Hit "Befejezett"

What do you mean?

Figyelmeztetès: +18!

Jungkook POV
Ahogy felèrtünk a már jól megszokott szobában, azonnal helyetfoglaltam az ágyon ès hyungom pedig mellettem.
-Köszönöm...-suttogta, mire rákaptam èrtetlen tekintetem.
-Mit?-vontam fel szemöldököm, mire felsóhajtott.
-Tudom hogy most nemigazán akarsz a közelünkbe lenni, engem viszont nem utasítottál vissza.-mosolyodott el halványan.
-Anyukádnak köszönheted. Ő mondta, hogy egyezzek bele. Amúgy most nem itt lennèl.-húztam el számat.
-Mindegy... Az a lènyeg, hogy nem utasítottál vissza.-karolta át vállam.
-Igazából... nekem kellene köszönetet mondanom.-hajtottam le a fejem.
-Mègis mièrt?
-Hogy mindig mellettem vagy. Tudom, most azt fogod mondani, hogy ezt bármelyik tag megtennè èrtem, de számomra ez akkor is sokat jelent. Ha te...ha ti nem vagytok akkor a debütálás után nem sokkal feladtam volna. Hisz így is elèg sokat szenvedtem.-haraptam be alsóajkam, mire èreztem hogy minden izma megfeszül. Nem mondott semmit, egy ideig meg se mozdult, aztán hírtelen eldöntött az ágyon ès átvette rajtam egyik lábát, ezzel teljesen maga alá szorított. Kezeimen is megtalálta a fogást ès a fejem fölötti párnába szorította azokat.
-Jimin mi...?-nem hagyta befejezni kèrdèsemet, mivel ajkaival enyèimre mart ès vadul tèpnè kezdte azokat. Sokkosan nèztem fel hyungomra, akinek arca nyugodt volt... Mikor elvált tőlem, hisz nem engedtem hogy utattörjön számba, kèrdő tekintetemmel bombáztam őt.
-Sajnálom Kookie...eddig bírtam.-suttogta, mire mèg mindig nem èrtettem semmit.-Szeretlek, már règ óta. Eddig elfolytottam ez èrzèseimet, de ennek most vège...nem bírom tovább.-mosolyodott el, majd újra lecsapott ajkaimra, ami a harapásai miatt szètnyílt, így könnyen átjutott számba nyelvèvel. Lassan kezdett tudatosulni bennem a dolog...teljesen ki van èhezve. Lehet hogy rám, de az is lehet hogy csak a szexre. Be kell vallanom, rám az utóbbi volt igaz. Hisz lánnyal nem voltam az emlúlt kèt èvben ès sokszor nem nyúltam magamhoz, így tán..kívántam. Ha nem is Jimint, de a kielègülèst igen, mègha egy fiútól is...
-Lazulj el...-zihálta ajkaimra, mire eddig befeszült izamaim elernyedtek, ezzel pedig egy morranást váltottam ki belőle ès újra ajkaimra cuppant, viszont most viszonoztam neki.
-Vedd ezt ajándèknak...-morogtam, mire elkuncogta magát ès benyúlva pólóm alá, felsőtestemre simított, mire halkan felsóhajtottam. Nem tudom mièrt, de valami azt sugalta, hogy nem most csinálja ezt először ès ez egy kicsit összezavart. Kik lehettek mèg ilyen helyzetben rajtam kívül? Ès hányan lehettek? Szerette őket Jimin, vagy csak a kielègülès hajtotta? Ès mi lesz, ha engem is csak kihasznál? Istenem, túl bonyolúlt ez az egèsz.
-Min gondolkozol?-suttogta fülembe, majd ráharapot fülcimpámra.
-S-semmin.-makogtam. Nagyon elbambulhattam, hisz időközben megszabadított pólómtól ès nadrágomtól. Istenem Jungkook, koncentrálj! Hisz itt a lehetősèg hogy vègre èlvezd az èletet, erre elrontod a hülyesègeiddel.
Jimin lassan csókokkal kezdte beborítani testemet, kezemet lassan elengedte így nyugodtam markolászhattam magam mellett a takarót.
-Ne izgulj. Vigyázni fogok rád...-hajolt újra fel hozzám egy csókra. Tekintete ködös volt, mègis megnyugtató...mintha csak egy álom lenne. Egy olyan álom amire több ezer lány vágyik.
Szorításom enyhült a textílen ès izmos karján felvezetve kezeimet, átkaroltam nyakát. Az alsónadrág is lekerült rólam, majd a szoba egy távoli szegletèbe repült.
-Most egy kis fájdalmat fogsz èrezni... De bírd ki. Esküszöm utána csak jobb lesz.-először nem tudom, hogy mit akar ezzel mondani, de aztán megèreztem magamban ujját ès halkan felnyögtem. Azonnal csitítani kezdett ès apró puszikkal borította be arcom az enyhülès èrdekèben. Aztán a második ujját is belèm csúsztatta, ezzel újabb nyögèst csalva ki belőlem.Fájt, de lehetne rosszabb is. A harmadik, egyben utolsó ujjával is tágítani kezdett, ami annyit jelentett, hogy ujjait hamarossan valami más fogja felváltani. Ès úgy is törtènt ahogy èn gondoltam. Ujjait lassan kihúzta belőlem, levette utolsó ruhadarabjait ès megfogta kezemet.
-Kitartást...-mosolygott rám kedvesen, majd merev tagját belèmnyomta. Hangomat már nem tudtam visszafogni, így nyögèsem egy gyengèbb sikítással èrt fel, ès hogy komolyan megmutassam mennyire fájt,könnyeimet is útjukra engedtem.
-Ne sírj, ne sírj!-törölte le könnyeimet, miközben szabad kezèvel oldalamat simigatta. Pár percig csak a plafonra meredtem, majd előre billentettem csípőmet, jelezve hogy kèszenállok. Vette az adást, hisz lassan mozogni kezdett bennem èn pedig akaratom ellenère is hátába mèlyesztettem körmeimet. Halkan felszisszent èn pedig bocsánatot akartam kèrni, de nem tudtam. Teszett amit csinált ezt pedig ki is mutattam.
-Gy-gyotshíts!-ziháltam, mire teljesítette kèrèsemet. Egy Isten volt, vagyis az ágyban biztos. Legnagyobb sajnálatomra kezdtem èrezni azt, amit mostanában nem èreztem ès ezt Jimin is èszrevette, hisz gyorsított tempóján.
-Jiminh...-nyögtem nevèt miközben kettőnk közè èlveztem, ő pedig belèm. Perceken keresztül csak feküdt felettem, hangosan zihálva, majd szemeimbe nèzett.
-Mire gondolsz?-kèrdèsèt nem èrtettem, de rávágtam a legelső szót ami eszembe jutott.
-Rád.