Hit "Befejezett"

Behind you...

Jungkook POV
Elaludtunk. Vagyis egy ideg pihentettem fáradt testem, majd kimásztam az ágyból-ügyelve hogy a mellettem bèkèsen szendergő Jimint nehogy felkeltsem-ès magamra vettem ruháimat. Hogy mièrt? Mert rádöbbentem hogy hyungom igenis szeret engem, viszont èn ezt nem tudom viszonozni. Mármint, ha más körülmènyek között törtènt volna, akkor talán összejöhetett volna.
Szègyeltem magam, hisz kihasználtam, de hajtott a vágy. Táskámat magamhozvève indultam ki a házból, közben pedig furdalt a lelkiismeret. Tudtam hogy ezzel rosszat teszek vele, de èn...nem a fèrfiak iránt vonzódom. Lehajtott fejjel kullogtam egy ismerős ház felè, ami a nagyszüleimè volt. Igen, csak volt, hisz pár ève meghaltak. A szüleim pedig nem vettèk használatba, hisz elèggè megrázta őket a nagyszülők halála, így a ház most elhagyatottá vált. Vagyis egèsz eddig ezt hittem, hisz mikor odaèrtem a lakás ablakaiból fèny szürődött ki, ami nagyon meglepett. Persze attól mèg bementem, hisz jogom van belèpni ebbe a házba.
-Ki az?-hallottam egy lány kiabálását az emeletről. Ismeretlen hang.
-Ju-Jungkook.-makogtam, mire egy elèg hangos csörömpölès, majd trappolás csapta meg fülemet. A lèpcső kanyarban megtorpant, majd nagy szemekkel bámult rám.
-Úr Isten...-suttogta, majd ugrándozva lefutott hozzám.-Komolyan te vagy az?-mèrt vègig.
-Igen. De...te ki vagy?-tettem le táskámat magam mellè, megszeppenten megigazította magán ruháját, majd felèm nyújtotta kezèt.
-Hong MyungHee.-hajolt meg kicsit, mire elfogadtam kezèt.
-Hallottam már rólad.-gondolkoztam el.
-Oh, szerintem az unokatestvèred által. Osztálytársam.-emelte fel büszkèn fejèt.
-Lehet.-motyogtam.-Most èn...megyek aludni.-indultam meg a vendèg szoba felè, ami szerencsère üres volt ès csendes. Pont ez kell nekem. Ledőltem az ágyon ès a plafont kezdtem tanulmányozni. Rosszat tettem, ha Jimin felèbred biztos hogy egyből elkezd keresni. Ennèl már nem lehet rosszabb. Ezek a gondolatok viszont nem hagytak aludni, ez pedig meg is látszott rajtam másnap, hisz szinte nem èrzèkeltem a környezetem. A járás számomra ismeretlennè vált, a beszèlès meg főleg. Egèsz nap a szobában roskadtam, csak vècère mentem ki. Persze Jimin által folyton csörgött telefonom. Így lenèmítottam azt. Nem azt mondom hogy idegesített, hisz megèrtem reakcióját, de kilencven nemfogadott hívás?! Ez kicsit túlzás. MyungHee persze a nap vègèn bejött hozzám, hiába tiltakoztam ellene, ès leült a szobában lèvő egyetlen szèkre ès nèzni kezdett. Nem mondott semmit, csak nèzett, ezzel pedig beszèdre ösztönzött.
-Mit akarsz?-kèrdeztem kicsit flegmán, mire felnevetett.
-Hogy mit akarok?-vonta fel szemőldökèt.-Jungkook, egèsz nap itt ülsz, nem eszel, nem iszol. Mi törtènt? Hisz te nem ilyen vagy?
-Honnan tudod?-csattantam fel.-Azt hiszed, hogyha megnèzel egy-kèt BangTanBomb-ot akkor már ismersz is? Tèvedsz! Semelyik tag nem olyan, mint amilyennek mutatja magát a kamerák előtt.-csaptam párnámra, mire kikerekedtek szemei, ès gyorsan elkapta tekintetèt róla.
-S-sajnálom.-makogta.-De èn csak segíteni akartam.
-Hát nem segítettèl, szóval menj ki.-mutattam az ajtóra, mire azonnal felállt ès a kijárat felè vette az irányt.
-Jimin itt vár a nappaliban...-motyogta, majd becsapta magaután az ajtót.
Mit mondott? Itt van Jimin?
Szemeim tányèr nagyságúra kerekedtek, miközben nem tudtam levenni tekintetem az ajtóról. Mièrt jött ide? Egyáltalán honnan tudta meg, hogy itt vagyok? Oh...a fenèbe! Teljesen kiment a fejemből, hogy Jimin volt már itt ès tudja hogy meghaltak a nagyszüleim-hisz eljött velem a temetèsre. Nem, nem megyek ki...de nem tehetem ezt meg vele. Hisz ő nem tehet semmiről, az egèsz az èn hibám. Èpp keltem volna ki az ágyból, mikor nyílt az ajtó ès belèpett rajta Ő. Megszeppenten nèztem vègig, lassan megindul felèm, megáll előttem ès átölel. Azok után, hogy otthagytam ő átölel...viszont èn ezt nem viszonzom. Lassan elhúzódik tőlem, èn rámosolygok...viszont Ő ezt nem viszonozta.
-Ha nem akartál velem lefeküdni, akkor mègis mièrt tetted?-ült le mellèm, de tisztes távolságba.
-Bocsánat...èn...èn nem tudom mit akarok ès mit nem...-hajtottam le fejem.
-Akkor máskor mond a szemembe ès ne a hátam mögött intèzkedj!-rivalt rám, majd felállt ès kiment...vele pedig három èves barátságunk is távozott.