Nem vártam meg, míg Jimin èszheztèr, így magamhoz vettem az asztalra tett telefonomat ès elhagytam az èpületet. Tudom, lehet, hogy ez most csak egy fellángolás, de abban a pillanatban csak az èrdekelt, hogy minnèl messzebb legyek èletem megrontójától...a menedzsertől. Taxiba szálltam ès a dormba szállítattam magam. Ahogy odaèrtünk, kifizettem a fuvart ès azonnal besiettem az èpületben, ott pedig fellèpkedtem a lèpcsőn, hisz a lift mèg mindig defektes volt. Kulcsaim közül kikerestem a megefelelőt ès bementem a házba, ahol szobámba mentem, kerestem egy kissebb bőröndöt ès abba kezdtem szórni ruháim kis rèszèt, tőltőmet ès nèhány tisztálkodási szert. Èpp hagytam volna el a házat, hogy szüleim otthonát vegyem cèlba, amikor beesett Jimin ès Jin az ajtón, teljesen kiffuladva. Futottak?
-Ju-Jungkook...-kapkodta a levegőt fiatalabbik hyungom, letèrdelve elèm.-E-ezt mèg gondold át! Nem-nem hagyhatsz csak úgy mindent.-hajtotta le fejèt.
-Vagyis, legalább ne úgy hagyj úgy itt minket, hogy összepakolsz ès se szó-se beszèd eltűnsz.-tette Jin kezèt vállamra, mire Jimin èrtetlen tekintettel bombázta őt.
-Hyung...te miről beszèlsz?-csattant fel.
-Jimin...Jungkook már felnőt ember, ha menni akar, hát..menjen.-húzta el száját, majd magához ölelt, amit viszonoztam.
-Mèg visszajövök, viszont most gondolkoznom kell ès valljuk be hat fiú mellett, nehèz összpontosítani.-húztam el számat, mire Jin bólintott, Jimin pedig teljesen lesokkolva állt, engem nèzni.-Akkor...majd valamikir látjuk egymást.-mosolyogtam rájuk kicsit megtörten, majd bőröndömet magam után húzva indultam szüleim házához, szintèn taxival. Ahogy odaèrtem a már jól megszokott házhoz, könnyeim lassan csordogálni, így kisírt szemekkel csengettem be. Anyám meglepett ès aggódó tekintetèvel találtam magam szembe, mikor kinyílt a nyílászáró.
-Fiam...-suttogta, majd magához ölelt.-Mi törtènt èdesem?-invitált beljebb, mire elmondtam neki mindent elejètől a vègèig a pofonokat se hagyva ki törtènetemből. Először nem szólt semmit, talán a sokk miatt majd hirtelen lendült keze, amel arcomon csattant. Kikerekedett szemekkel bámultam a padlót, miközben csak az ő mèrges levegővètelèt lehetett hallani, aztán elkezdett ordítani.-Mi az hogy kilèptèl te szerencsètlen? Pár pofon miatt feladod? Èn nem ilyennek neveltelek. Te nem is az èn fiam vagy. Az èn fiam kitartó!-kiabálta, miközben folyton egy díszpárnával ütött.
-S-sajnálom.-vèdekeztem kezeimmel.
-Takarodj a szobádba!-mutatott az emeletre, mire bólintottam, magamhoz vettem bőröndömet ès az anyám által kijelölt helyre menetem. Persze könnyeim folyamatossan potyogtak, hisz anyám soha nem ütött meg, így elèg nagy trauma volt számomra ez a pofon. De igaza volt, teljesen. Megváltoztam. A règi ènem biztos szemethunyt volna egy egyszerű pofon miatt, sőt talán vissza is adta volna, most meg mi van? A szobámba sírok mint egy hat èves kislány, aki nemkapta meg az új Barbie babát. Valahogy összeszedtem magam ès írtam Jinnek egy SMS-t, hogy hazaèrtem. Azt már nem tettem hozzá hogy minden okè, hisz akkor hazudtam volna. Tán egy órán keresztül fetrengtem ágyamba, amikor anyám tiszta erejèből ütni kezdte szobám ajtaját.
-Remèlem megnyugodtál, te nyafogó gèp!-kiabálta.-Apád itt van ès elèggè ki van rád akadva. Remèlem nem fogod elbőgni magad...megint.-mondta gúnyosan, mire megforgattam szemeimet. Semmi kedvem nem volt mèg apám monológját vègighallgatni, így valami kibúvót kellett találnom. Percekig csak gondolkoztam, mikor tekintetem az ablakra vándorolt ès azonnal belevèste magát fejembe egy buta gondolat. De nem èrdekelt, hogy akár bajom is eshet, csak kidobtam bőröndömet ès utána másztam. Volt egy pillanat, amikor úhy èreztem nem bírom tovább, de vègülis összeszedtem magam ès folytattam utam. Ahogy leèrtem magamhoz vettem cuccaimat ès indultam következő cèlállomásomra...Jimin szüleihez. Mindig ott kaptam megèrtèst, ha már itthon nem. Persze Mrs.Park szívesen fogadott ès teljesen egyetèrtett velem, talán ezèrt is gondoltam rá úgy, mint második anyámra. Mint minden kiborulásomkor, most is Jimin szobáját kaptam meg, azzal az eltèrèssel hogy a fiú nem volt ott. Este segítettem Mrs.Park-nak főzni, amikor üzenetet kaptam. Jimin írt:
"Szia, holnapra kimenőt kaptunk. Nem lenne gond ha meglátogatnálak?"
Kicsit gondolkoztam, majd a fiú anyukájára nèztem, aki látta az ünezetet, hisz mellettem állt.
-Szerintem egy találkozás nem fog nektek ártani.-mosolygott rám, mire felsóhajtottam ès visszaírtam hyungomnak:
"Akár ma is"
Ünezetem elküldèsètől számítva, negyed órán bellül megjelent a fiú. Persze a vacsora kèsz volt, a nő vígan falatozott belőle èn leginkább csak turkáltam benne.
Ahogy a vidám anyuka èszrevette fiát, azonnal felpattant ès magához ölelte.
-Kèrsz vacsorát?-ült vissza helyère, mire a fiú megrázta fejèt.
-Nem, köszönöm.-mosolygott.-Jungkook...beszèlhetnènk, ha vèheztèl?-nèzett rám komolyan.
-Akár most is.-álltam fel az asztaltól, megköszöntem az ètelt ès Jiminnel együtt mentem fel szobájába.
ESTÁS LEYENDO
Hit "Befejezett"
FanficA BTS már kèt ève van a zene iparba ès a legnagyaobbak közè nőtte ki magát. De a fènyűző világ mögött ott lakozik a pokol, melyet a menedzser állított fel. Tönkretehet egy virágzó bandát egyetlen ütès, aminek nem kellett volna megtörtènnie? Ès kiala...
