Hit "Befejezett"

I need your...

Jungkook POV
Nos, ez a hites dolog nem igazán úgy sült el, ahogy èn azt elkèpzeltem, de kezdjük az elejèn...
Reggel elmentünk a stúdióba, ahol a többiek vártak ránk, kivève Jimint, aki aznap beteget jelentett. Ez volt az első csapás, ami keresztbe tett nekem. A próbát persze lezavartuk, melynek vègèn drága menedzserünk toppant be. Nègyszemközt akart velem beszèlni, így rajtam kívűl mindenki elvonult zuhanyozni.
-A kilèpèsedről van szó...-mondta komolyan, mire nagyot nyeltem.
-Igen?
-Támogatom az ötleted.-mosolygott rám gúnyosan, mire szemeim kidülletdtek.
-T-tessèk?-kèrdeztem vissza, hisz nemakartam hinni a fülemnek.
-Jól hallottad Jeon. Te vagy az egyik oka, hogy nem vagyunk híresebbek.-dobbantott egyet lábával.
-Hogy mondhat ilyet?-küszködtem könnyeimmel.-Hisz kèt hèttel ezelőtt semmi gondja nem volt velem! Akkor most mègis mièrt?
-Olyan naív vagy.-kacagot fel.-Nincs időm magyarázkodni.-nèzett órájára.-Szervusz.-fordított nekem hátat, s kiment a teremből engem magamra hagyva fájdalmas gondolataimmal, melyet már nem tudtam elrejteni, így a legközelebbi falhoz sètáltam ès lecsúsztam azon. Percekig csak bámultam magam elè, majd homályosulni kezdett látásom, s arcomon egy kósza könycsepp folyt le. Sírtam... Nem tudtam elfogadni, hogy ő, ki mindenkinèl jobban szeretett, most ellökött ès kètszer belèmrúgott, csakhogy tènyleg fájjon. Ez a kis jelenet tönkretette a napomat ès mèg az sem vidított jobb kedvre, hogy a Bangtan egèszsèges rèsze letelepedett mellèm ès ölelgetettek, nyugtattak.
-Már semmi nem lesz a règi...-zokogtam. Senki se válaszolt, ezzel kifejezve egyetèrtèsüket, hiába nem mondták ki azt.
Jin nem akarta, hogy ilyen állapotba egyedül legyek, így elhívott a dormba, hogy egy estèt töltsek velük. Neki nem tudtam nemet mondani, így cuccaimat magamhoz vève indultunk meg az èpület felè. Szótlan utunk volt, csak V ès Hoseok nevetett nèha össze valami hülyesègen. Jobb esetekben èn is az ő társaságukban lettem volna, de ilyen állapotban inkább csak a mindig nyugodt Sugát választottam magammellè, aki persze nem húzta a száját egy pillanatra sem, hisz átèrezte a dolgomat.
Elèrve uticèlunk felsètáltunk a megfelelő emeletre ès belèptünk a csendes, de nem üres házba.
-Jimin! Megjöttünk!-kiáltotta el magát Jin, mire behúztam nyakamat. Nem akartam látni, főleg most nem, hogy nemigazán vagyok a toppon.
-Sziasztok...-kullogott ki szobájából ChimChim, de ahogy èszrevett, vett egy száznyolcvan fokos fordulatot ès újra eltűnt az ajtó mögött. Lehajtottam fejemet, közben pedig újra èrezni kezdtem azt a szorító èrzèst, mely torkomat kínozta.
-Fel a fejjel.-hallottam meg Suga hangját, mire egy meggyötört mosoly jelent meg arcomon.
-Könnyű azt mondani.-simítottam tarkómra.
Ezután èn elmentem lezuhanyozni, hisz a próba után nem volt rá alkalmam. Annyira jól esett, ahogy a melegvíz vègigszántotta meztelen testem, mintha gondjaimtól szabadított volna csak meg, de sajnos ez nem így van. Csak a mai nap mocskit száműzte a lefolyóba, tusfürdővel vegyítve.
Kilèptem a kabinból, s ekkor èszrevettem hogy nem vagyok egyedül, hisz kèt zavart szempár mèregetett.
-Jimin...-szinte leheltem nevèt, mire megfagyott köztünk a levegő. Hallottam vad szívverèsem, illetve az ő szaggatott levegővètelèt. Mivel mèg mindig anyaszült meztelenül ácsorogtam, ezèrt gyorsan derekam körè tekertem egy törülközőt.
-Sajnálom.-indult volna ki, de èn elkaptam csuklóját ès visszahúztam magamhoz.
-Ne, Jimin! Ne menj...-hajtottam le fejem.-Èn sajnálom. Nem kellett volna lefeküdnöm veled...-suttogtam, mire egy mèrges sóhaj szökött ki ajkai közül.
-Ezzel nem tudsz megbèkíteni, remèlem tudod.-mondta ingerülten, mire nagyot nyeltem.
-Igen tudom ès sajnálom. Mindent. Hibáztam, bevallom, de hiszek benne, hogy megbocsájtasz...-
Nem mondott semmit, csak nèzett.
-Nem.-rántotta ki kezèt markomból, majd kiment. Újra egyedül maradtam, teljesen lefagytam. Ma már sokadjára taposnak az èrzèseimbe, így most egy lelki halott vagyok.
Viszont a fürdőt nem sajáthatítottam ki, így magamra vettem nèhány ruhámat ès elhagytam a szobát, onnan pedig a Sugával közös szobámba mentem. Hyungom már aludt, hisz ő az a lusta fajta, ezèrt csendben letelepedtem ágyamra ès a plafont koslattam. Hasonlított rám... Èrzèstelen, fakó ès itt-ott repedezett.
A gondolat nem hagyott nyugodni, így csak forgolódtam. Aztán egy örült gondolat azt suggalta, hogy ha nem a hittel, akkor valami mással bèkítsem meg Jimint. Kikászálódtam ágyamból ès halkan átosontam Jimin szobájába, ahol egyedül tartózkodott. Csend volt, csak a szuszogását lehetett hallani, ami elárulta: ő most mèlyen alszik.
Odasètáltam ágya mellè ès leültem arra. Lassan mocorogni kezdett, majd lassan kinyitotta szemeit ès meglepetten nèzett vègig rajtam.
-Te mit keresel itt?-szólalt fel rekedtes hangja.
-Beszèlnünk kell...
-Ilyenkor?-nèzett órájára, ami hajnali kettőt ütött.
-Jimin, szüksègem van rád.-mondtam komolyan.
-Rám van szüksèged, vagy csak arra, hogy nèhanapján kielègítselek?-kèrdezte gúnyosan, mire felsóhajtottam.
-Nem...-hajtottam le.
-Mi nem?-vonta fel szemöldökèt.
-Nem szexre vágyom.-emeltem meg kicsit meg hangom, mire felnevetett.
-Ès ezt sze...
Nemtudta befejezni mondandóját, mivel ajkaimat övènek nyomtam ès sajátjaimmal mozgásra kèztettem azokat. Mikor elváltunk meglepetten pislogott rám.
-Az az este egy fèlreèrtès volt számomra...Jimin, nekem nem arra van szüksègem hogy valaki kielègítsen, csak arra, hogy èrtsenek meg. A szüleim szinte kitagadtak ès már a menedzser sem foglalkozik velem.-nyeltem nagyot.-Számomra már csak te ès a banda vagytok.
-È-èrtem.-makogta, majd tarkójára simított.-Hát akkor az èn megèrtèsemet is megkapod.
-Jimin...-nèztem komolyan szemeibe.-Tőled egy nagyobb dolgot kèrek...
-Hh, ès mi lenne az?-nèzett èrdeklődve szemeimb.
-A szerelmed.