Hit "Befejezett"

Not easy

Jungkook POV

Reggel korán fel keltem...túlságosan is korán. Idő szerint hajnali négykor, ami nagyon beteg, ha úgy nézzük. Pedig aludhattam volna délig, tekintve a tegnapi nap borzalmaira. De nem...én még Jin előtt felébredtem, így még beszélgető partnerem se volt. Maradt a gondolkozás.
Sok mindenen mentem át mostanában. Csalódások, megbánások, szerelem, de ami a legfontosabb, felnőtté váltam lelkileg. Olyan dolgokba vágtam bele, amiket magamtól kell megoldanom és tisztáznom. Nem kérhetek mástól segítséget, vagy ha kérnék se kaphatnék korrekt választ. Másszóval magamra maradtam, de mégsem. Mégsem, mert hat fiú folyamatossan mellettem van és segítenek, ahol tudnak és mégis, hisz sem a szüleimre se a menedzseremre nem támaszkodhatok. Pedig eddig csak bennük bíztam. Ők idősek, így tapasztaltak, míg a BangTan...hát, fejben még nagyon gyerekek. Persze nekik is megvannak azok a dolgaik, amik felnőtté teszik őket, de mondhatni elenyésző számban vannak. De itt most nem ezen van a hangsúly, hanem egy döntésen, ami az életemet fogja eldönteni. A kilépés. Ha megteszem és azon a bizonyos koncerten bejelentem a kivállásomat, olyan lehetőségeket hagyok ki, amit csak egy bandával tudok átélni. Viszont a szóló kariernek is megvannak a maga szépségei, de ki tudja, hogy megtudom-e valósítani őket. A BTS-ben már van egy fix életem, egy biztos napi rendem, ami egy döntésemmel összedölhet. Illetve az A.R.M.Y.-k...teljesen össze fognak törni és ezt nem egoizmusból mondom. Már az megrázza őket, ha megbotlunk, tüsszentünk, nem mosolygunk, esetleg betegen állunk színpadra. Bár utóbbi csak akkor fordult elő, amikor mi kiköveteltük. A BigHit vigyázott és vigyázni is fog ránk. A túl sok érv szól a kilépésem ellen én mégis vacilálok, pedig már rég tudom a választ...
-Min gondolkozol?-hallottam meg Jimin álmos hangját, mire rákaptam a tekintetem. Szemei félig-meddig ki voltak nyitva és szája sarkán egy apró mosolyt véltem felfedezni.
-Majd megtudod.-bújtam hozzá közelebb., mire felsóhajtott.-Csak légy türelemmel.
-Hát...érted még azt is megteszem.-kuncogta.
Hamarossan újra elaludtam, s következőre Jimin édes csókja rángatotr ki álmomból.
-Jó reggel! Kész az ebéd.-nevetgélt, mire kipattantak szemeim.
-Mi van?
-Csak viccelek. Jin mondta, hogy reggelizned kéne, szóval keltselek fel.-adott puszit homlokomra, majd arcélemen lehaladt egészen ajkamig, amikre kis gondolkozás után ráhajolt és egy lágy csókba invitált, amit én szinte azonnal viszonoztam. Élvezném, ha minden reggelem így kezdődne. Romantikázásunkat az ajtó nyílása és egy torokköszörülés szakította meg.
-Ha végeztetek egymás elnyalogatásában, akkor ehetnétek valami kaját is.-mondta Suga, majd ahogy jött, úgy távozott is.