Hit "Befejezett"

This is the end

Jungkook POV
Reggel vidáman másztam ki ágyamból. Tegnap Jiminnek sikerült annyira felvidítani, hogy mèg az sem szegte kedvem, hogy hamarossan újra a menedzser közelèbe kell lennem, a mai fotózás miatt. Mosolyogva lèptem ki a nappaliba, ahol csend honolt, csak egy halk csámcsogás zavarta meg az idilt. Csámcsogás? A nappaliban? Lassan a kanapèhoz sètáltam, ahonnan a hang származott, mire egy lágy mosoly telepedett arcomra. Jimin fèlig lelógva a kanapèról, aludt.
-Hyung.-böködtem meg óvatosan arcát.-Hyung, mièrt itt alszol?-csikiztem meg orrát, mire mocorogni kezdett.
-Jungkook...-motyogta, mire halkan felnevettem.
-Mond.-simítottam tincserie, mire apró mosoly jelent meg arcán.
-Hozz innom!-fordított nekem hátat, az egyik díszpárnát pedig a fejère húzta.
-Mivan?-nevettem fel ès megütöttem a vállát.-Bunkó vagy Park.-sójajtottam fel, de persze teljesítettem kèrèsèt ès a mellette lèvő asztalra helyeztem egy pohár őszibarack levet.-Hyung, ne aludj. Egy óra ès itt a menedzser ès szerintem nincs kedved a város másik oldalára futnod.-húztam le róla takaróját, miközben visszaindultam szobámba, hogy magamra kapjak valami èrtelmes ruhát, hisz ma nem csak a stúdióba megyünk próbálni. Ahogy kiválasztottam az ideális ruhákat, magamra kaptam őket ès mentem a fürdőbe, hogy egy natúr sminkket kenjek arcomra, illetve a hajamat is valamennyire be kellett állítanom. Termèszetesen nem vittem túlzásba, hisz a noonák majd rendberaknak a helyszínen.
Miután úgy ítèltem meg, hogy kèsz vagyok, kimentem a konyhába, ahol legnagyobb meglepetèsemre Jin nem főzőcskèzet. Mióta a banda együtt van, azóta Jin mimden reggel a konyhában volt ès a reggelit sütötte/főzte. Szomorlásan lèptem a hűtőhöz, amiből kivettem egy vaníliás pudingot ès a fiókból magamhoz vettem egy kiskanalat, amivel a számba kezdtem lapátolni az èdessèget.
-Van mèg?-mutatott a kezemben lèvő pohárra Tae, aki szerintem mostanában kelt fel, hisz nagyon dörzsölgette a szemèt.
-Van, de csak csokis.
-Ajj, azt nem szeretem. Nem ehetem meg a maradèkodat?-lèpett hozzám közelebb, biciszemekkel nèzve rám, mire vonakodva, de beadtam neki derekamat ès átadtam neki reggelimet.-Köszi Jungkookie.-ölelt magához, majd mohón falni kezdte a pudingot. Lágy mosollyal arcomon lèptem a hűtőhöz, amiből kivettem a V által nem kedvelt izesítèsű èdessèget, egy újabb kiskanalat ès enni kezdtem.
-Jin hyung?
-Ha jól tudom, akkor bement Nammal a stúdióba, hogy kiderítsèk mièrt kattant be a menedzser.-mondta miközben a pohárkája aljáról kapargatta ki a maradèkot.
-Ilyen korán?-vontam fel szemöldököm.
-Hát, álítólag a hyung nem az a korán kelő ember, így ilyenkor tudnak utána nyomozni.-vont vállat, majd egy szájhúzással vette tudomásul, hogy nincs több èdessège.-Na...-váltott hírtelen vidám hangulatba.-megyek öltözni.-vigyorgott, majd távozott a helyisègből, viszont szinte azonnal leváltotta őt Hopi hyung.
-Szèp reggelt! Menj arrèbb!-lökött kicsit arrèbb, hogy tudjon magának kávèt csinálni.-Hogy aludt a kis maknae?-mosolygott rám, miközben a kávèfőzővel babrált.
-Ajj, Hoseok.-forgattam meg szemeimet.-Nem vagyok már kisgyerek.-boxoltam vállon, mire felröhögött.
-Na, ne hevülj!-fordult felèm, hisz vègzett tevèkenysègèvel.-Mèg mindig idősebb vagyok nálad.-pöckölt homlokon, mire szúrós szemmel nèztem fel rá.
-Te mocs..-kezdtem bele, de ujját ajkaimra tette.
-Nem káromkodhat a kis maknae.-vigyorgott rám, bambán, mire fújtattam egyet ès hátatfordít a hyungomnak, kimentem a nappaliba. Szerencsère Jimin már összeszedte magát ès behurcolkodott a szobájába.
Fèl órával kèsöbb már mindenki az ajtó előtt állt, mèg a leader ès a legidősebb tag is, aki elmondták hogy mi nyomja menedzserünk szívèt, ami miatt átment agresszívba.
-A felesège lelèpett a kèt gyerekèvel. Ez körülbelül egy hónapja törtènt, azóta keresi őket.-dörzsölte meg halántèkát Nam.-Nem csoda, hogy ki van.
-Okè, ez tènyleg dúrva.-húzta el száját Jimin.-De mièrt Jungkookon tölti le a dühèt.
-Ezt mèg nem tudjuk, de próbálunk mindennek kideríteni.
-Mit próbáltok kideríteni?-hallottunk egy reszelős fèrfi hangot, mire egy emberkènt nèztünk az illetőre. A menedzser volt az. Nem tudjuk mikor èrt ide, hisz elèggè lesokkoltak minket a hallottak. Nem szóltunk semmit, csak beültünk az autóba, aminek halkan durozsolni kezdett motra ès lassan kigurúlt Szöul mèg gyèr reggeli forgalmába. Egèsz utunk csendbem telt, hisz nem igazán tudtuk mit mondhattunk volna, ami nem megy a menedzser èrzèseinek kárára. Unalmas utunk után kezdődhetett a felhajtást, ami minket kicsit sem izgat, hisz a noonák körbe lengnek minket, miközben mi húzzuk a lóbőrt. Vagyis a legtöbben. Èn viszont elvoltam foglalva a sajat fontos dolgaimmal, szóval a telefonommal. Persze Jimin se hagyot bèkèn. Valaki a kezèbe adott egy kamerát, amit vigyorogva nyomott a kèpembe, miközben hülye hangokat adott ki. Ilyenkor inkább hasonlít egy gyerekre, mint egy èrtelmes, felnőt fèrfira. Aztán szerencsère behívták a fotózására, így volt egy kis szabadidőm jatszani. De mint minden jó, ez is fèlbeszakadt, mikor Jimin visszatèrt ès Suga elvette a telefonomat, azzal a kijelentèssel, hogy foglalkozzak a mellettem ülö dinkával, mert már kezdi idegesíteni a hangja. Ígyhát, nem volt más választásom, csak az hogy beszèlgetni kezdtem Jiminnel ès a vègère, nem is bántam, hisz nagyon felvidított. Aztán mintha villám csapott volna keresztül a termen úgy romlott el minden, amikor èn következtem a fotózással. Először jól ment minden, de aztán...
-Jungkook! Ne a bal profilodat mutasd!-ordított a menedzser, mire bólintottam ès elfordítottam a fejem.-Ne a jobbat!-kiabált megint, így újra pózt váltottam.-Most mosolyogsz, vagy vicsorogsz?-tette fel ezt a kèrdèst ès mèg sok ehhez hasonlót, mire elszakadt bennem a cèrna. Ennek az embernek semmi se jó? Mindenbe beleköt? Mièrt èn? Mièrt nem a kutyája?
Sírva mentem ki a többiekhez, mire Jimin felpattant ès elèm sietett.
-Jungkook, mi a baj?-törölte le könnyeimet.
-Minden!-remegett meg ajkam.-Vège Jimin, nem megy tovább. Kilèpek!