottuk az A.R.M.Y.-k sikítását, ahogy vagy a banda vagy valamelyik tag nevèt ordítják. Imádtam ezt a pillanatot. Mindig megnyugtatott, hogy rájuk bármikor számíthatunk, mert ők mindig velünk voltak. Elfoglaltuk a Run táncához megfelelő helyünket, mire a fènyek kigyúltak ès rákezdtünk a már megszokott dalra. Eleinte minden jól alakult ès tán nem is lett volna gond, ha odafigyelek...ha nem bambulok el. Hisz így nekimentem legidősebb hyungomnak, mire èn elestem ő meg csak furcsán ès aggódoan nèzett rám, majd felsegített.
-Sajnálom.-mondtam gyorsan majd visszaálltam a táncba. Láttam a tagok aggódását arcukon, de megnyugtattam őket egy lágy mosollyal. Talán Jimin volt az, akin a legjobban látszott, hogy most legszívesebben abbahagyná a koncertet, csakis azèrt, hogy megnèzze nem esett-e bajom. Termèszetesen jól voltam, csak nem igazán figyeltem oda, túlságosan biztos voltam a dolgomba. Koncert után persze körbevette a hyungjaim ès megkönnyebülve sóhajtottak fel, amikor látták, tènyleg nincs bajom. Mindenki boldog volt kivève egy valaki...a menedzsert. Kidülledt erekkel jött oda hozzám ès se szó, se beszèd megütött(nem gyengèn). Ez volt az első alkalom hogy megütött, sőt hogy kezet emelt rám(vagy bárki másra a bandából). Lehorgasztott fejjel álltam akkor is, amikor ő ingerültem felsóhajtott ès távozott köreinkből. Csak szemem sarkából láttam, hogy Jimin minden izma befeszül ès a fèrfi után akar indulni, viszont Nam lefogja ès valamit súg neki. Lassan szálingóznak el mellettem a tagok, hozzám-hozzám èrve, csak Jimin marad ott, aki először rám se nèz, csak áll egy helyben mintha gondolkozna. Másodpercekig állhattunk mèg így, mikor egy hatalmassat sóhajtott, közelebb lèpett ès átölelt.
-Csak...rossz napja van.-suttogta fülembe, mire eltőrött bennem valami...az a bizonyos mècses. Jimin ingjènek hátulját markorlva zokogtam ès igazából az se èrdekelt hogy vannak körülöttünk. Csak ki kell magamból engednem azt a mèrhetetlen fájdalmat, ami bennem van.